Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-06 / 30. szám

Békéscsaba, 1920. május 11. A britt tengeri akció. (Róma.) A San-remói határozatok értei méi f. hó 4-én 30 britt hadihajó indult el Konitinápolyból Batuba. (MTI.) Az összeomlott bolsevizmus. (Stokholm.) A lengyelek és az ukránok, elől pedig a japánok óriási lendülettel végitt offenzívája Szovjet-Oroszországot teljesen eroppantotta. A bolsevizmus teljes összeomt különben az iparra való káros hatása sürlegerősebben. A lengyel csapatok már 2-án onultak Kievbe s a techeni határon 2 lengyel osztályt helyeztek készenlétbe. Az előnyomuterjedelme május elseje óta mélységben 80 rtföld, szélességben 80 kilóméter. (MTI.) Munkásbizottság Angliából. (London.) Az angol munkáspárt megbizásáma bizottság indult Magyarországba az itteni zonyok tanulmányozására. (MTI.) Jászi működik. (Bécs) jászi Oszkár a napokban Angliába zik, ahol felolvasásokat akar tartani. (MTI.) Az oláhoknak telik. Amerikában nagyon rossznéven vették, hogy iroly román trónörökös nem hozzájuk, hanem Dánba ment Románia nyersanyag szükségletét vásárolni. üAEA vidéki szervezkedése. Értekezlet Békéscsabán A háború nyomorúságának kellett reánk kadni, hogy Magyarország népe megértse, Ennyire létérdekünk minekünk a mezőgazdai ipar fejlesztése. Ma már mind szélesebb rben elismerik ezt s mindenütt komoly lépéet látunk, melyek egy uj ipari virágzás felé nyitják nemzetünket. Ez a komoly törekvés gyűjtötte egybe Bésvármegye gazdatársadalmának képviselőit f. 3-án d. u. 3 órakor a Gazdasági Egyesület lyiségében bizalmas értekezletre, melyet gróf enckheim László hivott egybe. Az értekezlet íja volt, hogy a békésmegyei gazdatársadalom gyeimét felhívja a GAEA Mezőgazdasági, Ipari Kereskedelmi R. T.-ra, mely a Magyar Földtelintézet, a Hangya és több gazdasági vállalat szvételével 6 millió alaptőkével alakult meg udapesten s ennek vidéki szervezését megbeíélje. A GAEA célja a mezőgazdasági ipar megremtése a legrövidebb időn belül minden gazasági termék beszerzése és értékesítése, főleg énziink értékének emelésére. Dr. Czettler Jenő egyetemi tanár nagyon irtalmas, végtelenül érdekes előadásban ismerete a GAEA célját. Rámutatott a mai állapotokra, melyeket jelleez a konjunktura kihasználása. Ma mindenki yekszik kihasználni a helyzetet s arra törekik, hogy mennél többet keressen. De ez az lapot nem lesz tartós. Gyáraink, ipari részvéyeink a külföldre vándorolnak, itt nem marad lás csak a föld s minden lélekre 7000 K adóág. Ma még sokat hoz a föld, de ha megszüik ez az állápot, leesnek az árak, a teher azonan nem csökken s igy kikerülhetetlen a gazdaági csőd, mely nagyobb megrázkódtatást teremt, nint a háború s a lezajlott forradalmak boralmai. Mi a koldus állam segítségre nem számithank. A magunk erejéből kell intézményeket lésitenünk, melyekkel a föld hozadékát megsokorosithatjuk. Olyan befektetéseket kell tenni, elyek ezt biztosítják. Csak szervezkedéssel, az erők tömörítésééi érhetünk el célt. Ki kell használnunk a mai ó konjunktúrát befektetések létesítésére. Ha ezt elmulasztjuk, védtelenek leszünk a külföldi ipar:ermeléssel szemben. A hazai szükségleteket vegyük irányadókak az iparban is. Nállunk eddig a nehéz ipart orgalmazták, de elhanyagolták azt az iparágat, elynek nyersanyaga bőven termett itthon. Vasparunk volt, de a közszükségletet fedező szövő, őr stb. gyárak hiányoztak. Pedig —ellenséeinktől körül zárva — nem élhetünk önnálló állami életet, ha szükségleteinket nem magunk állítjuk elő. Ha nyersanyagunkat feldolgozás végett külföldre visszük továbbra is, ismét métermázsákkal fizetik ki majd waggontételeinket. Aí: elrabolt területekről beözönlő intelligenciát bajos lesz földmivelésre szoktatni, mig ipari vállalatoknál — helyes vezetés mellett — jól lehetne őket használni. Szerencsétlenségünk volt, hogy eddig Budapesten olyanok kormányoztak, akik nem voltak tekintettel a vidékre. Budapest végezze a külkereskedelmet, a többit hagyja a vidékre. Csak a vidéken tudják megítélni, hogy hol mit lehet teremteni. Itt tudják, hogy hol lehet szeszfőzdét, konzervgyárat, bőrgyárat, fonó-, szövőgyárakat stb. létesíteni. D a vidék ne legyen tunya. Ahol megvan a lehetőség, ott épüljenek ipartelepek. Az anyagi erőt adják össze a most jól álló gazdák. Ha a mezőgazdasági ipartelepek e lövészárkait meg nem építjük, akkor a külföldi áru áttöri védővonalunkat s elkerülhetetlen a gazdasági csőd. Kopaczek György a GAEA vezérigazgatója rámutatott arra, hogy a nehézipar megbukott. Nem kell sajnálni, mert fenntartása csak mesterséges volt. De a mechanikai munkásokat el kell helyezni. E munkás kérdést a mezőgazdasági ipar megoldja, mely nemcsak a munkásoknak ad kenyeret, hanem a gazdának is több jövedelmet nyújt, feldolgozván nyers termékeit. E feladat megoldását tűzte ki célul a GAEA, mely műszaki és gazdasági alakulat. A gazda termel, a mérnök (gyárvezető) feldolgozza a terményt. A kereskedelmi részről is gondoskodnak. E tekintetben biztatók a kilátások külföld felé. Ez a vidék termi a legjobb búzát, mégis gyermektáplisztet csak külföldi patikába lehet kapni. De nincs makaróni tészta gyár sern. Másutt meg a gyapjú, kender marad feldolgozatlanul. E súlyos hibák elkerülésére minden gazdasági egyletnek üzemi osztályt kellene fenntartania, üzemi tőkét gyűjtenie, hogy igy megindítója lehessen minden egészséges vállalkozásnak. A GAEA mögötte állana támogató erejével minden ilyen törekvésnek. Beliczey Géza megköszönvén a nagynevű vendégek súlyos előadásait a felvetett eszme hathatós felkarolását sürgette. Faragó László arról szól, hogy ez az eszme már itt ezen a vidéken s Békésen testet is öltött a Központi Szeszfőzde, a Kosárfonógyár s a Mezőgazdasági Szeszgyár R. T. telepeiben. Rámutatott, hogy milyen pompásan értékesitik ezek az üzemek az itt semmibe sem vett terményeket (facper, fűzfa.) Dr. Láng Frigyes Békéscsabán — tekintettel pompás mümalmainkra — különösen a liszt feldolgozását tartaná fontosnak. De szükséges, hogy szakemberek álljanak rendelkezésre, mert azok nélkül nincs egészséges ipar. Kopaczek György hangsúlyozza, hogy elsőrangú szakemberek állnak rendelkezésére s a GAEA ép ezen a téren tudna hathatós támogatást adni. Dr, Bertóthy Károly az értekezlet legfőbb eredményét abban látja, hogy a gazda közönség tudhatja, hova kell fordulnia, ha szakemberekre van szükség. Beliczey Géza indítványára elhatározták, hogy felkérik a Békésmegyei Gazdasági Egyesületet, alakítsa meg saját kebelében az üzemi szervet, mely központja legyen a megyei ezirányu mozgalmaknak. Dr. Czettler Jenő indítványára a megye minden részéből megbízottakat választottak, hogy azok terjesszék az eszmét, tanulmányozzák a viszonyokat s a megvalósítandó ipari vállalatokra vonatkozólag nyújtsanak be javaslatot. Az értekezlet ezzel véget ért. Csak ne maradna minden a pusztában elhangzott szép beszéd, hanem teremne jó gyümölcsöket a boldogabb magyar jövő számára! tf*LitiaavBaaaaBBBaaaaBBaa ••••••••••••• Keresztény kereszténytől vásároljon. _ Keresztény magyar kereskedelmet csak ugy teremthetünk, ha kereszténytől vásárolunk. Lány gimnázium ? Tehát vannak, akik még nem vettek tudomást arról a nyomorról, amiben ma a latájnerek sínylődnek s amelynek fájdalmas kiáltozásától visszhangzik az ország?! A nemzetgyűlés és a kormány már minden módot megforgatott elméjében a nyomor enyhítésére, kísérletezett pillanatnyilag ható eszközökkel s az eredmény egy jelszó, amely ha a jelenben nem is segít, jogos reményeket támaszt a jövőre nézve. Vannak, akik még nem hallottak erről a jelszóról: a „numerus ctaususról" ? / A latájnerek nyomorát az okozza, hogy többen vannak, mint amennyit az ország foglalkoztatni és eltartani tud. Az egyetlen mód tehát a nyomor enyhítésére, ha számuk akkorára fogy le, amekkorát az állam tényleg elbír. Ez a jelenben nem lehetséges, s a jövőben csak a «numerus clausus" által, ami pedig azt jelenti, hogy ezentúl a gimnáziumok csak fél, — vagy negyedannyi növendéket fognak felvenni, mint eddig. Tehát a már meglévő gimnáziumok a fiugenerdciókbcl is elviselhetetlen fölösleget termeltek a latájner pályákra, amely fölöslegnek a jövőben való kiküszöbölése már nem tűr halasztást. És vannak még ma, akik ezután uj gimnáziumot akarnak és uj anyagot a latájner pályákra ?... Séta a „bemarkolációs" vonal felé. Gyula 1920 április. Az oláh uralom „legjava" idejét éltük még, amikor az egyik Hármaskörös-menti faluban csöndesen ballagtam hazafelé a falu népszerű, jóizü humorral megáldott kántorával. Kifogytunk már a beszédből. Inkább figyeltünk. Csakhamar lekötötte érdeklődésünket a nyárvégi napnak eseménye, a fecskék készülődése. A kis'vándorok, egymásután röppentek ki fészkeikből s a házereszek árván, búsongva néztek utánuk. Magam is nagy elszomorodással szemléltem: hogyan sorakoznak csicsergő, dalos ajakkal a régi telefonhuzalokon. Fájt ez a készülődés, a fecskék búcsúja, s a boldog szabadulás énekére tört lelkemben a költő siráma kelt visszhangul: „Neked két hazát adott végzeted, nekünk csak egy volt, az is elveszett." Társamnak ugyanez az érzése lehetett, de csak ennyit mondott keserű humorral: „No, ezek hamarosan tul lesznek a bemarkolációs vonalon!" Azóta eljött a mi szabadulásunk tavasza is; hazakerültem jómagam is a Hármaskörös-menti faluból, azonban sokszor eszembe jut ez a szó, amely sokkal találóbb — oláh s egyébb szomszédainkra nézve — ama Clemenceu-féle nevezetességnek bárminő elkereszteiésénél, például az egykori »demokráCiós-"nál is. Most itt húzódik a hires vonal váosunk határában. A rabló hordák legszemetje áll őrt a gyulavarsándi hidtól lefelé és egy lélek se be, se ki a »bemarkolációs« vonalon keresztül! Persze csak magyar lelket értek. mert bizony őkelméék nem ritkán átlépnek rajta, amiről s néhány más dicséretes cselekedetükről lészen szó mai sétánkon. Amint a várost elhagyjuk, a gőzmalmon tul, az országúton megkapó élénkséget tapasztalunk. Törvényszéki birák, megyei és városi tisztviselők, tanárok, tanítók ásóval, kapával kezükben haladnak előttünk. Legtöbb közülök családtagjaival megy — a földekre, azokra az egy-két holdas veteményparcellákra, amiket a szociális érzékű uraság hasított ki a városi köztisztviselők részére. A világháborúnak nagy részben a köztisztviselők vállaira nehezedő nyomorúsága utalta rá a családokat gazdasági tevékenységre. Tarka változatban már kelnek is a vetemények és bő termést igérve gyönyörűséggel töltik el az uj agráriusok szivét . . . Fölemelő érzések között érkezünk fel a Fehér-Körös hídjára. Itt azonban idegen szellő csap az arcunkba, csaknem borzongató. Talán a vizhullámok hozzák ? A megye határáról jön! Ugyanis kb. 200 lépésnyi távolságra jobbra tekintve szinte kísértetiesen nyúlik el a másik hid, ahonnét már Arad van. Kezdődik — az oláhok szerint Nagyrománia. Ismét jön a fagyos áramlat. A hid karfájához erősítve oláh zászló okvetetlenkedik s ennek árnyékában cigányképü mócok ténferegnek. Ezek & büszke