Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-05-25 / 5. szám

Kicsi Hang: Ki viszi át? £ *0 *2» N | (A S lljr V Mf ,a1 1 a 1 1 1 of (8 S M 1 $ S3 3 LJ A szerző felvétele. A borítón Kovács János felvétele Halotti Bárdos Ágnes régi „tartozása" ez az előadói estjének anyagát tartalmazó cédé. Sokan és sok helyen láthattuk-hallhattuk már, jómagam mindig itthon, művelő­dési házban és pinceszínpadon, de remélem, hogy oda, „Át-ra" is eljutott, vagy legalább majd most... Mint recenzens, arra gondoltam, hogy ezen az „Át­­on" (ahová „nem kelünk" — idé­zet Böröndi Lajos verséből) kívül hellyel-közzel majd más műből is idézek, mivel a CD egyik hiá­nyosságának érzem, hogy mellé­kelve nem olvasható a költemé­nyek és prózarészletek szövege. (A másik, amiért kár, hogy: „Ke­reskedelmi forgalomban nem megvásárolható.") De azután, hallgatva a pódiumművészet Bárdos Ágnes-féle csodáját, in­kább maradtam moccanatlan ámulatban. A közismert és ke­vésbé ismert művek a válogatás­nak köszönhetően oly szelleme­sen fonódnak össze, és Ági any­­nyira színesen és pontosan köz­vetít, ábrázol, hogy mozdulni, mást tenni, mint a hangjára, a kimondott szavakra, mondatok­ra figyelni nemigen lehet. Talán egy óvatlan kézmozdulat is bele­recsegett volna a hangzó gondo­latfolyamba, sercegett volna a toll, zakatolt volna a számítógép billentyűzete... A versek-szöve­­gek összeállítása, dramaturgiája, ritmusa remek és rendhagyó. beszéd Önmagukért (is) beszélnek, per­sze, de eközben — az előadónak köszönhetően — olyan drámai feszültség keletkezik, hogy a vé­gére egyetlen nagy, kisebbségi létünk, sorsunk lélegzetelállító tablójává állnak össze. Akár egy bensőséges, az önazonosság-tu­dat mélyrétegeiből feltörő, hosz­­szú-hosszú sóhajtás. Gregorián dallamtöredékkel s a legkorábbi magyar szövegemlékkel, a Halot­ti Beszéd részletével indul a le­mez, hogy azután Szenczi Mol­nár Alberttól Szilágyi Domoko­son és Zalabai Zsigmondon, Kulcsár Ferencen, Gyurcsó Ist­vánon, Reményik Sándoron, Ko­vács Istvánon és Vári Attilán át Grendel Lajosig, Böröndi Lajo­sig érjen. De van Vörösmarty Mihály-idézet és Cseh Tamás-, Bródy János-dal is, s természete­sen Márai Sándor Halotti beszéd című megrázó „helyzetjelentése" sem hiányzik. Baka Isván Széke­lyek című költeményének zenei aláfestéssel dúdolt részletei visz­­sza-visszatérő motívumok, de rajtuk kívül is hallható még né­hány énekelt vers és dal, Dolán György gitárkíséretével. A cédé teljes időtartama alig több mint negyvenöt perc. Elsőre úgy érez­tem, túlságosan rövid, pedig benne van minden, letisztult, kerek az egész. Összeért. Csepécz Szilvia Szeretnék találkozni valakivel. Akiről mindössze egyvalamit tu­dok. Nem akarok rajta semmit számon kérni, csak a véleményére volnék kíváncsi. Hogy elnyerte-e a tetszését a csomag amelyhez — akarva-akaratlan — hozzájutott. Valószínűleg már a kibontás előtt rájött, hogy hanghordozót rejt. Egy cédét. Talán másfajta muzsikára számított, de azért remélem, meg­hallgatta. Lehet, most találkozott először Borbély Katalin és Meny­hárt József verséneklő duójával, a Kicsi Hanggal. Ha átfutotta a borí­tókönyvecskét, olvashatta, hogy ez már a második album. Az első gyűjtemény 2003-ban jelent meg Egyszerű ez címmel, egy József At­­tila-emlékműsor apropóján. Most az akkori közismert versekhez ké­pest egy jóval összetettebb anya­got kapott. Bátrabbat. Tizennyolc megzenésített verssel. Ha elsőként a borítót tanulmányozta át, bizo­nyára feltette magának a kérdést: lehet-e ennyi különböző költőt kö­zös albumra zsúfolni? Miután meghallgatta, megkapta rá a vá­laszt: lehet. Reményik Sándor, Szabó Lőrinc, Nagy László, Áprily Lajos, Bettes István, Simkó Tibor, Romhányi József, Zs. Nagy Lajos, Francois Villon, Robert Burns, Kántor Péter, Beney Zsuzsa, Weöres Sándor, Ady Endre, Ju­hász Gyula, Radnóti Miklós és Csoóri Sándor versei az előadók­nak köszönhetően meglepő egysé­get képeznek, azon tűi, hogy kü­­lön-külön is élvezhetők. Ha nem ismeretlen előtte a duó, netán is­meri a bemutatkozó lemezét is, biztos megállapította, hogy nem­csak a versválasztás terén, zenei­leg is bátrabb lett, a korongon vá­ratlan zenei megoldásokat is hall­hatunk. Fogadok, meglepődött, amikor felcsendült Villon verse, a Kettős ballada a bolond szerelemről a No Woman No Cry című Bob Mar­­ley-sláger átiratával együtt. Elkép­zelhető, hogy elsőként nem is tud­ta az egészet megemészteni. Két­ségkívül, az elsőhöz képest nehe­zebben befogadható anyagot ka­pott. A költemények miatt, hiszen ezek többségével a hétköznapi ember csak az iskolában találko­zott, és mára elfelejtette őket. Vagy ott sem. Végezetül — ha van számí­tógépe otthon, esetleg a postán - talán megnézte a CD multimédiás részét, és sok információval gazda­godott a duóról. Arról a duóról, amelynek szerintem a rajongójává is vált. Ha eddig nem volt az. Mondom, nem ismerem ezt a sze­mélyt. Csupán azt tudom róla, hogy postai alkalmazott valahol Dunaszerdahely és Pozsony kö­zött. A Kicsi Hang által szerkesztő­ségünkbe feladott CD valamilyen úton-módon hozzá került. Üze­nem neki: becsülje meg hallgassa sokat! És meséljen róla sok helyen. A duótól pedig elnézést kérek, az egyhónapos késés ennek tudható be. Még szerencse, hogy ez a zene időtálló. Most is pontosan akkora élményt nyújt, mint egy hónapja, meg tíz év múlva. Puha József

Next

/
Thumbnails
Contents