Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-07-06 / 78. szám

_2 Oláh kérnek a magyar nemzeti hadseregben.. Makó, juüus 5. Tegnapi számunkban hirt adtunk arról, hogy a szegedi katonai hatóságnak sikerült el­fogni Nagy Bélát, egy oláh szakaszvezetőt, aki a megszállás alatt egyik leggaládabb alakja volt a Makót megszállva tartó oláh csapatnak s aki értelmi szerzője volt a lakosság ellen elkövetett jogtalan rekvirálásoknak és rablásoknak. Nemkülönben jeles alakja és tekintélye volt a „román imperiumnak" Lupás János csendőr­őrmester, a makói csendőrség vezetője, akinek parancsai és hirdetményei jelentek meg a lapok­ban s akit nagyon ismertek kapzsiságáról. Ézek a vérebek arra a vakmerőségre vete­medtek, hogy átlépve a demarkációs vonalat, hamis irományokkal felvételre jelentkeztek a nemzeti hadseregbe, ahová sikerült is nekik belopózkodniok. Lupás János, a hirhedt oláh esendőrőrmes­ter, aki mielőtt az oláh hadseregbe lépett volna, az osztrák-magyar közös hadseregben szolgált, kifogástalan Írásokkal igazolta, hogy ő Lukács Ferenc tovább szolgáló altiszt, aki Erdélyből me­nekült az oláh uralom elől, hogy ő Gyulafehér­váron pénzügyőr volt, de kiutasították, mert megtagadta a román hüségeskü letételét. Még három jeles bocskoros atyafi igazolta ilymódon megbízhatóságát s ilymódon öt oláh katonának sikerült beférkőznie a nemzeti hadseregbe, mely­nek kötelékében Szegeden már hetek óta telje­sítettek katonai szolgálatot. Makói katonák felismerték Nagy Bélát és Lupást s azonnai jelentést tettek katonai parancs­nokuknak. Lupás azonnal felismerte a veszélyt és iparkodott megszokni, azonban sikertelenül, mert Nagy Bélával együtt mind az öt bocskorost letartóztatták és a nyomozás érdekében szembe­sítés végett valószínűleg Makóra viszik. Ebbe a bűnügybe nagyon sok makói lesz belekeverve, olyanok, akik az oláh bűnszövetkezet által rabolt holmikat megvásárolták s .akarva, nem akarv'a, orgazdaságot követtek el. A Körösvidek a keresztény nép igaz barátja Olvassa mindenki a Körösviűéket í A pénzügyminiszter a cukoreüátásróL A fogyasziási adók emeléséhez távolról sem elegendő az adótétel emelése, hanem elsősorban is azoknak a cikkeknek a termését kell fokozni, amelyek fogyasztási adók alá esnek. Ennek kö­vetkeztében figyelemmel kell kisérni nemcsak a termelést, hanem annak elosztását is. A pénz­ügyminisztérium bokros teendői közepette első­sorban is a jövő esztendői cukortermés ügyét készíti elő. Az 1920. év cukorellátása meglehe­tősen sivár volt, mert a kommunizmus bukása után igen zilált állapotokat találtunk a kommün alatt létesített cukoripari szakosztály körül és mert alig néhány hét választotta el a kormányt az uj kampánytól, amelyet az idő rövidségére való tekintettel kellőképpen előkészíteni nem le­hetett. Nem volt elegendő idő arra, hogy az uj kampányra berendezkedjenek, azonkívül a szén­hiány is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megfelelő cukormennyiségről gondoskodni már nem lehetett. A folyó évi cukortermelés mind­össze 750 vaggon volt és most a kormány azon van, hogy ezt a mennyiséget a lehető legnagyobb fokra emelje, olyannyira, hogy a jövő évi cukor­termelés 3500—4000 vaggon legyen. Ez a meny­nyiség sem elegendő a mai Magyarország népé­nek ellátására, ha alapul vesszük a békefogyasz­tás nagyságát. A szénkérdés most vár megoldásra; a pénz­ügyi kormányzat tárgyalásokat folytat a szénbi­zottság bevonásával és ott meglehetősen meg­nyugtató nyilatkozatot kapott, ugy, hogy a szén­kérdés nem okoz majd akadályt a cukorgyártás terén. A pénzügyminisztérium egyébként azokkal a kérdésekkel is foglalkozik, amelyek a jövő évi cukorforgalom és cukorelosztás terén megoldásra várnak. Azonban a teljes elosztási programmot, valamint az uj cukor árát csakis az uj kampány megindulása után lehet véglegesen az egész esz­tendőre megállapítani. A kormánynak erős szán­déka, hogy az országot a cukorimporttól feltét­lenül mentesítse, mert valutáris érdek is amellett szól, hogy a cukorimport megszűnjék. A kormány arra törekszik, hogy minél előbb megszüntesse azt a állapotot, hogy Magyaror­szág, amely a békeévekben tekintélyes cukorex­portot mutatott föl, de utóbb az importállamok sorába sülyedt, ismét a régi nivóra emelkedjék. A pénzügyminisztérium pillanatnyilag azon nehéz feladat megoldásával is foglalkozik, amelynek célja, hogy az ország cukorellátását legalább az uj kampanyig biztosítsa, — bár ez ma meglehetős nehézségekbe ütközik. Megállapítható az a tény, hogy az egész világon meglehetős cukorhiány van és legutóbb éppen Franciaország tette zár alá a cukorfor­gaimat, ugyancsak arra való hivatkozással, hogy az egész világon cukorhiány van. Másrészt va­lutáris okoknál fogva rendkívül nehéz a beho­zatal s mégis szükséges lesz, persze szűkös keretek között az import, hogy az év hátralévő két három hónapi szükségletét külföldi cukor­behozatallal fedezze. A folyó esztendőben, mint ismeretes telje­sen állami kezelésben volt a cukorgyártás. Ez az állami kezelés azonban megszűnik. Most ál­lítja össze a pénzügyminisztérium a lefolyt év cukorellátásának pénzügyi eredményét, mely an­nak ellenére, hogy a cukor árát a minisztérium alacsony fokon igyekezett tartani amit bizonyít az is, hogy az import-paritás ma 95—110 korona között mozog, ezzel szemben a cukor ára ná­lunk 44 korona kilogrammonként, vagyis kitűnt, hogy a pénzügyminisztérium nem forszírozta a cukornál az állami bevételeket. A minisztériumnak ily okszerű gazdálkodás mellett sikerül eléggé jelentékeny pénzügyi ered­ményeket elérni, amelynek pontos összege azon­ban csak az uj kampány elején lesz ismeretes. A MOVE kerti ünnepe­Gyönyörű idö kRdvezett annak óriási szabású népünnepnek, amelyet a MOVE békés­csabai főosztálya rendezett f. hó 4-én, vasárnap a Széchenyi-ligetben. Előrelátható volt, hogy a hatalmas arányú ünnep iránt szokatlanul nagy érdeklődés fog megnyilatkozni, oly sikert azon­ban még a legoptimistábbak sem reméltek, mint amilyen tényleg volt. Már szombaton délután nagy tömeg sétál­gatott állandóan a liget utain, gyönyörködve az előkészületek lázas munkájában. Aki látta azt a vagy 30 sátort, mely körül hölgyek és urak lel­kesen szorgoskodtak, nemes versenyre kelve a „legszebb sátor" névért, az tudhatta, hogy min­den eddiginél nagyobb arányú lesz a vasárnapi MOVE ünnep. Ezt hirdette a délutáni katonazene is a Fiume előtt. Vasárnap reggel ugyancsak a sürgős tevé­kenységet láttuk. Rendezkedtek mindenfelé, ekkor tették meg az utolsó simításokat, hogy délutánra minden menjen, mint a karikacsapás. Már délfelé is igen sokan voltak a ligetben s ugy megrohanták a katonazenés sörcsarnokot, jeges sör, sós kifli-perec és friss tormás virsli irányában, hogy a magyar-ruhás lányok és asz­szonyok alig tudták kiszolgálni az egyre özönlő tömeget. A délelőtti sörözés már biztosan jelezte a délutáni nagy sikert. Délután két órakor vonult fel a katona­zenekar, hatalmas tömeget hozva magával ugy, hogy valósággal megrohanták a pénztárakat a ligetbe tódulok. Az özönlés egész délután tartott. Soha annyi ember ott még nem tolongott, de nem is mulattak soha olyan jól a ligetben, mint julius 4-én. Mintha egy világváros nagy kerti mulató­helyén lettünk volna ! Katona-zenekar s két cigány­banda pompás muzsikája, a mutatványos bódék, a hajó és körhinták fülsiketítő zenebonája, az erő­mérő állandó puffogása, pezsgő, kavargós tüle­kedésnek, nagy népünnepnek zaját hirdette már messziről. A sátrak körül óriási volt a forgalom. A cukrászda, tej, gyümölcs-sátorban — bár ren­geteg áru volt — már korán délután elfogyott minden. A sörössátor alig győzte a rendelések lebonyolítását, a szerencsebarlang állandóan zsú­folt volt, a világposta olyan forgalmat mutatott, mint egy hatalmas postahivatal, a trafik előtt állandó tülekedés volt, de a konfetti, szerpentin sem kellett még soha ugy, mint ezen az ünnepen. Békéscsab a, 1920. julius 6. Mindenütt gyönyörű asszonyok és lányok lelkes, szép tömege. A tömeg állandó zsibongását tul-tul kiáltotta az árusító kis magyarruhás lányok kinál­gatása: levelezőlapot, „Olvasd Ujság"-ot tessék. Vette is mindenki ezt a nagyszerű humoru alkalmi lapot. Estefelé a csárda lett a legkapósabb. Pom­pásan elkészített ételek, hideg italok özönét szol­gálták itt fel. De olyan nagy volt az érdeklődés, hogy minden nagy előkészület kevésnek bizonyult. Mindenki a Move-csárdában akart enni, inni, mu­latni. Nem is volt még ilyen csárda soha a liget­ben. A közönség itt mintha megállt volna. Senki sem akart innen mozdulni. Még a világos hajnali órák első fénysugarai is rengeteg jókedvű, vig emberarcra mosolyogtak. A tombola iránt óriási érdeklődés nyilat­kozott meg, csak a táncolni akarók türelmetlen­kedtek. Pedig táncolni alig lehetett, olyan óriási tömeg volt a pavillonban. A közönség persze segített n bajon s szétszedve a cigánybandákat, három helyen is folyt a bál a szabad ég alatt, a szépen világított liget pázsitján, És folyt a múlatás megszakítás nélkül. Itt a magyar dal édes bus zengése zúgott végig a langyos levegőben, ott a csárdás szilaj muzsi­kája forrt össze a vidám ujjongásokkal. Min­denki jól érezte magát. Mindenki boldog volt. A feljövő nap első sugarai csudálkozva nézték a rég látott képet: nyári reggelen a li­getben mulató, minden bút egy kicsi időre elfe­lejtő vidám embereket. Az ünnep leglelkesebb rendezőiről s a jö­vedelemről, a mulatság elszámolása után egtjik legközelebbi számunkban emlékezünk meg. Szemle. Még ma is abban a korban élünk, mikor a bukott emberek jobb sorsba kerülnek, mint tisz­tességes korukban. Legújabban ez a módi. Elő­fordult napjainkban is ily eset. Egy urat felfüg­gesztettek állásától, mert bajba került hivatali ügyei miatt. De akadtak urak, politikusok, hatal­masak és Tgázsagkérülök, akik kegyeltjüket fölfelé buktatták és az elcsapott tisztviselőből méltóságos urat csináltak. Ez aztán a helyes eljárás. Ki húzza ki a szószból azonban azt a tisztességes, becsü­letes, szegénysorsu embert, aki nem született pléh­gallérban és akit épp a nagyurak döntöttek baj^a. Es ez adja meg az alapját a magyar hivatalos, politikai élet kinövéseinek. Csak igy tovább, urak, sokra megyünk. Horthy kormányzó nemsokára családjával együtt a gödöllői kastélyba költözik a nyári hó­napokra. A gödöllői kastély körül még ott lebeg a Habsburgok emléke, mely megmaradt forradal­mon, diktatúrán át is. A külsőleg egyszerű kas­tély zsalus ablakai mögött ott van még a királyok kényelme. A tágas, óriási termek szenzációs diszit­ményei a nagy márványkandallók. Egyes szobák­ban régimódi polgári bútorokról évszázadok porát törölgetik az előkészitők. Különösen Ferencz József szobái ilyen puritán egyszerűek. Három szobában élt a nagy kort megért, ősz király. A szobák egy­szerűségét élénken tűrik meg a falakon függő re­mek festmények, melyeknek az agg király nagy kedvelője volt. Ha azok a századok előtt élt kri­nolinos hölgyek és pomádésképü, vékonydongájú, rizsporoshaju urak, kik széles aranykeretekből néznek le a termekbe, élnének, bizonyára meg­botránkoztak volna azon az életen, mely egy évvel ezelőtt a most csendes kastélyt felverte. Mert a kommunisták bizony nem respektáltak ott semmit. A szobákban kártyáztak, ettek, mulattak, ittak. A legjobb színésznők tartották itt erkölcste­len kabaréikat Amit lehcfett, elloptak a színházak starjai és a népbiztos urak, olyannyira, hogy egyetlen ezüstkanál sem volt ta­lálható néhány hónappal ezelőtt a kastélyban. Nos, ide költözik most Horthy Miklós. A park benépe­sül, a nagy zsalus ablakok mögött azonban még a vidám napokban is komolyság és szeretet lesz ott az ur. * Kaptuk a következő levelet: Tiszteit szer­kesztő Ur! „Mint értesültem, Békéscsaba város legutóbb két városi orvosi állásra hirdetett pályá­zatot, amely állások a közeljövőben választás ut­ján lesznek betöltve. Ezzel kapcsolatosan óhajta-

Next

/
Thumbnails
Contents