Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám
1920-05-26 / 45. szám
Békéscsaba, 1920. május 133 . C sütörtök I . évfolyam 46 . szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István-tér 18. száír^ A szerkesztőség telefon száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Aláírjuk a Mik a kényszerítő körülmények ? A magyar kormány uálaszjegyzéke. küldeni megbízottait... Aláírjuk!.. . Egy szó, amely élet és halál felett, létünk és nemlétünk felett dönt — pedig semmit sem jeleni. Esküszünk, hogy semmit sem jelent! A hóhéreszközökhöz ugylátszik, a középkor inkvizitorai, az oláh pribékek és — az ántánt békedelegációja egyformán értenek, mi azonban a mellünknek szegzett gyilok előtt aláirt Ítéletet soha sem fogjuk elismerni! A magyar kormány a béke aláírására vonatkozó hajlandóságát a viszonyok kényszerítő hatása alatt jelentette be, mig ugyanakkor tiltakozott is a feltételek ellen. Az aláírásra a kormányt azok a külpolitikai, gazdasági és katonai következmények kényszeritik, melyeket az aláírás megtagadása vonna maga után. Eltekintve közvetlen szomszédaink katonai készülődéseitől, közgazda sági helyzetünk sem engedi meg, hogy a kormány az országot kalandokba vigye bele. Ha az aláirás megtagadásának katonai következményei nem lennének is, hosszabb ideig tartó blokád az országot tűrhetetlen helyzetbe sodorná (só-hiány!) Az aláirás különben is csak formaság, mert amint jegyzékünk is kifejti, az elénk szabott feltételek teljesítése erkölcsileg is, anyagilag is lehetetlen. Már Apponyi is rámutatott ezekre a politikai okokra, jelezve, hogy a kormány elhatározását a politikai célszerűségnek kell irányítania. Apponyi kísérőlevele. Praznovszky Iván rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter f. hó 21-én Versaillesben a következő jegyzéket nyújtotta át: Elnök Ur! A szövetséges hatalmak legfőbb tanácsa f. évi május hó 6-án közölte a magyar békeküldöttséggel válaszát a delegációnak Magyarország békeföltételei tárgyában tett észrevételeire, valamint a békeszerződés véglegesen megállapított szövegét, felszólítván egyszersmint a küldöttséget, hogy tiz napon belül nyilatkozzék, fel van-e hatalmazva azt a békeszerződést ugy amint most bemutattatott, aláírni. A magyar békeküldöttség az alábbi oknál fogva nem véli magát felhatalmazottnak. Legyen szabad mindenek előtt a küldöttség elnökének a főtanács 1920. január 16-án tartott ülésén a delegáció nevében tett nyilatkozatából a következőket idéznünk: „Mélyen átérzem óriási felelősségem súlyát, midőn a bemutatott feltételekkel szemben Magyarország első szavát kell kimondanom. Mégsem habozom teljes őszinteséggel kijelenteni önöknek, hogy azok a békefeltételek, rrfelyeket nekünk felajánlani szívesek voltak, hacsak lényeges módosítások nem eszközöltetnek rajtuk, hazámra nézve elfogadhatatlanok". Már pedig a januári szöveggel szemben lényeges módosítások a végleges szövegben nincsenek. De mi nem szorítkozunk erre a negatív kijelentésre. PLZ emiitett beszéd folyamán a delegáció elnöke megjelölte a békeszerződés által felvetett területi kérdéseknek azt a megoldását, amely egy általunk közösnek hitt alapon és a szövetséges hatalmak által hirdetett elveken, mindenek előtt a népek önrendelkezési joga alapján nyugodott. Talán nem Magyarország régi területeivel szemben fennálló történelmi jogából indulunk ki — nem mintha ezt a jogot kétesnek tartanok és nem tiltakoznánk lelkünk egész erejével minden olyan beállítás ellen, amely évezredes birtoklásunkat igazságtalanságnak minősiti, — mi az érdekelt népek jogaihoz ragaszkodtunk mikor számukra népszavazást követeltünk. Ezt az utat azért választottuk, mert ellentétek minden lehetőségét kerülni akartuk egy önmagában vitán felül álló és hatásában pártatlanul működő elvnek alapul vételével, mert azt is kijelentettük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyilvánításának, ha az a kellő biztosítékkal ellátott népszavazás utján nyerne kifejezést. p»'dalmas meglepetésünkre a szövetséges hatalmak az esetünkben elzárkóztak annak az elvnek alkalmazásától, amelyet maguk hirdettek volt. De ez minket nem ment fel azon kötelezettség alól, hogy a magunk részéről ahhoz hűek maradjunk. Az az elv megdönthetetlen erkölcsi erőt képvisel. Mi azt meg nem tagadhatjuk, mert sok millió polgártársunk emberi jogáról van szó. Mondják ugyan nekünk, hogy a kérdéses népek már megnyilatkoztak volna uj állami összeköttettéseik mellett melyekre a béke kötelezi őket, de ez könnyen megállapítható ténybeli tévedés. Soha ilyesmi nem történt. Egyes nemzetiségek kebelében folytak le gyűlések és tüntetések, még pedig ellentétes irányúak és sohasem olyanok, melyek képviseleti jelleggel birtak volna sem pedig olyanok, melyek fel lettek volna hatalmazva arra, hogy azokon bármely nép nevében beszéljenek. Bármilyen löyalitással fogunk is alkalmazkodni szerződésileg vállalt minden kötelezettségünköz, soha nem lehetünk közömbösek az elszakítottak sorsa iránt és ha a kisebbségek védelmére létesitett, szerintünk elégtelen minden megállapodás ellenére is az üldözések, melyeket szenvedniök kell, tovább tartanak, mi szüntelenül fogunk a nemzetek szövetségéhez fordulni panaszokkal, szenvedéseikkel, arrtig az igazság nem fog győzedelmeskedni az erőszakon, mely rajtuk elkövettetett. Elismerjük,hogy gazdasági es pénzügyi természetű némely megjegyzésünk figyelembe vétetett. Annak a területnek amely a szerződés értelmében Magyarország marad, gazdasági helyzete ezután sem kevésbbé kétségbeejtő. Az ország természetes kijáratai sem az Adriai sem az Égei sem a Fekete tenger irányában biztosítva nincsenek. Megterhelve maradunk teljesíthetetlen pénzügyi követelésekkel, melyeknek megkönnyítését a jóvátételi bizottságok utján csak homályosan helyezik kilátásba. A döntő tény azonban a Magyarországot feldaraboló területi intézkedések változatlan fenntartása, ami nyilvánvaló ellentétben áll a népek önrendelkezési jogának elvével. Saját érdeme szerint bírálva ez a békeszerződés elfogadhatatlan. A békeküldöttség tehát, amelynek megbízatása csupán erre az elbírálásra szorítkozik, nem tarthatja ,Magyarország haladéktalanul ki fogj magát felhatalmazottnak az aláírásra. Nem zár kózunk el annak elismerésétől sem, hogy a SZQ vetséges hatalmaknak hozzánk intézett kisé levele utat látszik nyitni a szerződésben fogl némely igazságtalanság kiküszöbölésére. Ezei politikai szempontok horderejének mérlegelésér azonban" nem a küldöttség, hanem megbízói van nak hivatva. Visszaadjuk tehát megbizatásunka kormányunk kezébe, minthogy az Ó kötelesség felelni az On kérdésére. Fogadja Elnök Ur kiváló tiszteletem nyíl vánitását. Budapest, 1920. május 17-én. Gr. Apponyi Albert, a magyar békeküldöttség elnöke A kormány jegyzéke. Elnök ur! A magyar békeküldötíség, min azt május 17-én kelt leveléből tekintik, visszaadt meghatalmazását megbízójának. A békeküldöttsi erkölcsi lehetetlenségnek véli, hogy aláírjon olyan szerződést, amelyet elfogadhatatlannak teljesithetetlennek jelentett ki s amelynek rendi kezéseit hiába igyekezett megváltoztatni. A magy kormány teljesen osztja azokat a megokolt elle vetéseket és bírálatokat, melyeket a békeküldött állandóan hangoztatott, úgyszintén azt a tiltak zást is, amelyet a békeküldöttség mind a tárgy, lások folyamán, mind pedig jelen lemondó levi lében kifejezésre juttatott. Tiltakozik különösen magyar kormány a népek szabad önredelkezé: jogának nyilt megsértése ellen, nem kerülték azonban a magyar békeküldöttség figyelmét szövetséges és társult nagyhatalmak kisérő levele nek azok a részei, amelyek véleménye szerint h nem is tényleges biztQfsitékok, mégis ígéretek arn hogy a békefeltételek igazságtalanságai a köz< jövőben ki fognak küszöböltetni . . . ... A magyar kormány meg van győződv arról, hogy a megértésnek kibontakozó félbe levő szellemében fogják megoldani a kékesze ződésből kifolyóan felmerülő vitás ke rdéseket ugyanaz a szellem fogja megszüntetni azokat igazságtalanságokat is, amelyek nincsenek kif jezetten megemlítve a kisérő levélben vagy am lyeket a kisérő levél nem ismer el ilyenekü *"zen feltevésben és az ország súlyos helyzeti nek teljes tudatában ugy véli a magyar kormán hogy nem térhet ki a békeszerződé aláirása elöl. Ezzel az elhatározásával magyar kormány azt is bizonyítja, hogy Magya, ország Közép-Európa politikai rendszerének ért kes eleme, melynek, belső megsziláditása Eurói nak egyetemes érdeke. Van szerencsém értesíteni elnök urat, ho mihelyt a magyar kormánynak tudomására jut béke aláírásának időpontja, Magyarország hal déktalanul kifogja küldeni kellő felhatalmazáss; ellátott megbízottjait, hogy aláírják a békésze ződést. Fogadja elnök ur legmélyebb tisztelete nyilvánítását. Budapest, 1920 május 18-án. Simonyi Semandam s. k. miniszter-elnö Teleky s. k. külügyminisztc
