Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-11 / 34. szám

Békéscsaba, 1920. május 11. 0V&r&öM£!M! Sokorópátkai Szabó István zárta be a népgyűlést lelkes szavaival, melyekben Baliának a Károlyi kormány alatti hazafias ténykedését méltatta. A vacsora Közvetlenül a vacsora előtt külön fogadták a miniszterek a 30 tagu békési küldöttséget, élén Faragó Lászlóval. A vacsora fél 9-kor kezdődött, nagyon népes volt, s résztvevői a csabai társadalom minden osztályát arányosan képviselték. Vacsora közben az alábbi érdekesebb felköszöntők hangzottak el: Polgármester: R román megszállás idején ha valaminek nem akadt gazdája, nekem kellett előállani mindenki helyett. Ma ezt a kötelezettségemet örömmel vállalom ezen a vacsorán, mely nem csak pártünnep, hanem a város ünnepe, amelyen szerencsések vagyunk kormányunk képviselőit körünkben üdvözölhetni. Engedjék meg, hogy ne mondjak toasztot, minthogy .'én csak a házigazda kötelezettségét vállaltam, de hazafias tisztelettel üdvözöljem kedves vendégeinket. Emich Gusztáv: Magam és kollégáim nevében hálás köszönetet mondok az üdvözletért. Hazánk sorsa fölött gondolkozva most egy gondolatom támadt: ma a kormány gazdasági tárcái kivétel nélkül kisgazdapártiak kezében vannak, mert egyedül ez a párt van hivatva Magyarországon gazdasági programmot alkotni és gazdasági politikát megvalósítani. Magyarországnak gazdasági és társadalmi ereje s a nemzet vagyona a földből származik, tehát semmi gazdasági politika nem bir Magyarországon létjogosultsággal, amelynek nem a föld az alapja s nem az őstermelésre támaszkodik. Ebből a szempontból ajánlom mindenkinek figyelmébe pátiunk programmját. Éljen a keresztény-keresztyén kisgazdapárt! Zilahi Kiss Jenő: Hosszú jhónapokon keresztül dögkeselyűk kóvályogtak fölöttünk s a romlásunkat lesték. Hogy már véget ért a kísértés, azt három férfiú örökemlékezetü szereplésének köszönhetjük. Rubinek Gyula, sokorópátkai Szabó és nagyatádi Szabó István lelkes munkája tette lehetővé, hogy ismét visszatérhessünk az alkotmányos élethez. Nagyon nehéz körülmények között indult meg ez az irányzat, de én megvagyok győződve róla, hogy minden akadállyal szemben megfogja találni a kivezető utat. Ez az irányzat nem mondhat csődöt, mert nem ingoványra épült, hanem az anyaföldre és munkatársai nem göndörhaju zsidók, hanem a földmives nép. Ennek az irányzatnak három leghivatottabb képviselőjére ürítem poharamat, az Isten adjon áldást munkájukra, a haza üdvére! Rubinek Gyula: R polgármester ur felszólalásában azt mondta, eddig — a megszállás alatt — is ő viselte a felelősséget a közért, ma is ő viseli, de ma szivesebben. Én azt mondom, mai tisztsége nem csak abban külömbözik a régitől, hogy díszesebb, hatlem abban is, hogy most nem áll mögötte az esetleges 25 bot kilátása. Hiába, ezzel is meg kellett ismerkednünk, ez együtt jár a keleti kulturával. Erről jut eszembe a külömbség a dunántuli és az itteni korteskedés között, Dunántul a beszédem első negyedórájában közbe szóltak: »mi lesz a zsidókkal?!« itt azt kérdezték: „mi lesz az integritással?!" Különböző bár ez a két kérdés, közös eredőre vezet, mert ha azt a kérdést előbb elintéztük volna, ezt nem is kellett volna most felvetnünk. Ha a magyar társadalom önérzeles magyar és keresztény lett volna, ez a válság be nem következhetett volna. De mi minden téren türfük a destrukciót, sajtóban, színházban az, erkölcstelenséget s minden bálványt ledöntöttünk, amit a mult ránk hagyott. R rombolók az ál liberalizmussal lopóztak hozzánk. Mi is liberálisták vagyunk, de nem akkor, amikor arról van sző, hogy ki legyen az ura ennek az országnak. E hazának csak egy ura van, az a magyar, csak egy erkölcsi alapja van, az a keresztény! Aki ezt el nem ismeri, meg nem fogadja, annak itt helye nincs! . . . Építenünk kell! Az építést magunkon kezdjük. A nemtörődömséget kell kiirtanunk s a hazafias lángot kel/ kilobbantanunk a hamu alól, mely alá rejtettük. Amig destruktiv közönyt látok, addig nem bizom újjászületésünkben. Alakuljon át minden egyes télek, mert csak igy alakul át a nemzet. Az újjáalakítás nem pillanatnyi elhatározás, hanem óriási munka. Uj sajtót, uj irodalmat, magyar irókat! Megvetettünk mindent, aminek Levendula szaga volt s csak radikalizmust kerestünk mindenben. Mégis adtuk az árát. Nem csak mi, az unokáink is, akik bizony nem nagy elismeréssel fognak ránk visszaemlékezni. Ha jóvá akarjuk tenni, amit az utókor ellen vétkeztünk, akkor valamenyiünk lelkében szent legyen az átalakulás elhatározása. A nemzeti gondolatért és az ujra-feltámadásért ha kell vagyonunkat és életünket áldozzuk a haza oltárára! A nemzeti és keresztényi gondolatnak mindég konzervatívnak kell lennie, nehogy mégegyszer megtörténjen az a szégyen, hogy ez az ország megfeledkezzék önmagáról. Ezzel a meggyőződéssel menjünk a néphez, a milliók közzé, mert ha eddig is törődtünk volna velük, nem tévedtek volrta meg. Az igazi kommunizmus az, hogy ahinek az Isten akár szellemi, akár anyagi kincset adott, áldozza a hazának, hasznosítsa a közért. El jön az idő, amikor az egész világot a keresztény és a nemzeti gondolat fogja áthatni, hiába száll szembe vele a zsidó internacionális sajtó. Mi ezen az uton indultunk és boldogulni fogunk! Ezen erős hitben ürítem poharamat az ország jövő nagyságára! Pluhár János a népegylet tagja sokorópátkai Szabó Istvánnak egy pipát nyújtott át a népegylet hálája jeléül azért a fogadtatásért, amiben Pesten a küldöttséget részesítette s emlékeül a mai látogatásnak. Sokorópátkai Szabó I: Őseink mikor a Dunántult megakarták hódítani, Szvatoplukot azzal kenynrezték le, ami kedves volt neki: fehér lóval ajándékozták meg. Nem tudom, nem-e csel az én kedves barátom részéről is, hogy pipával ajándékoz meg. Nem-e mondja most: elfogadtad a pipánkat, miénk vagg tehát. Ha igy gondolta, fölösleges volt a pipa, mert én úgyis a munkás és kisgazdatársadalomé vagyok. Ki kell jelentenem, hogy nem mi hárman ráztuk fel a nemzetet, amint azt Z. Kiss Jenő főispán ur emiitette, hanem az Isten és ma már mindenütt egy akarattal indulunk a nagy útra, mely göröngyös ugyan, de egyenes s egész biztos, hogy a tulsóvégén ott van a révpart, ahol kikötünk s megkezdjük az uj 1000 évet. Erre ürítem poharam, a magyarok Istene segítsen mentől hamarább a révbe bennünket! Felköszöntőt mondtak még ezután: Ipolyi Keller Iván és Dorn József. Dorn emelkedett hangú szavaira, melyekben a kisiparosság támogatását nyers-anyaggal, üzem-anyagga! és szerszámmal való ellátásának lehetővé tételét hangoztatta sokorópátkai Szabó és Emich válaszoltak. Emich ismertette a kisipar érdekében megvalósítás alatt álló törvényjavaslatot, mely heteken belül ténnyé fog válni. Timár Endre Emichre, az ipartestületek „pirncipálisára" ürítette poharát. Szabó Balázs nemzetgyűlési képviselő hálás köszönetet mondott a lelkes fogadtatásért, amiben a város a vendégeket részesítette, végül igy szólt: Isten éltesse Csaba város közönségét, elsőnek a fejét, a kedves, derék polgármestert, akinek jóságából az itt eltöltött rövid idő alatt is látjuk, hogy városának igazán szeretett polgármestere és bennünket nem hivatalos kötelességből lát vendégül, hanem igazi magyaros, keresztényi szeretetből. A mi kedves polgármesterünket az Isten éltesse!" Benczés János szekszárdi képviselő azt az igazi vendégszerető magyaros barátságot emelte ki köszöntőjében, amiről eddig azt hitte, hogy csak Szekszárdon létezik s amit most kellemes csalódással ismert fel közöttünk is. A barátság — úgymond — megértés, a megértés minden alkotó erö forrása. Fogjunk össze tehát megértéssel egy támaszunk körűi. Én erre a támaszunkra ürítem poharam. Éljen Balla Aladár! Dr. Balla Aladár megköszönte Benczésnek, hogy megemlékezett róla és a kormány nehéz helyzetét ecsetelve, megemlékezett a békeszerződés aláírásának körülményeiről, az alá nem irás esetleges következményeiről, többek között arról, hogy még mindig rabságban sínylődő 25000 magyar testvérünket addig nem engedi haza az ántánt, amig a békeszerződést alá nem irjuk. Ha aláírjuk is — úgymond — módosításokkal, sohase fogjuk érvényesnek elismerni, mert a kényszerítő körülmények csikarják ki belölünk az aláírást. Végül /?ubíneket és Csaba polgárait éltette. Egy hódmezővásárhelyi szervezett munkás szólalt még fel: „Szervezett munkás vagyok 30 év óta. Fájdalommal hallottam, hogy ami keserűséget itt ma kiöntötték, azért mind a munkásokat tették felelőssé. Én azt mondom, volt az országnak mindenkor kormánua éc m vnlt hihe i,^.™.. ~ kormány és az uralkodó osztály mindig cs Bécs felé tekintett és a becsületes magyar mu kásságot elhanyagolta, kiszolgáltatta az ideg mételyezők butításának. Minden romlásért az osztály a felelős! Ha a munkások kenyereik tek, a kormány csak a Buchinger Manókkal gyalt, a munkásságot nem hallgatta meg, han csendőrökkel verette széjjel. Pedig a mag munkásság magyar volt mindig lélekben is. a kommunizmus idején elhatározta, hogy halni kell, nem a diktatúráért, hanem a Magy hazáért fog halni és megalakította a magy munkások nemzeti pártját, melyben Rubinek v zetése alá jelentkeztünk, szívvel-lélekkel a haj fölépítésére! Éjjel 11 órakor a vendégek szállásuk vonultak vissza s a közönség egy lélekeme hazafias emlékkel gazdagabban, oszolt széjjel. Taviratok. (A Körösvidék eredeti táviratai,) Német tisztek az orosz fronton. (Prága:) Varsóból érkezett hirek sze rint Varsó egyik külvárosából szombato két zeppelin szállott fel, melyekben állito lag német tisztek a lengyel—orosz had mozáulatok irányítására léptek szolgálatba Ir lázadás. (Kopenhága:) Hz ir lázaáás nem csenáesül, sőt napról-napra veszedelmesebb mérveket ölt. Hz angol kormány óriás csapattesteket mozgósított, melyeknek o helyszínre szállítása és akcióba vetése lázasan folyikSzabad gabona-kereskedelem. (Budapest:) A kormány uj rendelke zések életbeléptetésére készül, melyekben minden, a gabona forgalombahozatalára vonatkozó kérdésben a szabad kereske delem álláspontjára helyezkedik. Minden maximális gabonaár meg fog tehát szűnni rövidesen ezen rendelkezések értelmében. H i R E EL — Sajtóbizottsági ülés. A Bé. Ke. nyomda rt. sajtóbizottsága folyó hó 12-én, szerdán d. u. 5 órakor a városháza nagytermében ülést tart, melyre a sajtóbizottság tagjait tisztelettel meghívja Saguly József alelnök. Tárgy: Állásfoglalás a képviselőválasztás tekintetében. — A Kaszinó közgyűlése. Folyó hó 9-én, vasárnap délután 3 órakor tartotta meg a Békéscsabai Kaszinó évi rendes közgyűlését. Szokatlan későn volt a közgyűlés, mert az oláh megszállás megakadályozta a Kaszinót abban, hogy normális életet folytasson a mult esztendőben. Kellemesen lepte meg a nagyszámban egybegyűlt tagokat az, hogy a Kaszinó helyiségein már alig látszik a hosszú vörös és oláh bitorlás. Dr. Pándy István, a Kaszinó fáradhatatlan háznagyának érdeme ez, aki sohasem kiméi semmi fáradságot, ha a Kaszinó ügyéről van szó. Ové az érdem, hogy újra kellemes, szép otthonuk van a Kaszinó tagjaínak. A közgyűlést dr. Bertóthy István elnök ngitotta meg, ecsetelvén a Kaszinó nehéz sorsát a lezajlott idő alatt. Majd dr. Pándy István háznagy olvasta fel a mult évi számadásokat, megállapítván, hogy — bár nem folyt normális kaszinói élet — 7000 K plust mutat az ezidei mérleg. A háznagy lelkes éltetésével vették tudomásul e jelentést. Ezek után Varságh Béla foglalta el — mint korelnök — az elnöki széket, mig a tisztújítás tart. A tisztikar lelépő tagjait újból megválasztották. — „Elvből". A Move mai és holnapi előadásának lelkes rendezői tiszteletteljes kérelemmel keresték fel O. Gy. urat, aki mint előkelő társadalmi állást betöltő egyén, elsősorban volna hivatva támogatni minden hazafias irányú törekvést. Az ügy meglehetősen jelentéktelen. Mind-