Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-23 / 44. szám

2 Békéscsaba, 1920. május 23. ;étágazó kormányzati szerve. A cionizmus alapizméje a nemzeti öntudat ébrentartása és ápolása. A cionizmus eszméje mélyen belenyúlik a idő nép történetébe. De egyrészt a nagy szétórtság miatt, másrészt az államok nyilt, vagy irkolt ellentétes politikája miatt érvényesülni nem dott. Majd a XIX. század 2. felében a Balkánon ; Oroszországban fellépett zsidóüldözések reakójaképpen indult meg a nagyarányú szervezkedés. Ma már a legfőbb kormányzati szervnek a mgresszusnak kész programmja is van: 1. Pasztina betelepítése az országok szerint szétórt zsidóság tömörítése által. 2. A nemzeti érzés faji öntudat ápolása és 3. Előkészítő munkátok oly intézkedések megtételére, melyek a ciosta célok megvalósítása érdekében szükségesek. világszervezet első nemzetközi nagygyűlését !97-ben Bázelben tartotta meg, ahol részletes •ogrammját is megállapította. A cionista egyesülés a világ minden sémijának egyesítése. Ennek az egyesítésnek célja ak végső fokon egyetlen nemzetté tömörítés, de sősorban is olyan összekötő kapocs megteremje, mely a különböző államok zsidó tömegeit, a :mzetekre, országokra való tekintet nélkül szoron fűzze össze. Erre a láthatatlan kapcsolatra ne *yenek hatással a mai államok külső—belső poikai küzdelmei, közjogi viszonyai, határai; — eken felül álljon s mint állam az államok fölött, íjon saját külön nemzeti céljainak szolgálatában, mig az államok véres és vérnélküli harcaikban izdenek nagyon sokszor ügyüket nem is közvetnül szolgáló célokért, addig a cionista világszötségben élő zsidó nemzet mai nemzetiségi hová-tozandóságára való tekintet nélkül csak magáért, ak nemzeti érdekeiért, csak önállóságáért küzd majdan megalakítandó zsidó nemzeti állam dekében. A XX. század elején a cionista mozgalom y uj irányzatot vesz. Nem ragaszkodik többé ilesztinához, mert az ősi föld már nem megfeő az idők folyamán átformálódott zsidó nemzet /endőbeli hazájának. Éghajlati viszonyai, kultuban való elmaradottsága, az ipari, kereskedelmi >coktól való nagy távolsága, terméketlensége, ssz vasúti és vizi közlekedése, mind oly körülínyek, melyek alkalmatlanná teszik ezt az orágot egy hatalmas kereskedő állam megalapi;ára. Az uj irányzat hivei az u. n. „territoriaták" a terület kérdésében eltérnek, Palesztinát íjtik s egy ennél megfelelőbb országot, vagy ületrészt kívánnak hazájukká tenni s a zsidógot egy kedvezőbb gazdasági viszonyokkal renlkező területre telepíteni. Ugy a territorialismusk, mint cionizmusnak ma már tekintélyes irolma van s az egyesülésnek tagja a legtöbb zsidó, italmas szellemi és anyagi tőke van igy együtt, ;ly nagy szívóssággal, tántorithatlan következetessel és vasakarattal dolgozik az ügy érdekében. Ha egy pillantást vetünk az utolsó hónapok ;ményeire, különösen a keresztény nemzeti eszme redésére hazánkban, lehetetlen nem éreznünk t a hatalmas erőt, mely benn és külföldön, 3ban és sajtó utján dolgozik ellenünk és a megntás csiráit szórja széjjel. A külföldi sajtó legelőbb lapjainál naponta jelennek meg gyülötől szikrázó magyarellenes cikkek, melyek rágalik özönével halmozzák el hazánkat s gyűlöltté znek széles e világon. Vájjon honnan az a talmas befolyás, mely minden cáfolatunk dacára fényesül a külföld előtt ? Vájjon kinek az érdeke rágalmazás? Vájjon miért azoknak hisznek s ért nem nekünk ? A zsidóságnak a kommunizmus alatti müdéséről — bár a vezetőszerepeket szembetűnőzsidók töltötték be — objektív kritikát még n mondhatunk, miután arról ezidőszerint ponadatok nincsenek, de a kommunista forrada[i vezetése és politikai irányítása a nemzetközij álarca alatt a zsidó territorialista aspirációk íérveit mutatta. —h. —a. keresztény nemzeti egyesülés pártjának megalakulása Békéscsabán. Minden különösebb előző nagy reklám nél, de annál spontánabb lelkesedéssel alakult g f. hó 21-én este a keresztény nemzeti lesülés pártja Békéscsabán. A délutáni pesti lattal mekérkeztek Liptúk Pál dr. államtitkár, ?say Károly volt államtitkár, Schlachta MarBartos János képviselők, Rosenbcrg Auguszta ehány misszió 5 nővér. Kevés idő volt tájékozií « Unrnn<5pnpt mpnis inén szén számmal gyűltek össze a csabai minden rendű társadalom vezető képviselői a Széchenyi ligetben, hogy meghallgassák a vendégeket. Rz első szónok dr. Lipták Pál volt, aki rövid, de nagyon meggyőző, súlyos szavakban fejtegette a ker. nemz. egyes, pártja megalakításának szükségét. Szavait nagy tetszéssel fogadták az egybegyűltek. Schlachta Margit az első magyar nóképviselő közvetlen kedvességgel, megkapóan fejtegette a nő szerepét a közéletben. Rosenberg Sarolta lelkesen, meggyőzően szólott a középosztály felkarolásáról. Mindkét nő szónok sok 'őszinte tapsott aratott. R ker. nemz. egyes, pártjának programmját részletesebben Bartos János és Rassay Károly fejtették ki. Mindkét képviselő valósággal magával ragadta a hallgatóságot. Beszédeiket gyakran a megszakított a tetszésnek fel-fel hangzó zaja. Szavaik hatása alatt egyhangú lelkesedéssel elhatározták a keresztény nemzeti egyesülés pártjának megalakítását s annak szervező bizottságát mindjárt meg is választották. Elnök lett : Áchim László, társelnökök Kiszely Pál és Molnár János, ügyvezető igazgató Vidovszky Kálmán, főtitkár Molnár György dr. Rz intéző bizottság tagjaiul megválasztottak mindegy 40 tekintélyes férfiút a társadalom minden rétegéből. Rz alakuló értekezlet igen lelkes bizakodó hangulatban tizenegy órakor ért véget. Szemle. (F.) A békedelegáció feloszlott. Ez a három szó annyit jelent, mint egy hadüzenet, vagy magyarul annyit, hogy Apponyiék nem éreztei< magukban annyi erőt, hogy riposztozni tudták volna az egész ország égig lobogó szent tüzének fenséges megnyilatkozását. Az ország ezer sebből vérző népe elátkozta jóelőre azt a kezet, mely a békét aláírandó lett volna. Ahogy látszik, az átok fogott és nem akad annyira merész ember, aki az átok dacára egy tollvonással keresztülhúzta volna egyetlen reményünket: a kibontakozást. A vizben kezd leszállni az iszap és kezdünk tisztán látni. Emlékezzünk csak Apponyinak egy hónap előtt tett nyilatkozatára, melyben az antanttal való békés és feltétel nélküli megegyezésre intett. „Ne hamarkodjuk el a dolgot — igy mondta — és fékezzük szenvedélyeinket." Kézzelfogható, hogy Apponyi éles szeme nem látta meg azt a mérhetetlen fájdalmat, melyért nem lehet megbocsátani azoknak, kik okozták. A körülötte álló néhány csigavérü politikus, — lehet, hogy alaposan — nem tudták, vagy nem akarták most már befolyásolni a nemzet akaratát. Apponyi maga pedig két tűz közé szorult: az entente nyomása égette egyfelől, a magyarság tüze másfelől. Ilyenkor az okos ember nem a lángokon rohan által, hanem a középen menekül el. Előrelátható volt ez a lépés. Ha most sem okul az entente, akkor ütött az utolsó órája. A mutató a tizenkettősön áll: a Kelet réme már bontogatja szárnyát és befödi vele az igazán erős, életképes nemzeteket. Kell, hogy a jövő hét a világtörténelem uj szakaszát nyissa meg és a magyarság tényleg ugrásra készen várja a nagy eseményeket. Horthy nem szokott csalódni . . . * . A zsidógyűlölet, mint egy óriási polip, szétteregeti csápjait lassankint az egész világra. A magyar nép jövőjében tisztán csillog már a kikristályosodott tény, hogy idővel a legvehemensebb antiszemita áramlat kerekedik felül. A zsidók Pészachja talán az idén maradt nálunk utoljára zavartalan és az idők nem tűrik többé, hogy hazaáruló melamedek egy külön fajt tanítsanak ki az ország testén való mikénti élősködésekre. Hollánder, ezelőtt öt-hat évvel Reb Jése- Lájb Hollánder és sok tórás atyafia most már végső szalmaszálak után kapkodnak, mikor Hollandiában igyekeznek kravállt csapni lehetőleg ugy, hogy gajdácsolásuk hangja végképp kiugrassza a francia fajbarátokat a bőrükből — a mi rovásunkra. Még mindig nem látják, hogy régen lemaradtak minden akcióval. A Reb Sólemok és Zéligek ideje a múlté már. A palestinai gsefft is befagyott az arabok jóvoltából. Jeremiás próféta, mikor Jeruzsálem romjain évezredekkel ezelőtt szomorúan sírta el, hogy zsidónak nincs hazája többé és nem is lesz, hej, de igazat mondott. Hogy nálunk a zsidóság el nem kerülheti végzetét, az most már bizonyos: kétmillió ébredő magyar gondoskodik arról. A Kelet megutálta őket. A nyugati o

rszágok felé néz most a héberek rémüldöző szemede talán oda sem sokáig. Hova hát ? Sehova. A zsidóság alatt megnyílt a föld és ötven év múlva mint a babyloni népek, ugy szóródnak szét ismét a zsidók a globüson, hogy csodálatos alkalmazkodó képességével rátukmálja magát a bolondokra a streimlis Izrael. De marad-e még olyan bolond ? Ez a kérdés. * Az asszonyok most élik igazán a világukat. A szép nem legszebbjei és legjobbjai, a férfiak szívesen tűrt zsarnokai most fegyvert kaptak a kezükbe a választói joggal. Jaj nekünk! Hányszor hangzott el a hölgyek ajkairól annakidején a nagy fenyegetés: ha én yehetném a gyeplőt a kezembe, majd adnék én a férfiaknak! Most ime a kezükbe került félig. Meg is érzi ezt minden család. A férfi kezd leszorulni abszolút dirigáló polcáról és bizony magam is láttam jó egynéhányszor, hogy az asszony, a szép, jó, engedelmes, szerény és odaadó asszony bizony kupán teremtette azt a férjét, aki néhány hónappal ezelőtt még király szerepét játszotta a házában. Pedig tessék elhinni, azelőtt sem voltunk mi férfiak olyan nagy zsarnokok. Hogy az Isten ilyennek teremtett bennünket, arról igazán nem tehetünk. Hát csak vegyék át a szót tőlünk a hölgyek, úgyis jobban értettek a nyelv százezerféle használatához ősidő óta, mint mi. Nem félünk azért; az asszony csak asszony marad és a nő jószivét, drága, önzetlen szeretetét, hűségét (már ahol az tényleg fennáll) csak nem tudja elvenni tőlünk sem szavazójog, sem más kifordított állapot. A nő, nő marad. Ha kifelé a legnagyobb ur, befelé mégis a férfi dédelgetett kincse és féligmeddig rabja marad. Nekünk igy is, ugy is mindegy. Ha a főzőkanál el is veszett, az asszony mégis megmarad. (Amit itt irtam, csak az ötven éven alóliakra vonatkozik). Megújhodás? Ha máskor soha, hetipiackor szeretek a főtéren őgyelegni. Régen, jobb időkben, mikor még voltunk egyen-ketten szent lelkesedéstől áthatott ifiak, sorra jártuk a muzeumokat, könyvtárakat és elmerengtünk gyermeteg áhítattal a porlepte ereklyék láttán. Ala már nem járok muzeumokat és ugyhiszem ma már nincsenek is olyan muzeumok, mint régen voltak. Pedig milyen kedvesek a félhomályos kisértet-illatu termek, az egyptomi múmiák, az őskori csontvázak, a kitömött baglyok, a kőbalták, tépett félholdas zászlók, egyegy eltévedt mesterkép, nagyasszonyok rézcsattos imakönyve s a többi „kitett tárgyak", melyeket „tilos" volt megérinteni. Talán komikusan hangzik, de — csak kimondom — nekem ugy tetszik, mintha a hetipiacok volnának hivatva helyettesíteni a muzeumokat. Mikor végig sétálok a kaskák sorai között, mintha meganyi üvegszekrény közt járnék. R cseresznye, az uborka, a retek mintha mind csak letűnt szebb idők relikviái volnának és a salátafejek szétterülő leveleikkel ócska kódexek, melyek pecsenyés időkről regélnek. S ugy érzem, mintha itt is kivolna irva, hogy „a kitett tárgyakhoz nyúlni tilos". Tegnap, amint a zöldhagyma rakások között botorkáltam, merengésemből énekszó rázott fel. Azt hittem vak koldusok szomorú danája könyörületes szivek megindítására. Arra vettem utamat, amerről a hangok származtak. Megható látvány tárult szemeim elé. Toprongyos, kissé előregörbült nőszemély — kötőjén hatalmas kofazsebbel — s egy derék 30—32 éves hazámr fia, tetőtől-talpig budapesti strici, óriási hallgatóságtól körülvéve teli torokkal, zengedezték a legújabb „népdalokat." A primadonna magasan, partnere egy oktávval lejjebb. De milyen dalokat Istenem! Nagyon sajnálom, hogy a »nép« ajkáról ellesett eme műremekeket csak röviden ismertethetem. Rí: első dal tragikus tárgyú volt és drámai erővel ragadta meg a Katik, Milkák és Jutkák szivét. Cime: „Egy 18 éves leány és egy 21 éves ifjú szerelmi öngyilkossági dala." R legmegindítóbb strófája a szomorú éneknek az, amelyben messze, a csirkepiacig szálló vonyitással adatik tudtul a közönségnek, hogy . . • Kovács Örzse Szabó Antalt felkérte Egy-két golyót röpítsen a szivébe, Azután majd lőjjön önmagára És ugy futnak el majd a másvilágra. Ez igazi tragédia! — Itt-ott könnybelábbadnak a szemek, de a művészi pár nem éri be a hatással. A műsor még gazdag. Vidámabb számok következnek. Baritonistánk mindig bejelenti a kövptkpző számnt •