Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) június-augusztus • 50-125. szám

1920-06-03 / 52. szám

Békéscsaba, 1920. junius 1. ycmmmmr győző szavaiból, melyeket a hallgatóság állandó tetszésnyilvánitása és helyeslése kisért, az alábbi­akat közöljük: „ . . . Két ok hozott ide. Ezek egyike a Move­tól teljesen független: Balla Aladárt, régi baráto­mat látogattam meg kérésére. Idejövetelemnek ezt az okát azonban ne tévesszék össze a másikkal. Katasztrofálisnak tartanám, ha ugy tűnne fel valaki előtt a dolog, mintha én a Movéval kapcsolatban pártpolitikát akarnék itt űzni. Egész működésem­ben csak egy cél lebegett a szemeim előtt: ezt az egyesületet egy pillanatig sem engedni át pártpo­litikai céloknak. Kivéve egy pontot: hogy ha olyan ember akarna politikai szerepet kezébe kaparintani, aki valaha is internacionalista volt. Az ilyen ele­mek kiküszöbölése a haza érdeke és a Movenak is kötelessége. Ezután a Move irányelveit ismertette: „Az ország mai helyzetére való tekintettel az a föl­fogásom, hogy nincsen létjogosultsága olyan egyesületnek, amely csak megalakul, de nem mű­ködik, amely csak teázik és bálozik. Első köte­lességemnek tartottam tehát ezt az egyesületet olyanná tenni, hogy munkássága az egész nem­zetet hassa át. Ha 1918. októberében egy ilyen 600 fiókos Move lett volna, pillanatra sem csúsz­hatott volna át a hatalom a csekély számú nem­zetköziek kezébe. A polgárság, mely ma a Movéba tömörül, teljesen szervezetlen volt. A Move első tagjai katonák voltak. Mikor a tartalékos tisztek is beleolvadtak, a szociálisták felismerték benne a fenyegető veszedelmet és feloszlatták. Azok a szegedi tisztek, akik elsőnek lobogtatták meg a magyar renaisance zászlóját, mind Move-tagok voltak. Azóta megszámlálhatatlan uj erőkkel gaz­dagodtunk a polgárság soraiból. A katonaság munkája el nem választható a polgárság köteles­ségeitől. Ledöntjiik a régi válaszfalakat és egye­sült erővel törekszünk a magyar nemzetet katonai szellemű nemzetté tenni, mert megcsúfolt hazánkat csakis egy imperialista, nacionalista nemzedék mentheti meg. A pacifizmus természetellenes. Mi nem akarunk szoldateszkák lenni, hanem mint nemzeti hadsereg akarunk a nemzetet újjáépítő munkában részt venni. Munkánkban, mely első ­sorban az ifjúság nevelésére támaszkodik, nem nélkülözhetjük a nők kitartó buzgalmát. Egyesü­letünknek a legpuritánabb szelleműnek kell lennie. Talán csodálkoznak, hogy én, mint fiatal ember igy nyilatkozom. — Nagy időket élünk, szükséges, • hogy magunkba szálljunk, hogy kiküszöböljük a zsidó cinizmust és a magyar szalmalángot, hogy végre termelő munkához fogjunk. Én a turáni eszmekör híve vagyok. Véle­ményem szerint csak akkor érjük meg második ezerévünket, ha nem nyugat felé kapkodunk, mint eddig, hanem felkeressük vérrokonainkat olyan világszövetséget létesítve, melyet a vér tart össze. A szlávveszedelem nem mult el és Germánia, ha fel is támad mégegyszer, nem lesz többé a régi félelmetes nagyhatalom. Mi már megkezdtük a tárgyalásokat a kinai és a japán kiküldöttekkel s a szellemi szövetség már létre jött. Hazugság, belénk csöpögtetett méreg a turáni átok fogalma! Igenis, mi uralkodó faj vagyank s tudnunk kell, hogy azon a fajon, mely nem akar uralkodni, mások uralkodnak! Mi nem fogunk »Átkozott az a kéz . . .!« feliratú plakátokkal és népgyűléseken harcolni, hanem kitartó gaz­dasági és kulturális munkával az irredentát erő­sítjük, hogy készen várjuk azt a pillanatot, ame­lyen kimondhatjuk a jelszót: „Előre!« Addig ki­keli vetkőztetnünk mai formájából ezt a gerinc­telen társadalmat és rá kell adnunk a dacos ma­gyar faji jelleget. Bűnös az, aki a társadalmi ellentéteket politikai célokra akarja kihasználni. Kötelességünk minden ellentétet elsimítani. Annak a grófnak, nagybirtokosnak, önként kell belátnia, hogy annyit kell biztosítson mináen munkásának, hogy az ne csak megélhessen, hanem a családját is öntudatos polgári sorban tarthassa. Helytele­nítünk minden törekvést, mely a porosz milita­rizmus felé vezet. A háború bebizonyította, hogy a mesterségesen fenntartott fegyelemnél többet ért, hogy az angolok, amerikaik elő voltak ké­szítve szervezetileg a háborúra. Szükségünk van gazdasági momentumok felkarolására. A szónoki antiszemitizmus ered­ménytelennek bizonyult. Kilenc hónapja van ke­resztény kurzus és a zsidó bankok ma mind eme­lik az alaptőkéjüket. A fogyasztási szövetkezete­ket kell támogatni. A zsidókat nem lehet jelsza­vakkal agyoncsapni, csak becsületes keresztényi munkával kiszorítani. Téves a,z a felfogás, hogy minden vállalatban legalább átmenetileg egy zsi­dót kell alkalmazni. Minden vállalathoz van ke­resztény szakemberünk. Egy nagy ellensegünk a szabadkőmivesség, mely fáradhatatlan harcosa a zsidó világuralmi törekvéseknek. A kormány, amint ismeretes, feloszlatta a magyarországi sza­badkömives páholyokat, melyeknek szellemét ki kell küszöbölnünk az irodalomból, a színházból és a moziból. A zsidókérdéssel vagy 24 óra alatt végzünk, vagy intézményes intézkedéssel kell ki­vennünk a bankokat a zsidók kezéből, állami tulajdonná nyilvánítva őket. A megoldásra váró feladatok nagyok. A küzdelemben főszerep jut a Move-nak, melynek fegyvere egy átérzett, egy erős, meggyőződéses magyar nemzeti politika!" A minden oldalról felzúgó éljenzés és taps elcsendesültével Zsitvay ezredes zárta be a gyűlést. HÍREK. Utolsó irásotm. Kedves olvasó! Én már búcsúzom tőled. Bocsáss meg, ha valaha netalán vétettem volna ellened, felejtsd el hibáimat és imádkozzál lelki üdvösségemért. Fáj nekem, hogy ilyen fiatalon kell meg­válnom az élettől. Még ha ősz volna, lombhul­lás, síró szélvész, jajgató vihar, hulló ólmos eső, fojtó hószagu köd ... de tavasszal! . . . mikor más virágok teljes pompájukban állnak, én most hervadjak el! . . . Kegyetlen sors! Csodálkozol, hogy ez csak igy, egy napról a másikra lehetséges. Hja, tegnap ilyenkor még én sem hittem volna. Ti mosolyogtok vidáman, sütkéreztek a na­pon és lubickoltok a boldogságban, nekem meg kinyomják a legszebb gyászjelentésből a tiszte­letpéldányokat a Béke nyomdában és holnap már örök béke leng felettem . . . De ne sirassatok. Könny ne hulljon értem, szív meg ne nyilaljon! Nem féreg vagyok, melyet eltaposnak, nem porcellán váza, melyet oda vágnak, hanem már­tír ! A hivatás mártírja ! Tegnap boldogan, munkakedvtől ragyogó orcával mentem el a Move rendkívüli ülésére. Mint a többi Urak, Én is a városháza nagyter­mében leledző két elegáns bőrdivány egyikére telepedtem. Teli tüdővel szívtam magamba Göm­bös gyönyörű beszédjét, amikor egyszerre csak — jujj! rágondolni is irtóztató — belé mart az eleven .. . húsomba álnokul, hátulról, amig én jegyeztem, dolgoztam gyanutlanul, egy veszett vadállat . .. belemart az eleven húsomba! Éreztem amint fogai nyomán a veszettség mérge összeölelkezett a véremmel, amint birkóz­tak a belsőmben és . . . éreztem, hogy nekem már végem . . . De nem futamodtam meg, hanem végső erőmmel megiitam az ülésről a riportomat és legvégső erőmmel irom még a következőket: (Nem csekélységemért, de másokért, akik az én nyomdokaimon jártukban szintén kísértésbe jönnek és ölébe hullnak azon kacéran kínálkozó puha bőrdiványok egyikének.) Ha nem tudnám, hogy a város óriási sintér hiányban szenved, azt ajánlanám, sintérekkel fo­gassa ki a két gyönyörű bútordarabból a veszett állatok portyázó falkáit, igy azonban arra kérem, legalább egy vereskeresztes táblácskát akasztas­son rájuk ilyenforma felírással: » Vigyázz, ragályos!« vagy : »Érintése életveszélyes!« Brr.. . poloska a tanácsteremben ... haldoklom. (M) — Részvénybefűetés. A Békésm. ker. nyomda utoljára szólítja fel részvé nyeseit, akik a második részletet az ujabb felszólítás dacára sem fizették be — hogy haladéktalanul eszközöljék a befizetést, mert különben az Igazgatóság legközelebbi gyűlésén törölni fogja azokat. — Doktorrá avatás. Kiiment Z. Pál tart. ulánus főhadnagyot, a Békésmegyei Egyetemi If­jak Körének elnökét a budapesti kir. m. tudo­mányéiul szombaton avatják az ^^MÉ^^^Hoktorává. — Az Ébredő Magyarok Egyes lete helyi csoportja e hó 4-én délután órakor a kaszinó helyiségében választ ülést tart, melyre a tisztikar és a vála mány összes tagjainak feltétlen megjelen sét kéri az Elnök — A kettőskörösi halászati társulat kö: gyűlése. A kettőskörösi halászati társulat f. unius hó 15-én kedden d. u. 4 órakor Békés a községháza bizottsági termében évi rendes kö gyűlést tart. — Felhívás. Felkéretnek mindazok, akik nek külföldi ismerőseik vannak, hogy címeiket Területvédő Liga sajtóosztályánál Budapest be adni szíveskedjenek. — A hadsereg a kaszálásnál kisegiti gazdákat. A munkakerülés még mindég nagyo szaporítja a gazdák gondjait. A kormánynak a az értesülése van, hogy sok helyütt kevés munkaerő a kaszálásra. Ezért ugy határozo_ hogy mindenütt, ahol nagy hiány mutatkozik föld míves munkásokban, az katonákkal pótoltassé' E tekintetben a honvédelmi miniszter rendelet, bocsátott ki, mely szerint mindenki, aki kaszá lásra bizonyos számú katonát alkalmazni kivái a legközelebbi katonai parancsnoksághoz fordul hat a kérelmével, ahol a vonatkozó szerződés i megköthető. A kaszálandó terület tulajdonosa katonai parancsnokkal egyetértőleg megegyezL abban a szénamennyiségben, amelyet munkadi címén az illető katonai alakulat részére ki kel szolgáltatni. Aki semmiképen sem bírja a széná­ját leszedni és bérbe akarja adni az egész rét­jét, annak az odatartozó hadosztály hadbiztossá­gához kell fordulnia. — Kassai állapotok. Ózdról jelentik: Kas­sán a napokban nagy tüntetések voltak, melyet a munkásság rendezett élelmezése feljavítása ér­dekében. Egy péküzletet fel is törtek s azt tel­jesen kifosztották. Tüntetéskor az internaclónálét énekelték s piros jelvényeket viseltek s piros zászlót cipeltek. A szlovák katonák az utcákon állanak és hangosan tüntetőleg beszélnek s éne­kelnek magyarul, dacára annak, hogy a magyar szótól szigorúan el vannak tiltva. Ungvár körüli falvakban az éhtifusz járványosán pusztít, a la­kosság lisztet, burgonyát már hónapok óta nem kapott. Ehhez hasonló sorsuk van a Kassától nyugatra fekvő falvaknak is. Prágában állítólag tüntetés volt a középosztály részéről, melyen Csehországnak Szlovenszkótól váló elszakadását követelték, amennyiben Csehországnak e terület fenntartására már 45 milliárd adóssága van a megszállás óta. — Köszönetnyilvánítás. A járásbíróság ut­ján a Stefánia Szövetség részére beküldött 100 K szakértői dija adományáért Laubner József urnák és özv. Kvasz Pálné a szegény iskolások felruhá­zására a nőegylethez beküldött 50 K adományáért hálás köszönetét fejezi ki az Elnökség. — Csallóköz víz alatt. A Területvédő Liga kőnyomatosa közli: A hires cseh gazdasági ér­zék gyönyörűen nyilatkozott meg a Csallóköz­ben az utóbbi árviz alkalmával. Az árviz meg­előzése végett működésbe kellett volna hozni a szivattyúkat, ám a cseh hatóságok a szivattyú­telep részére szükséges szenet ki nem utalták, a szivattyúk nem működhettek, minek következté­ben több ezer hold került viz alá s még ma is nagy területek állanak viz alatt. (Fő dolog, hogy demokrácia van s a csehek vigan köthetik az üzleteket.) — A szerbek rémuralma Baján. Buda­pest jelenti: A szerb megszállás alatt szenvedő Baján nap-nap után felháborító atrocitások tör­ténnek, amelyeket a szerb dinasztia ellen vafó lázítás, hűtlenség, összeesküvés stb. ürügyek föl­használásával követnek el. A városban és kör­nyékén statárium van és a Magyarországhoz való ragaszkodás legkisebb jelét is halállal bün­tetik. Á főgimnázium nyolczadik osztályú növen­dékeit szuronyos fedezettel Szabadkára kisérték, a magifar vasutasokat 12 kivételével* elbocsátot­ták és a forgalom biztosítására vasutas örséget szerveztek, amelyek őrszemei két km-ként ügyel­nek a vasúti vonalak és berendezések épségére. Baja környékén nagy zavargások vannak. Sza­badkán szintén, ahol állítólag kommunista tünte­tések is voltak, Baján pedig a szociáldemokrat Dárt rptiHo^ott

Next

/
Thumbnails
Contents