Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-09 / 33. szám

Békéscsaba, 1920. május 9. Tiltakozik a Főváros, lagygyülés a Szabadság-téren. — „Esküízűnk !" - „Éljen a háború !" - „fl békét nem írjuk alá!" Pénteken délután 4 órakor óriási tömeg lömpölygött a Szabadság-térre, egy érzéssel, egy lkarattal Petőfi szobra elé, mintha panaszkodni :arándokolna a nemzet bálványához, mintha ciáltó szóval életre akarná hivni, hogy megszóaljon és kiáltsa még egyszer országgá : „Talpra nagyar!" Két sastollas díszszázad állt fel a téren ; egymásután érkeztek a különböző testületek. \ katonák imához emelt kézzel hallgatták a minién rendű és rangú polgárok ajkáról áhítattal elzendült Himnuszt, amely visszaverődött a kornos falakon és folyt szét a Duna fölött, a váosba: a város imája. A himnusz után dr. Weisz íonrád nemzetgyűlési képviselő lelkesülten szóalt meg. Szavai lángoltak és tüzet fogott a tömeg elke tőlük. Szinte együtt harsogták mind: „nem •ogjuk megengedni, hogy ezt az országot elárverezzék!" — Egyetlen fűszálról, egyetlen porszemvl nem fogunk lemondani: erre esküszünk! S a tömegen végig viharzott, mint 48-ban, izon a szent márciusi napon, a muzeum lépcsőénél : „Esküszünk!" Weisz után egy erdélyi menekült beszélt, sebzett lelkének minden fájdalmával, hontalanságának minden keserűségével. Szavaira a tömeg >lemi erővel visszhangozta: Nem! Nem! Soha!... Valósággal tombolt már az elkeseredés vihara a ömegben, mikor Dr. Cettler Jenő nemzetgyűlési (épviselő megemlítette, hogy „az ántánt az ezeríves Magyarországot ki akarja szolgáltatni a patkányoknak !" Egy stentorihang egy uszályhajó hídjáról eliörögte: „Éljen a háború!" s a tömeg vad mohósággal fogta fel és ismételte újra, meg újra a elszót, mely végig reszketett a város levegőjén, mint a fájdalom, az elkeseredés és a lángoló düh 1 lelkeken. Czettler megrázó szavakkal festette j e Eperjes, Kassa, Lőcse, Kolozsvár, Brassó Szeben s a többi elrablott kincsesvárosok szomorú íelyzetét s élesen támadta az ántántot, amért iem engedte meg, hogy e városok, melyekben minden értéket a magyar állam teremtett, maguk döntsenek sorsuk felett. Ma — úgymond — ellenségeink kezében a kard, miénkben még csak 2 toll, de ma ez a toll minden kardnál erösebb is inkább ezer darabra törjük, semhogy aláírjuk vele ezt a gyalázatos békét !"• A gyűlés — a város — határozott, s a ha:ározatot írásba taglalták: „A nemzet élni akar és élni fog! Az ezeréves határokhoz ragaszkodik! Felszólitjuk a kormányt, hogy az aláírást tagadja meg!" Altenburger Gyula Horthy nevét említette meg, mire felcsendült a régi dal egy uj Kossuth"ól, egy uj vezérről: „Horthy Miklós azt üzente ..." A dal ütemeire lobogó virágos zászlók alatt ;ömött sorokban indult meg a tömeg Budára, a ríormányzó elé . . . Ne tűzzön senki fekete lobogót, ne viseljen gyászjelvényt, mert mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy a történelmi Magyarország nem halt meg. Házunkon nemzeti lobogó legyen, jövőnkbe vetett reményünk és törhetetlen bizalmunk 'eléül pedig zöld lombot, vagy jelvényt viseljünk. A békeszerződés képtelenségei * Már maga az a tény is képtelenség, hogy egy ilyen szerződést, amely arra van hivatva, hogy egy életében megtámadott nemzet végső elkeseredésében fogant örök irredentiát provokáljon Európa békéjének állandó feldulására, békeszerződésnek neveznek el. Már ebből a külsőségből is kétségbevonhatatlanul világlik ki, hogy akik ezt a szerződést „megalkották", vagy tul jámborak, vagy tul lelketlenek. Maga a szerződés pedig gazdag olyan pontokban ís, amelyek az alkotóik bárgyuságát s olyanokban is, amelyek rosszindulatú lelketlenségét bizonyítják. Tudjuk még az első ízben átnyújtott szövegből — melyet változatlanul fogunk maholnap viszontlátni — hogy szenet, fát, vasat és élelmiszert követelnek tőlünk. Nem mintha meg lennének győződve róla, hogy ez tényleg szükséges a jövendő békéja érdekében, hanem azért, mert ők nem praktikus emberek, akik a gyakorlati tapasztalatok alapján gyakorlati jelentőségű határozatok hozatalára éreznék hivatottaknak magukat, hanem a zöld asztal mellett felcseperedett „nagy politikusok", akik »rég időktől fogva bevált« sablonok és jelszavak szerint igazodnak. Itt a jelszavuk az volt, hogy a legyőzötteket ki kell fosztani, le kell teperni, levetkőztetni, azután főbe is ütni egy kicsit, hogy egy darabig kábultan fetrengjenek s csak azután juthasson eszükbe, körültapogatni meztelen sebeiket s utána nézni utonállóiknak. Legelőször természetesen a legnagyobbnak — Németországnak — keverték ki a medicinát, aztán ugyanazt a recipét irták meg nekünk is és annyi körültekintés, annyi józan ész nem volt bennük, hogy visszaemlékezzenek ugyanannak a szerződésnek az azelőtti napon általuk megállapított előző pontjára, amelyben azokat az erdőket, azokat a bányákat és azokat a földeket szakították el tőlünk, amelyeknek a fáját, az ércét és a gabonáját a sablon betartása céljából ezután is tőlünk követelik. Ezt nem lehet rosszindulatnak nevezni, mert aki még mindég attól követel pénzt, akit már bőrig vetkőztetett saját kezűleg, az csak jámbor, vagy őrült lehet. Sokkal érdekesebb azonban a jegyzéknek az a pontja, amely arra hivatkozik, hogy népszavazásnak nincsen helye az elrablott terűleteken, mert azok lakói már 1918. október, november havában kinyilvánították akaratukat hovatartozandóságuk ügyében. Ez már nem jámbor butaság. Ez már a legszemtelenebb hazugság, amelynek a leírására és a szemünk elé tolására csak az oláh és cseh aranyak adhatták meg a bátorságot. Lehetséges tehát ezt a békét komolyan vennünk? Letséges ezt a bekét elfogadnunk? Hiszen nem is arra szánták, hogy el is fogadjuk, csak megírták, mert a „régtől fogva bevált módszer" szerint igy szokás háború után. Most pedig magunkról irok egy cseppet. Mindnyájan egészségesek vagyunk, hiányt nem igen szenvedtünk, élelmi cikkek voltak bőven, csak a nagy drágaság itt is meg volt, hanem most kezdődnek a sztrájkok, még pedig olyanok, amilyenekre még példa nem volt a történelemben. Azután pedig a háború és a sztrájkok miatt az összes amerikai részvénypapirok annyira estek, hogy csak szép magam nem kevesebb, mint 17000 dollárt vesztettem ía mostani korona árban éppen 1000000). Dehát még ez istenes, mert még jutott is, maradt is, csak még valami más csapás ne jöjjön, szerencsét és jó egészséget kíván öreg barátod Jani. Éljen Csáky! Éljen! — de ne ijedjen meg senki, ez egyszer nem korteskedésről van szó. Csáky, akiről szó van, nem jelölt, hanem igazgató. Igazgatója pedig tegnap óta szinikerületünknek tényleg is, formailag is: véglegesen és visszavonhatatlanul. A pályázók hárman voltak s közülök Csákyra esett a központ választása. Mi a két másik pályázót nem ismerjük, de ismerjük Csákyt s ezt elégnek érezzük ahhoz, hogy merjük állítani, hoyy jól választottak odafönn. Kívánunk sok szerencsét további pályafutásához. Ismerjék és szeressék meg mindenütt amerre indul derék gárdája élén, ahogy mi ismer

1 jük, ahogy mi szeretjük! MIÉRT KERESNÉTEK . . . í Miért keresnétek, miért kutatnátok, Miért ül hazánkon sok százados átok? . Mindenki tudhatja, csak a vak nem lálji Hogy a visszavonás a magyarnak átka! . De nem jól van ez igy, segitni kell ezen; Mert a bogáncskórón füge sohsem terem; Csak rombol, nem épit az egyenetlenség, Széttagolt hadsergen könnyen győz ellenséf Testvéri szeretet, honszerelem lángjai Epits a szivekben oltárt valahára/ Hogy ez a drága kincs éltető melege Magyarország Jöldjét édenkertté tegye! . . DOMBI LAJOS. HÍREK. Kiss János Mezőberényben született. Apja szegénysorsu herényi fúvós karmester volt. Ó maga, mint cipészmester háromszor jutott csődbe. Utoljára — ezelőtt mintegy 28 évvel — minden ingóságát eladta és felkerekedett — Amerikába, ahol egy kitelepedett magyar leányt vett nőül. Ma többszörös milliomos bankár Amerikában, irta pedig az alábbi levelet: John Kiss Bunker, Notary Public, Steamship Ti eket Agent Kiss Building, Main Street, Northampton, Pa Szept. 1719 Kedves Miskám! Elmúlt a nagy vihar, s tisztulni kezd az égboltozat. Iszonyú orkán vonult végig, szegény országunk felett, s ami még fájdalmasabb, menynyire megszabdalták a sokat szenvedett hazánkat! na de áll még Buda s él még a magyar!... Tudom, hogy ti Csabaiak és Berényiek meg lettetek tizedelve, na de a magyar faj szapora és 10 év alatt kiköszörüli a csorbát. Máskülönben hogy vagytok a szegénység, és a nyomorúság országában ? (legalább azt olvasom a lapokból, hogy Magyarországon nagy éhség van, — bár hazudnának a lapok meg én is!) No meg a bolsevikiek! Micsoda zsidó banda volt az, és mennyire feldúlták a már gyenge iá-» bon álló közigazgatást, egyik csapás a masikat érte. — Főigazgatói látogatás. Dr. Lippay jj György szegedi tankerületi főigazgató a békéscsabai evang. Rudolf-főgimnázium, továbbá az áll. felső leány- és kereskedelmi iskola látogatására Békéscsabára érkezett. — Eljegyzés. Medovarszky Ilonka és Varga Mihály jegyesek. (Minden külön értesítés helyett) — A városi tisztviselők eskütétele. Békéscsaba r. t. város tisztviselői pénteken, délután 3 órakor tették le az uj hivatali esküt a polgármester kezébe. — A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja Debrecenben. Haller István közoktatásügyi miniszter mintegy 40 nemzetgyűlési képvi1 selővel vasárnapra utazik le Debrecenbe. Az utbaesö városokban és fontosabb pontokon állomásokat fognak tartani, igy Czegléden, Szolnokon, Püspökladányban stb. Magában Debrecenben vasárnap délelőtt 7 népgyűlés lesz. — A József főherceg szanatórium egyesület gyulai József szanatóriuma, amely a román megszállás alatt kénytelen volt működését felfüggeszteni, május 15-én újból megnyílik. Férfi és nőbetegek forduljanak a József-szanatórium igazgatóságához, Gyulán. — Nyugtázás. Gálik Jánosné a Szemereutcai sarokvendéglő tulajdonosnője, táncmulatságának tiszta jövedelmét a MOVE céljaira adományozta. Az adományért a MOVE helybeli főosztályának vezetősége ezúton is köszönetet mond. — .iagyugy Ilona békéscsabai lakos nevére B. 645. naplótételszám alatt április hó 21-én a Békésmegyei Általános Takarékpénztár R. T. által 100 K-ról kiállított pénztári elismervényt jogos tulajdonosa kiadóhivatalunkban ("Szent István i tér 18.,) bármikor átveheti.