Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-11 / 34. szám

Békéscsaba, 1920. május 11. Kedd 1. évfolyam 34. szán Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. szám A szerkesztőség telefon száma: 60 Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedevre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér — t u i t I I uranr aíok. Néhány szó a csabai képviselöjelöiéshez. Alig van nap, hogy ne olvasnánk a magyarság szerencsétien összeférhetetlenségéről, széthúzásáról, amit röviden turáni átoknak nevezünk- Békéscsaba lakosságának, főleg pedig kisgazda közönségének legnagyobb része nem magyar eredetű, honnan van hát mégis, hogy a képviselőjelölésnél felüti fejét a turáni átok? h választók zöme itt köztudomásúlag két egyletben csoportosul. T\ Népegyletben és a kisgazdák egyletében. Tény az, hogy a kisgazdák egyletének tagjai még a Károlyi-kormány idején politikai pártalakulást kezdeményeztek és beléptek az országos kisgazdapártba helyi szervezetükkel, amely a közelmúltban a keresztény-keresztyén kisgazda és földmives párt nevet vette fel, a Népegylet tagjai pedig ugyanabban az időben független szocialista párt név alatt szervezkedtekMikor a nemzetgyűlésig képviselőválasztás közeledett, a város néhány, a mai viszonyokkal számoló vezető embere mozgalmat indított, hogy elejét vegye a választási harcnak s kereste az érintkezést mindkét párttal, illetve a kisgazdapárttal és a Népegylettel, hogy a régmultak eseményei folytán ellentétekre hajló két választócsoportot egymással megbarátkoztassa és egyértelemre birja. T\ próbálkozás járt is annyi eredménnyel, hogy mindkét pártban felülkerekedett a józan belátás és magukévá tették a jelmondatot: nagy idők nagy embereket követelnek. De mig a kisgazdák pártja időt kivánt hagyni a további közeledésre, addig az életét még meg nem kezdett Népegylettel megszakadt minden összeköttetés. Megszakadt azért, mert vezetői külön utakon kezdtek járni, valószínűleg azért, mert megtetszett nekik a kisgazdapártnak itt járt kiküldöttje és mert megneszelték — mint a következmények igazolták, nem is alaptalanul — hogy a kisgazdapártról ugyanaz nem állitható. Hogy a kiküldöttet hivatalosan jelöltethessék, be akartak lépni a kisgazdapártba, de ezt nem akarták itthon megtenni. Restelték a két egylet egyenetlenkedésének méregfogát, a politikai széthúzást, nyilt férfiassággal kihúzni és taktikai előnyök kedvéért feláldozták ezt az áldásos, minden csabai polgár által hőn óhajtott, egyenes lépést, mely a gazdatársadalom és a földműves osztály minden rétegének teljes egybeolvadására vezethetett volna. Felmentek hát Budapestre és ott kieszközölték felvételüket az országos pártba, kérve egyszersmint hivatalos jelöltet Bal la Aladár személyében. És most történt a végzetes hiba, amely beledobta füstölgő csóváját a békéscsabai békés gazda-^ és fölclmivestársadalom még rendezetlen soraiba. T\ keresztény-keresztyén kisgazda és földmives párt központi vezetősége — nem tudhatjuk mi okból — lesiklott a vallás-erkölcsi alapról. H békéscsabai pártvezetőség tudta és megkérdezése nélkül kinyilvánította, — a pártba felvételüket kérők kívánságának megfelelően - Balla Hladárt hivatalos jelöltnek, nem számolva, vagy nem törődve a régen fennálló politikai párt véleményével, óhajával és a nehéz gazdasági válság szülte azzal a kialakult meggyőződésével, hogy ma csak közgazdasági kérdések állhatnak előtérben és azokat csak nagysúlyú és nagytehetségű közgazdászok oldhcitják meg. (így kis megfontolás, egy kevés tapintat és türelem eltávolithatta volna Békéscsaba városától ; a keserű poharat, melynek megízlelését már nem kerülhette el, de fenékig ürítésétől még megmenekíthet. Itt lett volna az alkalom, amikor a központi pártvezetőség felhasználva a mindenhol túlsúlyra jutott józan belátást, ajánlhatott volna olyan hivatalos jelöltet, aki súlyánál, multjánc és képzettségénél fogva a város gazdasác jellegének méltó és egyhangú helyeslést találkozó képviselője lehetett volna.H turáni átok tehát nem helyi eredeti nem csabai jellemvonás. Szülőanyja o van abban a szerencsétlen városban, mel már annyi keserűséget, annyi csapást c annyi erkölcstelenséget termelt a vidé számára, amennyit mi itt a tisztább erkö csök levegőiében évszázadokon át ser tudtunk volna létrehozni. Hogy egy pol; tikai párt, akkor, amikor pályájának é megerősödésének kezdetén áll, maga mes terségesen bomlassza meg egységét é hajánál fogva ráncigálja elő azokat mozzanatokat, melyek alkalmasak a szét húzásra és csirájába fojtsa azokat az ön zetlen törekvéseket, amelyek egyesiten akarnak, ezt a tárgyilagos szemlélő elől semmi más nem teszi érthetővé, mint « magyarság végzetes átka, a soha ki nen irtható, soha el nem pusztítható és méi halottaiból is visszakísérte Istencsapás a turáni átok! A kisgazdapárt zászlóbontása Csabán. Miniszterek érkezése, — A fogadtatás. — Küldöttségek Rubinek előtt. — A népgyűlés. — „Éljen Balla Aladár!" — Vacsora a Fiúméban. — Felköszöntők. Bámultatok ti vén kopott falak?! . Ilyent még nem láttatok! A forradalom óta plakátból, népgyülésból, lobogós felvonulásból „magas vendégekből" bőven kijutott nektek, ünnepeltetek népbiztost, politikai megbízottat, s mikor Czibor elvtárs ugy akarta, megindultatok a rezesbanda után, mert megparancsoltatott, hogy „elvtársak mindnyájan ott legyetek!" Aztán jöttek az autós tábornokok, négerek és mokány ok, jött „őfelsége," a rablók királya, akinek zászlókba öltöztetek ti meggyalázott utcák, virágot hintettetek a lábai elé és diadalkaput állítottatok, amig szégyenkezve, tehetetlen dühvel ráztátok öklötöket a feltűzött szuronyok között. Külső pompában hányszor úsztatok, amit rátok kényszeritettek leplezni az elkeseredést, ami belsőtökben tombolt! Ez a nap, amelyen igazi Nagyjaink jöttek vendégül, nem az utca ünnepe volt. Ezen a napon nem verődött össze a dologkerülö csőcselék és a sürgős munkában szorgalmatoskodót nem hurcolták elő szuronyok. Ez a nap nem a külső pompa, hanem a teremtő munka ünnepe volt. A mai kormány tagjai első munkásai az országnak, s ma ugy illik, hogy ha közénk jönnek, ne léha cifra rongyokba öltözötten, hanem szorgos munkában találjanak falut és várost, földmivest, iparost és mindennemű munkást e hazában, melynek ma minden perce drága, mert a mai perceinek munkájától a jövője ezredévének századai függnek ! A kormány tagjai jöttek közénk, miniszterek, keyyelmes urak — egyszerű emberek, akik nem fényűzéssel kápráztattak el bennünket, hanem meghódították lelkünket azza! az igazi magyar lélekkel, azzal a kétségbeesést nem ismerő alkotó erővel, az Istenbe és a Haza nagyságáb vetett törhetetlen hittel, amelyet velünk rtlegosz tani hoztak keblükben és szavaikban, irányjel zőül a nehéz útra, mely előttünk áll. Fogadtatás az állomáson Az állomáson, ahol csak hetekkel ezelőtt i magyar alkotmány uj életre keltőit és feggvere őrizőit üdvözöltük érkezésükkor, szombaton dél után a magyar alkotmány képviselőit várták i város társadalmának küldöttei. A nagy vendégel vonata előtt 24 nemzeti'szinü zászlóból sorfal ál lott s a nép őszinte örömét népzenészek nan muzsikája igyekezett hangossá tenni. A küldött ségek, a főispán, a polgármester, a főkapitány : a többi hatóságok képviselői, magyar-ruhás lá nyok és iskolás gyermekek fél kettő előtt néháni perccel helyezkedtek el a pályaudvaron. Miko a különvonat berobogott, a zenészek a Himnusz fújták nagy ügybuzgalommal, amit ugy a küldött ségek, mint a vonatról leszálló nagy vendégel levett kalappal hallgattak végig. Az előzetes ér tesitéstől eltérően, az első vonaton csak Rubinéi Gyula földmivelésügyi miniszter érkezett meg kíséretével. Rubineket elsőnek Zihahy Kiss Jenő vármegyénk kormánybiztos főispánja üdvözölte Kegyelmes Uram, kedves Vendégeink! Hálaérzettel és szeretettel üdvözlünk Benneteket körünkben, akik az alkotmányos újjászületés óta első képviselői vagytok nálunk a magyar kormánynak! A közelmúlt időkben sol< szenvedésen mentünk keresztül e mai napig, de most itt állunk előttetek, parancsoljatok velünk Őszinte ragaszkodással és hálás szeretette! üdvözlünk Benneteket körünkben!