Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám
1920-07-03 / 76. szám
Békéscsaba, 1920. julius 3. w^l Nyugat munkássága a bojkott ellen. Rotterdam, julius 2. Nyugat munkássága mind erélyesebben foglal állást a Magyarország elleni bojkottal szemben. Hollandia vasutas szakszervezete után legutóbb a rotterdami kikötőmunkások mondták ki, hogy a Magyarország ellen proklamált bojkottot elitélik és ahoz nem csatlakoznak. Az olaszok kimondták ugyan, hogy csatlakoznak a bojkotthoz, azonban be nem tartják és Trieszten, Jugoszlávián keresztül állandóan bonyolítják le Magyarországgal az áruforgalmat. A csehek sem tartják már be a bojkottot, ugy hogy ma már csak Német-Ausztriában él a bojkott. A sveici postások, távirdászok stb, Bernben kimondották, hogy szó sem lehet arról, hogy a bojkotthoz csatlakozzanak. Tőzsde. Valuták: Lei 360—370, Márka 405—425, Font 585—595, fr. Frank 1100—1250,. Sv. Frank 2750—2900, Dollár 135—150, Napoleon 500—510, Líra 930—950, Rubel 260—275, Sokol 340—355, Kor. Dinár 790—815, Fr. Dinár 800—835, Léva 310—340, Jugoszláv 150—160, bécsi kifizetés 96—102. Devizák: Amsterdam 5200—5600 K, Német 410—425, Olasz 950—990, Prága 3450—3650, Sveici 2750—2900, Bécsi kifizetés 90—103, Koppenhága 2400—2600, Stokholm 3300—3500, Krisztiánja 2550—2700, Szokol 3200—3500. Szemle. (F.) Szenzációs leletre bukkant a szegedi katonai rendőrség. Egy előkelő zsidótelepen lefolytatott kutatás során nagymennyiségű fegyvert és kézigránátot találtak, mely hadianyag az „Éber Héber" zsidó ébredő egyesület felfegyverzésére lett volna fordítandó. A szegedi rendőrség a nyomozás érdekében nem hajlandó többet elárulni; nyissák fel azonban a hatóságok a szemüket és lássák meg fönnt Pesten is, hogy mik rejlenek a kulisszák mögött. A nemzet legmagyarabb testében, az ellenforradalom szülőhelyén, hol egy Löw-eset, hol egyéb ily súlyos ügyek kerülnek napvilágra: kérdem a zsidókat, nincs-e igazuk azoknak, kikbe kötélrevaló hitsorsosaik gyalázatos munkája beleoltotta a zsidóság elleni mérhetetlen gyűlöletet ? Hát meg lehet-e alkudni ezekkel? Nemcsak a zsidók árdrágitanak, uzsoráskodnak, láncolnak és zsarolnak. Az igazság érdeke — mely bennünket mindenkor vezérel - — ímegT követeliy hogy kiemeljük a mi-táborunkból is a becstelent, Mikor mindnyájan a zsidót ütjük, elhaladunk azok mellett, akik nem héberek, de szintén uzsorások. Tessék kimenni a piacra, vagy tessék körülnézni itt a város lakói közt, mennyi, de menpyi a keresztény uzsorás. Ismerek egy asszonyt, aki albérlőjétől nem átallott 350 korona havibért kérni egy primitíven ;butorozott apró udvari szobáért és közös konyhahasználatért. A lakáshivatal a bér árát 150 koronára szállította le; azóta az asszony, aki saját kijelentése szerint ebből az egy szobabérből akar megélni, mindent felhasznál, hogy vagy a leglehetetlenebb cimeken, edényhasználatért stb. pénzt zsaroljon ki a lakbéren kivül, vagy kitelepítse örökös és körmönfont piszkálódásával a lakóját, hogy majd a következőt a maga módjával alaposan megzsarolhassa. Ami ebben az ügyben a legszebb, a kérdéses nő már jóelőre beígért a háromszázötven koronából havi száz koronát a zsidó háziurának. Nos: igy él testvériességben egyik keresztény a másikkal. Ezt nevezzük mi összetartásnak. A lakáshivatal első dolga legyen a város eme lakáshiénáit összeírni és a fogházba juttatni, mert ezek azok, kik remek szónoklatokkal támogatott zsarolásaikkal elibe állnak minden tisztességes működésnek. Hogy azzal a szegedi csodarabbival mennyit okoskodnak, az már kész förtelem. Tárgyalnak itt, tárgyalnak ott, védik, ütik, mossák és megdobálják, cipelik és hurcolják. És a végén a rabbinak nem lesz semmi baja a hazaárulás miatt. Épp a mai számunkban irjuk, hogy a rabbit a lakásán őrzik. Más helyről azt halljuk, hogy a Szegeden tartózkodó Budaváry László nemzetgyűlési képviselő a következő táviratot intézte a belügyminiszterhez : -Van-etondo má c od arról, hogy Löw Immánuel hazaáruló szegedi rabbit a szegedi ügyészség fogházából háziőrizetre akarják helyezni. Hajlandó vagy-e a jogosan felháborodott keresztén magyar közvélemények megnyugtatására megakadályozni a nemzettipró, magyar gyalázónak kedvezőbb helyzetbe juttatását. Hajlandó vagy-e sürgősen intézkedni, hogy Löw Immánuel fogsága megszigorittassék ?" Lám, ilyenekkel törődnek, mikor az ország kitépett és a levegőben .szétszóródott tollai után kellene itt kapkodni minden épkézláb embernek. . - mei gabonarendelet. I - H k i,|VÍtjH, 17. §. A községi elöljáróság haladéktalanul köteles felülvizsgálni az ellátatlanoknak azt az összeírását, mely a 2380—1920. M. E. sz. rendelet alapján már összeállított. Ez alkalommal a jegyzékből mindazokat ki kell hagyni, kik a 15. §. rendelkezése szerint hatósági ellátásra nem tarthatnak igényt. Amennyiben valaki az ellátatlanok jegyzékéből való törlést magára nézve sérelmesnek találja, az ellen az 5. fokú közigazgatási bízott-* ságnál felszólalással élhet. | E felszólításra hozott határozat ellen egyfokú felebbezésnek van helye. A közigazgatási hatóságok, valamint a kirendeltségek állandóan kötelesek ellenőrizni, hogy az ellátatlanok jegyzékébe nem vétettek-e fel olyanok is, akiknek hatósági ellátásra igényük nincsen. 18. §. A termelőktől átvett, valamint a vámőrlésből származó készletek felett egyedül a közélelmezési miniszter jogosult rendelkezni. A közélelmezési miniszter viszont gondoskodni tartozik arról, hogy a hatósági ellátásra igényt tartó lakosság szükségletének fedezésére szolgáló gabonamennyiség a lehetőség szerint már a helyben átvett, illetőleg a vámőrlésből a gazdasági év folyamán ott befolyó készletekből a törvényhatóság területén visszahagyassék. A? igy visszahagyott készletből azonban a törvényhatóság havonta ellátás céljaira csak annyit használhat fel, amennyit a közélelmezési miniszter az illető hónapra, a törvényhatóságnak rendelkezésre bocsájt. A közélelmezési miniszter a hatósági ellátás céljaira szolgáló készletekel rendes körülmények között lisztben utalja ki. A vármegyei törvényhatóság első tisztviselője köteles arról gondoskodni, hogy törvényhatóság részére kiutalt egy havi kontingens az egyes községek között a hatósági ellátásra igényt tartó lakosság arányában felosztassék, viszont a kirendeltség intézkedik aziránt, hogy az egyes községre nézve a vármegye alispánja által igy kiutalt készletek állandóan és a kellő időben rendelkezésre álljanak. A hatósági -lisztellátás módozatait a közélelmezési miniszter külön rendeletben szabályozza, 19. §. Az uj ellátási időszak kezdete 1920. évi augusztus hó 1. napja. (Folytatjuk.) Á zsidók történelmi múltja. (Izrael.) 4. folytatás. Az asszírok különösen Izraelt özönlötték el hadaikkal, mikor a zsidó király rendcsinálás örve alatt behivta őket. A leggyalázatosabb módon tette tönkre országát Pekáh király, kinek uralkodása alatt a szép Izrael, de Juda is — teljesen tönkrement. A saját véreiből ezreket adott el rabszolgaképpen, hogy telhetetlen zsebét aranynyal tömhesse teli. Az asszir király végül is hűbéresei sorába igtatta mindkét zsidótartományt. Izrael azonban nem maradt csendben. Mikor látták, hogy a rabszolgaság egyúttal a kereskedelem megszűntét is jelenti és miitor az asszyrok hozzányúltak a zsidók vagyonához is: fellázadtak és Egyiptomból kértek segítséget. Ezt azonban megtudták Asszyriában. Nemsokára egész áradat asszir hadsereg jelent meg Izraelben. Szamaria fejedelme nélkül is hősies ellentállást fejtett ki. Az efraimi előkelőek önfeláldozóan védték a várost. Segítség nem jött sehonnan és két évi ostrom után elesett a város. Szamariát teljesen kirabolták, a város és az ország lakosságának legnagyobb részét elhurcolták messze idegen földekre; a rabságtól rettegő lakosság gyors része mindenfelé menekült; egy része Judába, másrésze Egyptomba; voltak, akik Európába költöztek. A kipusztított országba, az elhurcolt lakosság helyére az asszírok idegen népeket telepitettel.. Az idegen népek idegen istenek tiszteletét hozták el az országba s ott, ahol addig Jehova A Salamon király halála után kettészakadt zsidóbirodalom egyik része: Izrael elmúlt, megszűnt. Isten „választott népének" országa már csak Judában állott fenn. Izraelnek vége volt. A másik ország, Júdea még fenntartotta magát keserves erőlködéssel. Hogy Júdea még túlélte a testvérbirodalmat, egy prófétának, Jezaiásnak köszönhette. Ez az ember, mint Jehova papja, egyenesen megtiltotta Júdea királyának, hogy az asszírok ellen szövetkezett idegen államok sorába beálljon. Az asszírok nemsokára meg is támadták ezeket és rettenetesen tönkreverték őket. Még az egyiptomiak is súlyos vereséget szenvedtek. Júdea erre megijedt, az asszyrok ellen keltett lázadást elfojtotta, 300 talentum (10950) ezüstöt küldött az assvir királynak. Ettől kezdve vagy 40 évig békében élhetett Júdea. Ekkor következett el azonban a zsidók utolsó ítélete. Észak felől vad szkíta-áradat érkezett Júdea határára. A zsidók rémülten menekültek a vad, féktelen és kegyetlen lovasság elől, mely bámulatos energiával söpört el minden életet, ahol megjelent. A hordák átszáguldottak Júdea területén, lehatoltak egészen Egyiptomig, onnan visszafordultak és megtámadták az akkori legnagyobb birodalmat, Babyloniát. Nem sokkal azután Egyptom rávette Júdeát is hogy Babylonia ellen fellázadjon. Ez aztán meghozta a zsidók végzetét. A babylon hadsereg Jejonka zsidó király hadseregét valósággal az utolsó emberig felmorzsolta. Tizenhétezer harcos zsidó került babylon hadifogságba, ahol épitkezéseknél ra bszolgákul használták őket. az összes királyok Egyptomból kapták és ekkor Jndea is csatlakozott a szövetséghez. Jeremiás próféta hasztalan erőlködött, hiába óvta, intette a zsidókat, a függetlenség utáni vágy nagyobb volt, mint a józan gondolkozás és Jeremiás próféta minden fáradozása kárba veszett, hiábavaló volt; pedig Jeremiásnak nagy volt a tekintélye. Végül vészt jelentő jóslattal akarta a királyt visszatartani s igy szólt Jehova nevében : „Én visszafordítom ellenetek a fegyvert kezetekben és bevezetem városotokba a kaldeaiakat; kinyújtott kezem ellenetek harcol és átadom városotokat Babilónia királyának, hogy felégesse, a népet éhséggel, fegyver- és döghalállal sújtom és akik életben maradnak, azt a kaldeusok szomorú rabságba viszik. Aki kimegy a városból és megadja magát a kaldeai királynak, élni fog, aki' benn marad, meghal." Ez a jóslat megdöbbentő volt, kétségbeejtő, még sem renditette meg sem a királynak, sem a népnek a bizalmát, a zsidó nép nem vesztette el bátorságát. A zsidó rabszolgákat, akik a3ósság miatt voltak azok, mind szabaddá tették, hogy azok is fegyvert fogjanak. Az intő szóra nem hallgatott senki... és nemsokára beteljesedett az a szomorú jóslat. A babiloni király sergei, hősi vezereik alatt megérkeztek és ostrom aláv ették Júdea városait, főleg Jeruzsálemet. A körülzárt város sehonnan nem várhatott segítséget és Jeremiás egyre hangosabban hirdette, hogy a város hódoljon meg a babiloni királynak, adja meg magát, különben végleg elveszett. A város előkelői és a vezérek végremegsokalták Jeremiás vésztjósló szavait és kérték a királyt, hogy némítsa el a vészprófétát. CodoUin királu mpgpngprltp, hogy tegyenek
