Körösvidék, 1920 (1. évfolyam) március-május • 1-49. szám

1920-05-21 / 42. szám

V Békéscsaba, 1920. április 21. Nemzetgyűlés. Budapest, május 20. Rakovszky elnök há­omnegyed 10 órakor nyitotta meg a nemzet­yülést. Szt erényi József báró szólalt fel elsőnek fővárosi törvényhatóság újjáalakítása tárgyában olytatott ügyekben és utána személyes kérdés­en Bárczy István kért szót. Barla Szabó József gyanis tegnapelőtt oly értelmű kijelentést tett árczyra vonatkozólag, hogy nem tisztességes on szerzett milliókat és követelte, hogy szá­oljon be, honnan vette a nagy vagyont. Kije­nti, ha Barla Szabó nem igazolja állítását, ugy özönséges rágalmazási pert indít ellene. Utána ugyancsak személyes kérdésben Barla­zabó kért szót és kérdést intézett Bárczihoz, íonnan és miből vehetett most másfélmillió ko­ronáért egy villát, mikor a háború előtt az adós­ságait jóbarátjainak kellett kifizetnie. Bárczi hevesen tiltakozott ilynemű rágalma­zások ellen és kérte a Házat, hogy az affért egy választott bíróság rendezze. Kijelenti, hogy nincs vagyona. Az elnök az ügyet a nemzetgyűlésre bizta. A kínos incidens után a miniszterelnök ja­vasolja, hogy a Ház ne ülésezzen holnap, ha­nem testületileg vegyen részt a Várban rende­zendő katonai ünnepségeken. Utána Pallavicini őrgróf interpellált az aratásról és a gabonának forgalomba hozataláról. Gyömörey György az árvizsgáló bizottságokról terjesztett elő interpel­lációt. Az Ébredő Magyarok Békéscsabán. >zombaton lesz a szervezkedő gyűlés. Békéscsabán, május 21. Régen hiányzó teret tölt ki Békéscsabán az :gész országban lázasan működő Ébredő Ma­yarok Egyesülete. Ez az egyesület már hosszú vek óta dolgozik, de a nyilvánosságra csak ta­/aly januárban lépett. Az ébredők tartották 1919. nuár 19-én és 26-án nevezetes gyűléseiket, elyen 3000 ébredő és vagy hatvanezer ;kom­unista állt szemben. Természetesen a gyűlést iverték, többen megsebesültek. A vezetőség 80 gból állt és a kommün elején ezek közül nyol­at kivégeztek. A magyarság eme nagy vértanúi özt voltak Ferry altábornagy, Mankina és Borky sendőralezredesek, Lemberkovits százados és bb más igazi magyar ember. Az Ébredők vezették a kommün idején az jsszes ellenforradalmi ténykedéseket és azóta ízt, hogy a Dunántulon és a Duna-Tisza közt, sót ujabban a Tiszántúl minden számottevő he­yiségében vannak helyi szervezeteik. A tagok száma közel 2 millió. Az Egyesület a külfölddel s szoros kapcsolatot tart fenn és a megszállott erületek magyar lakosságát is erős szálak fűzik íozzá. Budapesten és Bécsben elterjedt hetilap­aik vannak. Az Egyesület diszelnöke Horthy Miklós cormányzó, elnöke Szmrecsányi György nemzet­yülési képviselő, volt pozsonyi főispán. Ami fő­ént is megnyugtatóan jellemzi az egyesületet, z, hogy a politikával nem azonosítják magukat, anem tisztán társadalmi uton kívánják prog­ammjukat keresztül vinni. A programm főpontjai ezek : Iskoláinkban nemzeti és keresztény erkölcsi evelést biztosító és ennek megfelelően egységes evelési és népoktatási törvény készítendő. — A emzet- és keresztényellenes tanerőket helyükről 1 kell távolítani és oklevelüktől megfosztani. A sajtó, egyesülési, gyülekezési szabadság, alamint a különféle közművelődési Intézmények ;zinház, kabaré) cégére alatt nem tűrnek semmi­éle mételyt keresztény magyarságunk ellen. A magántulajdont hirdetik. — A föld csak zok kezében maradjon és csak azoknak jusson lelőle, kik azt a nemzet javára akarják és tud­ák megmunkálni. Egészségtelen nagybirtok-vi­zonyainkat, melyek sem a kultura, sem a több­2rmelés érdekeit megfelelően nem szolgálják és em a meglévő kisgazda-osztályt erősíteni, sem z annyira szükséges uj birtokosságot megte­emteni nem engedik, — ellenben társadalmi és azdasági zavarokat ingerelnek, — nemzeti szo­iális birtokrendezéssel követelik megszüntetni. - A földhitelnek és a mezőgazdasági szövet­ezeti eszmének legerősebb felkarolását kívánják. Az ipari és kereskedelmi nagytőkének a íunkásságot sztrájkokra s a termelés félbom­isztására vezető üzelmei szigorú törvénykezé­ekkel szabályoztassanak, de másrészről az ipari íunkásság osztályuralmi és kizárólagos ország­ormányzó törekvéseit is elvetik amikor osztály­Inyomatásából kiemelni, megfelelő munkabérrel ijaztatni s az üzem hasznából arányosan része­iteni követelik. A népünket kiuzsorázó, ugy tiszteségtelen, íint felesleges kereskedelmet és gazdasági éle­inket egészben megfertőző és hazánkban ide­en hatalmat, nemzetközi kapitalizmust szolgáló íinden törekvést le kell törni. A bevándorlás és letelepedés feltételei biz­tosítsák keresztény magyar nemzetünk békés fejlődését és az egyes vidékünket járványszerüen ellepett, a nemzet testében felszívódni nem akaró, kiszipolyozásunkból élősködő bevándo­roltak eltávolításáról, vagy becsületes munkába kényszerítéséről haladéktalan intézkedést köve­telik. Kivándorolt véreinknek az országépitö munkába való bekapcsolását kívánják. Követelik, hogy azok, akik a háború nyo­morúsága alatt erkölcstelen hasznot szereztek" akik halottaink és szenvedéseink árán átkos va­gyont gyűjtöttek, akik a vérveszteségben kime­rült nemzetet romlásba taszították, azok anyagi felelősségen felül erkölcsi büntetést is szenvedje­nek. Vonassanak felelősségre mindazok, nemcsak katonailag és diplomáciailag, hanem gazdasági­lag is, akiket ugy a háború tisztességes befeje­zése, az elfogadható fegyverletételi egyezmény, valamint a proletárdiktatúra szörnyűsége körül a világtörténelem és nemzetünk előtt Magyaror­szág meggyilkolásának vádja terhel, Keresztény magyar fajunk biztosítása, hazánk békés újjáépítése érdekében követelik és sürge­tik a zsidókérdésnek a magyarság szellemének megfelelő törvényes intézkedések megteremtése által történő megoldását- valamint a zsidóságot érintő kérdések külön raji és külön felekezeti jellegének törvénybe lefektetett megkülönbözte­tését. A programm annyira érthető és annyira fontos jellegű, hogy a megtépázott ország jövője szunnyad benne. Idegenek eszik testünket, be­vándoroltak és kullancsszerüen belénk kapasz­kodott tömegek teszik bizonytalanná társadalmi, politikai, kereskedelmi, mezőgazdasági életünket. Ezeket az elemeket végre le kell ráznunk magunkról, mert különben megfulladunk egy kanál vizben. Ma még nem késő, még mindent meg lehet menteni, ami elveszett. Az Ébredők azok, kik a romokat össze kaparják és egészet csinálnak belőle. Ezért kell támogatni őket, mert övék a jövő Magyarország felépítésének minden munkája, de övék lesz azért az utókor áldása és a jelen idők dicsősége is. * Az Ébredő Magyarok Egyesületének váro­sunkba kiküldött szervező bizottsága szombaton 22-én délután 6 órakor a városháza nagytermé­ben szervezkedő gyűlést tart. Felkérjük az érdek­lődőket és érdekelteket, hogy ott feltétlenül meg­jelenjenek. Minden magyar, akit, vagy a kommün alatt, vagy azóta nyereségvágyó kezek megnyo­morítottak, minden igazi keresztény ott lesz! Békés. A képviselő választási mozgalmak a békési választó kerületben is meglehetős szines mozi képet nyújtanak. A kisgazda és földmivespárt vezérférfiai Békésen azt hangoztatták, hogy a kisgazdák és földmivesek csakis maguk közül való embert válasszanak s ezt bizony a kisgaz­dák és földmivesek oda magyarázták, hogy csak akkor szolgálják a haza és a pártérdekeit, ha tényleg a szószoros értelmében vett kisgazdát, vagy földmivest jelölnek és ajánlanak. Ez a ma­gyarázat is egyik oka volt annak, hogy Faragó László, a kisgazda és földmivespárt első hivata­los jelöltje, a jelöltségtől visszalépett, mert nem akarta útját állni e tekintetben sem a vélemény szabad kialakulásának. Csakhogy aztán az volt a baj, hogy a kis­gazdák s földmivesek a sok kisgazda és föld­mives között nem tudták megtalálni azt, aki min­den tekintetben megfelelt volna azoknak a felté­teleknek, amelyeket egy törvényhozótól nemcsak Békés, hanem első sorban az ország érdeke s tekintélye megkövetel. A békési kisgazda és föld­mivespárt ekkor Moldoványi János békési fő­szolgabírót kérte fel a jelöltség elvállalására, aki azonban méltánylást érdemlő, rendkívüli fontos okokból nem fogadta el a jelöltséget. Most aztán a békési kisgazda és földmives­pártnak nincs jelöltje, legalább is nincs hivata­los jelöltje, mert a mezőberényiek jelöltjét: Ko­lozsi Endrét a békésiek még mindég nem ismer­ték el hivatalos jelöltnek. A békésiek ugyanis azon a nézeten vannak, hogy ha már helyi jelöltet akarnak megválasz­tani, a méltányosság azt hozza magával, hogy ez a helyi jelölt a kétszerannyi lélekszámmal biró Békésről kerüljön ki. A békési kisgazda és földmives párt szekere tehát egyidőre kátyúba jutott s ma még nem tudni, hogy a kátyúból ki fogja kirántani a sze­keret. Annál könnyebb most már a keresztyén nemzeti egyesülés pártjának a munkája. Ez a párt igyekszik kiaknázni a reá nézve kedvező helyzetet, bár a párt győzelme még egyáltalán nem vehető biztosnak. A kisgazda és földmives párt Pünkösd va­sárnapján foglalkozik újból a jelölés kérdésével s valószínű, hogy erre az alkalomra a párt köz­pontja is képviseltetni fogja magát. Szemle. (F.) A „Békésmegyei Közlöny" tegnapi szá­mában cikket közölt a választási propagandával kapcsolatban. A cikkből jó darab kicenzurázódott. A közönség oldalát azonban fúrja ez az üres hely, mert meg kell lennie az oknak arra, hogy miért maradt ki a cikkből ez a rész? Meglepetéssel vet­tük észre, hogy minden jelölt szerepel a cikkben, csak Sternschuss János főtörzsorvos neve hiány­zik. Mert ő is képviselő akar lenni. Nem rossz. * Tegnapi cikkünk, „Az udvarias Gok", való­ságos konsternációt keltett a városban. Örömmel tapasztaljuk, hogy a közönség számtalan egyéni­sége elégtételként vette Írásunkat, mert nem állunk egyedül a Gokkal szemben. Távol áll tőlünk, hogy támadjuk a kirendeltség keresztényi érzelmű tiszt­viselőit, de holmi zsidó vagy kikeresztelkedett zsidó alkalmazottak túlkapásait kötelességünk letörni. Proponálni fogjuk, hogy amint több helyen meg­tették, például Karcagon, Kenderesen, hogy zsidó­nak a gazda ne adjon át semmit, tessék keresz­tény átvevőt odaküldeni és tessék keresztény vál­lalatok utján a gabonának elszállítását elvégezni. Elvégre maga az a tény, hogy a malmokat le­zárták, is szerencsétlen, halvaszületett eszme volt. A kisemberek lisztje vagy gabonája igy került la­kat alá; most itt a pünkösd és» azok, akik amúgy is nyomorognak, nem juthatnak kenyérhez az ün­nepekre. A molnárt magát sem eresztik be malmába. Jön az uj termés, a malom üzeme megbé­nult, még a gépeket sem lehet rendbehozni benne. Ez nincs jól megcsinálva, ezen segíteni kell. Beavatott helyről halljuk, hogy a kormány a sajtó részére évi 80 millió korona szubvenciót szándékozik kiutalni. Elfelejtik a jó urak, hogy van keresztény és van zsidó sajtó. Nem méltóztatnának ezt a kettőt megkülönböztetni egymástól? Egy Pesti Hírlapnak, Estnek akarják a zsebeibe tömni a pénzt ugyanakkor, mikor a keresztény lapoknak ez a pénz százszor több hasznot hajtana ? Emlékezzék csak a kormány arra, hogyan bántak el velünk a liberális lapok néhány hónappal ezelőtt. S ezt kí­vánják talán honorálni a szubvencióval ? Keresz­tény kurzust élvezünk-e, vagy nem ? ! Göndör Ferenc „hírlapíró és író", mellék­foglalkozásaként bolsevista inkvizicionárius és ma­gyar „emigráns" szörnyen megijedt a héten és belebetegedett. Az Ébredő Magyarok Egyesülete szerezte a kitűnő gigerlinek ezt a kellemetlen bajt azzal, hogy kissé megkörnyékezte és a szájára tette a lakatot, hogy ne üvölthessen annyira hazánk el­len. Jó lenne egészen legittelni Göndört, a magyar zsidó újságírás büszkeségét.

Next

/
Thumbnails
Contents