Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-04-23 / 20. szám

Békéscsaba, 1920. április 23. Péntek I. évfolyam 20. szái Zabáltak eleget! Nem baj, ha egy kicsit koplalnak, legalább kevesebb lesz a hájuk. izekkel a szavakkal gyötörte a zokogó felesége­ket, szepegő gyermekeket ma egy éve Les­tydn elvtárs, amikor azok esdve könyörög­tek a vörös hóhérnak: engedje, hogy leg­alább vacsorát, meg útravalót adjanak át az elhurcoltatásra ítélt túszoknak- Már ak­kor tudták a gonoszok, hogy gyalázatba sodorták az országot, hiszen közeledett az oláh katonaság. Tudták, hogy gyalázatos munkájuk a megszállásnak szégyenét és koldustarisznyáját hozza" e meggyötört nemzetre, de .azért a magukbaszállásnak nyoma sem látszott rajtuk- Hja! Domokos elvtárs meggyúrta őket. És ők ezzel a sze­méttel együtt ordították, hogy a burzsuj kínzása hozza a megváltást. Kínozták hát a burzsujt. Tiszteletre méltó öreg családapákat, szüleik helyett áldozatot hozó fiatal embereket, mint go­nosztevőket cipeltek ki gyalog, szuronyok között az állomásra. Hideg, nyirkos áprilisi éjszaka volt. Ott dideregtek túszaink óra­számra a sárban, esőben. Hóhéraik még azt sem engedték meg, hogy meleg kabá­tot adjunk nekik- »Nem kell már azoknak semmi," röhögtek felénk s mi riadva ta­lálgattuk, vájjon csakugyan megfogják-e ölni őket? Elment a vonat. T\ szétkergetett hoz­zátartozók kezüket tödrelve, kétségbeesve tértek haza. Éjfélkor megint búgott a vil­lanytelep szirénája. Nem tudunk aludni. Óh milyen kétségbeesett, könyörgő imád­ságok ostorozták az Eget azon a gyötrel­mes éjszakán! Ma egy éve volt. Hogy mit szenved­tünk, annak legszégyenletesebb bizonysága, hogy még az oláh megszállást is megvál­tásnak tekintettük. Pedig mennyi megaláz­tatást, mennyi arculcsapást hozott ez magával. Hzt hittük, hogy belepusztulunk. De jött Horthy Miklós. Földből nőtt serege. Felszabadítottak a gyalázatos já­rom alól. Áldott legyen minden lépésük! Újra szabadok, magyarok vagyunk. Hanem azt az estét, túszaink elhurcolását nem tud­juk elfelejteni. Ne is felejtsük el soha! Meséljük el a késő unokáknak is, hogy azok is megértsék azt, amit mi vérző sziv­vel tapasztaltunk: jajj annak az ország­nak, amelyben megbomlik a rend, a fegye­lem, ezerszer jajj annak a nemzetnek, amelynek fiai lelketlen izgatók szavára haj­lanak! ff csőcselék uralma sohasem te­remtett még mást, mint rombolást, meg­alázást, drágaságot, éhséget. Kereskedői furfang. A kereskedelmi érdekeltségek egy népes küldöttsége kérte a kormányt, hogy minden egyes cikkre (élelmiszerre és iparcikkekre egyaránt) ál­lapítsa meg egyszersmindenkorra a felszámitható rezsiköltségek s a haszon kulcsát. Bizottság tár­gyalta az ügyet és kijelentette, hogy a kérés le­hetetlen, mert ha a kulcs megállapítása megtör­ténnék, azáltal lehetetlenné lenne téve törvénye­sen mindennemű áresés, holott a fogyasztó kö­zönség előtt is épen ugy nyilvánvaló, mint a ke­reskedők előtt, hogy a kereskedelmi életben most következett el az áresések fázisa, amely tény napról-napra erősebben észlelhető. Taviratok. (A Körösvidék eredeti táviratai.) Csodálkoznak a franciák. (Bécs.) A San-Remo-ban folytatott tanács­kozások eredménye kedvező. A franciák azon­ban a párisi sajtóban is nyilvánították affólötti megdöbbenésüket hogy az olasz koZuuség nem , csak hidegen, de szinte ellenséges indulattal vi­seltetik a francia küldöttek iránt. Ez az érzület már több izben nyilvánult meg. Mikor például Foch tábornok megérkezett San-Remoba, senki sem vett tudomást az érkezéséről, 'nemhogy fo- i gadták volna. Millerand folytott elkeseredéssel jegyezte meg, hogy Nittinek számolnia kellett volna a nép hangulatával, mielőtt elfogadta San Retnoba a küldötteket tárgyalásra. (MTI.)­heves vita. (Róma.) San-Remoban Millerand mint leg­sürgősebb teendőt követelte, hogy a szövetségesek nyújtsanak módot Franciaország igényeinek kie­légítésére. Nitti azonban ezzel szemben azt han­goztatta, hogy Németország újjáépítése az első és nem csak egy államnak, hanem az egész európa gazdasági és politikai életének legégetőbb követelménye. Ezen az ütköző ponton éles vita támadt. Nitti nem engedett álláspontjából. (MTI.) Orosz-Japán háború. (Peking.) A megszállott Szibériában három békebeli japán hadosztály helyezkedett el akcióra készen. Kolcsag csapatai teljesen -széttzüllöttek és európai Oroszországba széledtek el. A japá­nok nyár közepére tervezik csapataiknak Szibé­riából való visszavonását. (MTI.) Foglyok kicserélése. (Roma.) Szovjetoroszország kiküldöttje tár­gyalásokat folytat Olaszországban a hadifoglyok kicserélése tárgyában. Ezután a németekkel, majd az osztrákokkal, végül a magyarokkal fogja le­tárgyalni a foglyok hazaszállításának módozatait. A tárgyalások befejezését rövid időn belül re­mélik. (MTI.; A cseh bomlás. (Prága:) Lindenburgban a választások nap­ján a helyőrség a lakossággal a „vöröshadsere­get" éltetve felvonulást rendezett. (MTI.) Kinevezés. (Budapest:) A minisztertanács tegnap dél­utáni ülésén Meskó Zoltánt belügyi politikai meg­bízottá nevezte ki. A belügyminisztérium a jövő­héten fogja megtenni előterjesztését a kormány­biztosságok betöltése ügyében. TTlár csak kis Románia? (Budapest:) Take Jonesku cikket irt a »V torul'«-ba Nagyrománia megalakulásának nehé ségeiről. A cikket így fejezi be : „Mentsük mc Kisromániát I" (MTI.) Horvátok értünk. (Fiume) A Horvát-Szlovén területeken i utóbbi időkben egymást érik a Magyarorszs mellett tüntető mozgalmak. Sőt már Belgrádba is nagyszabású demonstrációk voltak. A kormán szükségesnek tartotta a megtorló intézkedése folyamatbatételét. (MTI.) Sztrájk Itáliában. (Roma.) Rz olasz állami üzemek szjrájkb léptek. Lombardiában a földmunkások véres za vargásokat rendeztek. (MTI.) Károlyi Párisban. (Bécs.) Gróf Károlyi Mihály cseh útlevéllé Párisba utazott. (MTI.) Megata az országos menekültügy hivatal. (Budapest.) Az orsz. menekültügyi hivata megalakult. Élére Gróf Bethlen Istvánt nevezti ki a kormány elnökké. Újságpapír. (Budapest.) Friedrich István nyilatkozott i ház folyosóján a ma benyújtott indítványáról Eszerint elsősorban a keresztény sajtó látand< el újságpapírral. A zsidó lapok pedig nemzeti­ségüket azzal jelezzék, hogy címüket héber be tűkkel is nyomják ki példányaikra. Nemzetgyűlés. Indemnitás. — Vagyondézsma. — Rekvirálás. — Tisztviselők. —- Ipari munkások. — Interpellációk A 21-iki nemzetgyűlést Rakovszy István nyitotta meg. Első felszólaló Grieger Miklós (ker. n. egyes, párti) A kormány s a nemzetgyűlés kö­telességeként hangoztatja a keresztény erkölcsök és eszmék érvényre juttatását. Csak annak legyen joga a mindennapi kenyérhez, aki dolgozik. A magántulajdon alapján áll, az elkobzást azonban megengedhetőnek tartja a visszaélések megszün­tetésére. A vagyondézsmát elsősorban a hadinye­reségre sürgeti. Intenzivebb agrárpolitikát sürget. A jelszó legyen: „Vissza a barázdához!" A kisipart is erősíteni kell. A tőzsdét meg kell rendszabályozni. A zsidókat meg szeressük, keresztényekhez méltó felebaráti szeretettel, de ne jobban, mint önmagunkat. Az indemnitást elfogadja. Csukás (k. n. e. párti), a második szónok Megállapítja, hogy a kommunizmus utáni politikai lelkesedés kezd lanyhulni. Nincs egységes vezér­fonal a politikában. Nem kiván feltétlenül fúziót, csak tömörülést. Kívánja a Haditermény feloszla­tását, a gabonarekvirálás megszüntetését s a tiszt­viselői túltermelés megszüntetésére (mint egye­düli módot) numerus clausus megállapítását már a középiskolák első osztályai számára. Szünet után Nagyatádi Szabó a két első felszólalásra válaszul kijelentette, hogy ha a két elégedetlen képviselő meg tette volna kötelessé-

Next

/
Thumbnails
Contents