Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-06-22 / 6. szám

6

Könyvjelző

Érzékeny szimbiózis

Részlet a szerző főszerkesztői beköszöntőjéből

XLIX. ÉVF. a 5. SZÁM / 2006. MÁJUS 3 ÁRA20,-SK

Gál Sándor, Ollós Edit, Markó Emil és Csáky Károly versei

Fried István: Egy nap Maráiról

(Megemlékezés a Petőfi Irodalmi Múzeumban)

Cs. Nagy Ibolya: A ka tár üzenete

(esszé)

tanaidéi Lajos: Magy ar Ura és epika a 20. században

(Móricz Zsigmondi tanulmány)

Aich Péter: Jancsi cs Juliska, a farkas és a többiek

(elbeszélés)

A Múltvallató

(A nyolcvan éves Géczi Lajos köszöntése, l.iszka József írása)

Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán

(részlet egy monográfiából)

Emlék és regény

(Ónba Gyula esszéje)

.\t*in mi sajiUítjuk H a kltiss/ikus irodai inat w*

(Beszélgetés Valér Mikula professzorral)

IRODALMI SZEMLE 2006

5

IRODALOM O KRITIKA □ TÁRSADALOMTUDOMÁNY

Mivel a főszerkesztői beköszöntőktől általában azt várja az olvasó, hogy megtudjon valamit a szóban forgó lap terveiről, nézzük át röviden a lehetőségeket. Ehhez azonban a Szőrös Kő szerepét tágabb kontextusban érdemes szemügyre vennünk. A Felvidéken (vagy Felföldön) kevés magyar nyelvű folyóirat jelenik meg. Ezek közül is mindössze öt és fél foglalkozik irodalommal. A „fél" szó itt semmiképpen sem lekicsinylő minősítés volna; használata azért indokolható, mert az Új Szó mellékleteként havonta napvilágot látó Könyvjelző átmenetet képez a napilapok kulturális rovatai és a szakosodott periodikák között. E melléklet nagyon is jól működik adott lehetőségeihez mérten: kiadóra való tekintet nélkül hírt ad az új kiadványokról, képes beszámolókkal, recenziókkal (olykor kritikákkal) segíti az olvasók tájékozódását. Ennek köszönhetően a Könyvjelző az elmúlt évek során nagyban hozzájárult az olvasáskultúra népszerűsítéséhez.

Az öt folyóirat közé sorolom a Fórum Társadalomtudományi Szemlét is, melyben időnként helyet kapnak irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozó tanulmányok, könyvismertetések. Mivel e negyedévenként megjelenő tudományos lap profilja jóval szélesebb, mint egy átlagos irodalmi folyóiraté, nem várható el tőle, hogy maradéktalanul felkarolja (pláne nem, hogy helyettesítse) az irodalmi szakkritikát. Ugyanígy nem kérhető számon a Fórum Kisebbségkutató Intézet által kiadott, Fazekas József főszerkesztése alatt működő kiadványon az irodalmi kérdésekben való naprakészség.

Azt tehát, hogy a folyóirat csak esetenként tekint ki az irodalmi jelenségekre, nem szabad lebecsülnünk. El kell fogadnunk, hogy a tudományközi érdeklődés centrumában más természetű kérdések állnak, viszont azt sem szabad felednünk, hogy ezek perifériáján azért ott van az irodalom.

Következő folyóiratként a Partitúrát, a Sambucus Irodalomtudományi Társaság frissen indult lapját említeném.

Az első szám után annyi máris megállapítható róla, hogy a Benyovszky Krisztián főszer-: kesztésében útjára bocsátott időszaki kiadvány szaktudományos érdeklődésű. Vagyis megkísérli betölteni azt az űrt, melyet a felföldi irodalmi élet (melyet nem csak folyóiratok, hanem intézmények, szervezetek, tágabban: értelmezői közösségek is alakítanak) mindeddig maga mögött hagyott. E lap — amennyiben megjelenése folyamatos lesz — nagy szerepet játszhat abban, hogy a Szlovákiában tevékenykedő magyar irodalomtörténészek, kritikusok munkája olykor találkozhasson egy-egy itteni folyóiratszám erejéig, és együtt kerüljön a szakmai nyilvánosság elé. (Ez eddig ugyanis nem volt jellemző, ki-ki ott publikálta elméleti írását, ahol arra bárhol másutt igény volt.) Az imént említett három kiadvány közös jellemzője, hogy profiljából következően nem közöl szépirodalmat (pontosabban a Könyvjelzőben néha feltűnik egy-egy vers vagy prózarészlet, de a melléklet mégsem erre szakosodott). A továbbiakban tehát azokra utalnék, melyekben az élő irodalom rendszeres közzététele kiemelkedő szerepet játszik.

A Fonod Zoltán főszerkesztésében megjelenő, nagy múltú Irodalmi Szemle per pillanat az egyetlen olyan felföldi magyar nyelvű folyóirat, mely — valóban havi lapként — évente tizenkét számmal jelentkezik. Felépítése könnyen átlátható: az egyes számok elején olvasható szépirodalmi alkotásokat esszék, tanulmányok stb. követik, majd kritikarovattal, tallózóval (az utolsó oldalakon közérdekű információkkal) zárul az aktuális szám. Ez a struktúra természetesen kiegészülhet vagy arányaiban megváltozhat, mégis nagyjából állandónak, ismétlődőnek tekinthető. Ilyen szempontból az Irodalmi Szemle — felépítését alapul véve — sok-sok magyarországi folyóirattal tart rokonságot. A standard szerkezetnek — talán mondanom sem kell — számos előnye és hátránya van, éppen ezért az ilyen típusú lapok kavalkádjából tartalmi újításokkal vagy a design szokatlanságával lehet kitűnni. Az Irodalmi Szemle arculatának megítélését nem tartom feladatomnak (itt nem is volna helyénvaló); úgy gondolom viszont, hogy nehezen képzelhető el bármilyen jellegű irodalmi élet megbízhatóan megjelenő havi lap nélkül.

Annak kérdése, hogy korszerűsíthető-e a felföldi folyóirat-kultúra, szorosan összefügg a Kalligram átalakulásával és szemléleti törekvéseivel. A Csehy Zoltán főszerkesztésében működő lap iránti szimpátiámat nehezen tudom véka alá rejteni. Miért? Elsősorban azért, mert az utóbbi két és fél évben a Kalligram által al-