Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-14 / 12. szám
KSexiisIss 15 ÉVBÚCSÚZTATÓ VERS Z. Németh István Csak a bor Hamvas Bélának tisztelettel Játszik az ember, s ettől boldog, játszik, amíg rá nem döbben: elkeverednek a fontos dolgok a lélekölő csuda nagy ködben. Tört szerelemben s fényzuhatagban fürdik a lelke, a Tőle való, angyali szót vár, ám csak a bor van, ám csak a bor van, a mennyei jó. Alomporban mind, aki józan, a vérdalt húzza a csonthegedű, megváltást kér, ám csak a bor van, ám csak a bor van, az égi nedű. Szívzörejek közt hallani véli a léte okát mint súgja a Lény, s mert csak a bor van, jajgatva éli napja fogyását a semmi egén. Lecsorog az idő Hát csak menjen! Az a dolga. Hó sincs így december elején, csak szürke nyálas köd, nyomasztó fénytelenség. Repülni kell hát. Felütni könyvet, Ikarosz szárnyát felcsatolni, aztán irány a Nap. Ha lezuhannék, tenger fogad, bár csak hiszem, mert sohasem láttam még. A szó megőriz. Elmegy egy év, elmúlik kettő, tizenkettő, húsz vagy negyvenhárom, oly kényesen billegetik magukat a napok egymás után, hol örömtelenül, imádkozatlan, hol meg fényes emelkedettségben. Elmegy az idő, elmentek újra emberek, füstté váltak arcok, s lettek új hajtások az életfáján, bimbók, érő gyümölcsök. Az emberből tán annyi por marad, amivel akkora homokórát lehet megtölteni, mely két óra lecsorgását méri meg. Esetleg annyi vas vonható ki, mely egy szeg megkovácsolására éppen elég. Na, erre a szegre aztán fel lehet akasztania magát az embernek, vagy a homokórát felfüggeszteni, és nézni, pereg az idő. Csak hadd peregjen! Nem félelemnek istenét várom. Megnyugvás hatalmával játszom húzd meg - ereszd meg játékomat. Jó itt, jó így. Embernek lenni, belemerülni szóba, hallgatásba. Felövezni a szárnyakat, aztán neki a végtelennek, bár tudom, alig van az, pillanat csak. Kavics, madár, fa, víz, fény, hang szél, föld. Múlik a pillanat. Gyerekek játszanak. Játszani is engedd magad. Teljesebb. A minden. Míg az idő elcsorog. Szászi Zoltán Címlapsztori: Kézjegy A Leonardo da Vinci egyik kéziratáról készült képen a polihisztor írása látható. Tudjuk, nemcsak balkezes volt, gazdagon illusztrált papírlapjait jobbról balra rótta tele, így ezek a szövegek - az olvasó felől nézve — mintegy tükörképei önmaguknak. Természetesen lapozásra is bal kezét használta, pontosabban a bal mutatóujját megnyálazva lapozott, s mivel földi maradványai nem maradtak fenn, így máig az ujjlenyomata az egyetlen, de annál megbízhatóbb genetikai-grafikai kód, mely a jelenkor kutatóit a hús-vér művészhez-mérnökhöz visszavezetheti. A szöveg közepén halványan kirajzolódó vonallabirintus — a több száz papírlapról vett ujjnyomnak tartható minta és .néhány festményén rögzített ujjnyomrészlete alapján - minden valószínűség szerűit Leonardo da Vinci ujja nyoma, (cs) A címoldal fényképe: CTK/AP
