Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-23 / 3. szám
Könyvjelző Kopjafa székelykapuval a Wellingtoni (Új-Zéland) Magyar Millennium Parkban körül a témát. Külön tárgyalja a kopjafákon szereplő ornamenseket, szimbólumokat, feliratokat, miáltal kiterjedt összehasonlítási alapot teremt a további kutatásokhoz, elemzésekhez. Örömmel nyugtáztam azt is, hogy kitér fafaragó művészeink munkásságának méltatására, név szerint bemutatva őket, munkáikat, valamint az általuk alkotott kopjafák, emlékek felállításának pontos helyét (külön-külön térképeken feltüntetve!). A kötet számos diagramjából megtudhatjuk, hogy legtöbb — összesen negyvenegy — esetben falunapok alkalmával állított kopjafát a hálás utókor, és hogy ezek zöme 2000-ben a millenniumra készült. „Figyelmet érdemel — úja L. Juhász Hona —, hogy míg Kárpátalján a legelső kopjafákat a málenykij robotra elhurcoltak emlékére állították, a szlovákiai magyarok viszonylag későn emelték az elsp olyat, amellyel a kitelepített szlovákiai magyarokra emlékeztek. A málenykij robotra több Ung-vidéki és bodrogközi településről is elhurcoltak embereket, de ez ideig csupán Nagykaposon állítottak emlékművet." A kötet függelékében valamennyi „kopjafás" falu, város megtalálható, Abafalvától Zsigárdig; egyben kiderül az is, hogy Szlovákiában magántulajdonban levő, tehát „privát" kopjafák is találhatók. A sírjelként emelt kopjafáknak, a kopjafaelemekből álló emlékműveknek, valamint a székelykapuknak külön figyelmet szentel a szerző, a több mint harmincoldalas képmelléklet pedig — dokumentációs jellegén túl — ötlettárként is felfogható. Bátran ajánlom az érdeklődők becses figyelmébe például az udvardi, szkíta szarvasokat ábrázoló, valamint a leleszi „békegalambos" kopjafát. Iskolapélda mindkettő. Végezetül a szórakozásról Lehet, hogy szakmai ártalom, de figyelmemet leginkább A szlovákok és a hivatalos politika .viszonyulása a kopjafához című fejezet kötötte le. Annál.is inkább, mert már a bevezetőből kiderül: a kommunista egypártrendszer jóval toleránsabban kezelte nemzeti érzületünknek ezt a megnyilvánulását, mint az 1989-et követő időszak kormányai, a mindenkori államhatalom képviselői, kiszolgálói. A magyar honfoglalás ezerszázadik évfordulója éppen az emlékezetes, HZDS—Szlovák Nemzeti Párt alkotta koalíció uralkodásának időszakára esett, így természetes, hogy a „kopjafások" az állambiztonság szempontjából „hihetetlenül veszélyes" személyek csoportjába nyertek besorolást. Bős vagy Kismácséd csak kettő azon települések sorából, ahol a kopjafaállítás „szlovákellenes provokációnak" minősült. A kopjafákról mellesleg a Szlovákiában élő magyarság közéleti és művészeti képviselőinek véleménye is megoszlik, derül ki a monográfiából. Mindenesetre figyelemre méltó jelenség, hogy Magyarországon, Szlovákián, Románián, Ukrajnán, Szlovénián, Szerbia-Montenegrón, Horvátországon és Ausztrián kívül Németországban, Olaszországban, Svédországban, Uj-Zélandon, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is előszeretettel állítanak kopjafát idegenbe szakadt atyánkfiái. Talán azért, hogy emlékezzenek valarmre, amit a költők „régmúlt dicsőségként" szoktak emlegetni; de lehet, hogy csupán a határokat akarják jelölni vele. Azon terület határait, amelyik élettérként számunkra is nyitva áll. Lőrincz Adrián Eladatlan ötlet a szótárcsinálás bizniszéhez A jelszó: Szerkesszünk szótárat! Persze nem mindannyian, csak mi, ketten-hárman. Ha még nem történt meg alakítsunk társaságot, amelyik megfelel valamelyik jogi meghatározásnak. A társaság feladata egy szótár kiadása lesz. Mondjuk, egy angol-magyar és magyar-angol szótáré. A megszerkesztéséhez elég ha csak az egyikünk tud angolul s ha a másik egy kicsit konyít a lexikológiához. Az angolul tudó számára előny, ha már tartózkodott egy ideig angol nyelvterületen. Kell még: egy vagy két tartalmasabb angol-magyar és magyar-angol szótár, valamint - egy angol értelmező szótár — különös tekintettel a vulgarizmusokra. A többi már megy, mint a karikacsapás. Hogy el ne felejtsem, némi informatikai ismeretre is szükség van — a számítógép egyelőre nem szóbeli utasításra dolgozik, mint a beszélő autó a Knight Riderben. Hogy milyen legyen a szótár? Lehetőleg sok cúriszavas, jóval meghaladva egy átlag közangol szókincsét. Tartalmazzon mondjuk 65 ezer szót. Ha ezt a borítón is feltüntetjük, nyert ügyünk van, veszik majd, mint a cukrot. Ha az angolul tanuló kinyitja a kellemesen nyomdaszagú kötetet és először szúrópróbaszerűen, majd később módszeresen ráakad azokra a vulgáris kifejezésekre, amelyekkel a mintademokráciában élő angol vagy amerikai honfik a női és férfi nemi szerveket ületik, vagy netán az emésztés folyamatára és végtermékének állagára, esetleg a népszaporulatot elősegítő tevékenységre és mindezek frazeológiájára vonatkoznak, ugyancsak nyert ügyünk van. Elindul a láncreakció, szótárunk elkel, s mi már gondolkodhatunk a következő kiadáson. Aki nem ügyeskedik, lemarad. Ezekkel a zsörtölődő, eretnek gondolatokkal -akkor töltődött meg elmém, amikor kézbe vettem azt az újdonsült 65 ezer szavas angol-magyar és ugyancsak 65 ezer szavas magyar—angol szótárat, melyhez egyik alapiskolás gyermekem jutott. A szótár belső oldalai csupán a szerkesztő nevét és a kiadót árulják el. Igazából akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor lapozgatás közben a magyar—angol kötet magyar címszavaiban itt-ott hibákat tapasztaltam (hiányzó hangzók). Ebből két dologra következtettem: 1. A szótár összeállításánál hiányzott a tudományos alaposság. 2. Ha a magyar szavak némelyike helyesúási hibát tartalmaz, ugyanezt az angol címszavak esetében is feltételezhetjük. S hogy egy ilyen szótárban miért kell akkora következetességgel feltüntetni a vulgáris kifejezéseket? Laikus lélekbúvárként gyanítom, hogy a szerkesztő idejekorán elébe megy a dolgoknak. Ha a kereskedelmi tévécsatornákon szinte a nap bármelyik órájában előfordulhat sokszor részletekbe menő ágyvagy úóasztal-jelenet, vagy ha ugyanitt a bármikor sugárzott hímekben sípszómentesen simogathatja fülünket a trágárság lágy muzsikája, s ha ezt mindenki közömbösen veszi tudomásul, akkor igaza van a szótár szerkesztőjének. Nehogy a gyerekeink még valamúől lemaradjanak... Csóka Gábor
