Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-16 / 11. szám
Könyvjelző 7 Sokszereplős komédia Annak idején, az újságíró-iskolában azt tanították nekünk, hogy a publicisztika műfaji jellegzetessége az asszociativitás. Ez egyáltalán nem azt jelentette, hogy a publicistának írás közben mindenféle érdekes jutna eszébe a témáról, hanem ellenkezőleg. Hogy a valóság hírlapokban elemezhető szegmense a tömény, dögletes unalom, és az újságíró kénytelen valami egészen másról beszélni; a művészet abban áll, hogy ez a másvalami öt percig elszórakoztassa az olvasót (ami az esetek 98 százalékában nem történt meg). Aztán jött a rendszer le- és felváltása, melyről boldog emlékezetű miniszterelnökünk nem az őrség-, hanem a gatyaváltásra asszociált, és itt elváltak az addig unalomsorban tartott országok útjai. Magyarországnak egy sokféleképpen cifrázott, de alapjában véve kétoldalú törzsi ellentét továbbélése jutott, annak eredményeként, hogy a fent említett miniszterelnökön és szűk körén kívül szinte senki sem képviselte a középosztályban lehorgonyzott konzervativizmus eszméjét. A jobboldaliságot máskülönben égő szemű, vásott öltönyű értelmiségiek és kasszakulcsot pörgető népi fiak-lányok igyekeztek eljátszani, mérsékelt sikerrel. A másik oldalon pedig a történelem cinikus tréfájából igen népszerűvé vált baloldali diktatúra túlélő epizodistái találtak egymásra ugyanezen diktatúra lebontóival az égő szeműek és kasszakulcspörgetők fenyegetésének hatására. Sokan és sokféleképpen próbáltak és próbálnak kiszabadulni e kétszereplős játékból, mostanra leszögezhetjük: csekély eredménnyel. A játék izgalmas, de szabályaiból következően túlságosan komoly, félelemmel terhelt. Saját oldala képviselőinek mindenki reflexből túl sok észt és erkölcsöt, az ellenoldal fő- és mellékalakjainak tói sok butaságot és démoni erkölcstelenséget tulajdonít. A nyűt, középkorias téboly csak néha tör át, mintha egy másik univerzumból jönne, de olyankor hatalmas meglepetést kelt, mert mindenki megpróbálja elfelejteni, hogy létezik. Mindez feltétlenül túlzott illemtudásra, de legalábbis önfegyelemre szoktatja a publicistát. Bezzeg Barak. Nála a közélet olyan, akár egy reneszánsz kori vásári komédia: „A legprimitívebb cirkusz maga a politika. Lévén, hogy a legnagyobb arányban uralják botcsinálta bohócok..." Az ember sejti, hogy Szlovákiában bohócfelhozatal szempontjából nem lehet lényegesen rosszabb a helyzet, mint a határtól délre, de akkor is a szabadság üde fuvallata csap meg, ha gondtalan szarkazmusának virányai között andalgunk. A francba. Ezek a publicisztikus írások rettentően asszociatívak, de rettentően életszagúak is. Gengszterek, szajhák, elmeápoltak, okostónik, kicsit hülye üstökösök, nárcisztikus ripacsok, zsigeri fasiszták, sekrestyeszagúak, bohócok, zsonglőrök és egyéb mutatványosok — hát itt senki sem szent? Nem. Mintha a Retúr a pokolba obszcén maffiavilágával találkoznánk itt is, csak politikában elbeszélve. Irigylem Barakot, mert a magyarországinál őszintébb, vulgárisabb és őszintébben vulgáris politikai forgatagról mesélhet, ahol a sajtót sem feszélyezi az oldalfegyelem, bűnözőről le lehet írni, hogy bűnöző, a bolondról, hogy bolond, az alakoskodóról, hogy alakoskodó. Ezt a sokszereplős komédiát nem úja át a nemzeti kérdés — bár a kisebbségi helyzettel járó felelősség és tét mégiscsak méltóságot ad annak, aki nem feledkezik meg róla. A farce közepén adódnak komolyabb pillanatok. Ahogy a szösszenetek írójának Mikszáth és Rejtő utáni humora is olyan pozíciót sejtet, amelyre tisztelettel tekinthetünk: úgy látszik, a demokrácia, ha napi működése gyakran viszolyogtató is, létrehozza azokat a magaslati pontokat, ahonnan bajai tisztán láthatók. És úgy rémlik, demokráciában kisebb gond, ha túl sok a hülye, mint ha tül sok a félelem. SzékyJános Romboid Az évi tíz számmal (plusz egy ráadásszámmal) megjelenő Romboid legfrissebb darabja több (három) magyar irodalmi vonatkozásban is érdekeltté teheti olvasóit, amint ezt a derűlátásra okot adó tényt a címoldal is meglehetős rózsásan kiemeli: BORBÉLY, TŐZSÉR, GRENDEL — olvasható a fedéllapon. Belelapozva a folyóiratba, kiderül, hogy Borbély Szilárd Halotti pompa (Kalligram, legutóbbi kiadása: 2006) című kötetéből fordított egy csokomyi verset az ő költészetéhez tapasztalhatóan közelálló poétikájú Ján Buzássy, Zuzana Hegedűsová segédletével. Egy tucatnyi Borbély-szekvenciával lett így gazdagabb a szlovák fordításirodalom, meg egy nem akármilyen ráadással: a tizenharmadik szonettet ugyanis Tőzsér Árpád átültetésében olvashatjuk. Tőzsérnek a fordításokhoz készült kisesszéje a lapban forgalomba hozott Borbély-motívumok stílusos lezárásaként olvastatja magát. És mindezek után Grendel Lajos Tömegsír című regényéből olvashatunk egy hosszabb részletet Juliana Szolnokiová fordításában. (A teljes regény%dromadny hrob pri New Honte címmel most jelent meg a Kalligramnál Karol Wlachovsky fordításában.) íme, e Romboid-belinek egy párbeszéd-szekvenciája: „A ako vás otec vedel, ze ti partizáni boli falosní, a nie praví?" spytal som sa, ked' sa Almási zacal zberaf na odchod. „Tak, ze boli ako ti praví.” „Ako sa potom dali odlísif praví od nepravych?” „Tak, ze falosní partizáni sú navlas podobní pravym. Dokonale sa maskujú. Keby sa nemaskovali, kazdy by hned vedel, ze sú to falosní partizáni." „No ked sa tak dobre maskujú, potom ich nemozno odlísif od ostatnych!" „Pravdaze nemozno! To je ten fígel." ars litera Ezzel a címmel rendezték meg Pozsonyban november 7. és 15. között azt a nemzetközi prózafesztivált, melyen a kortárs európai prózairodalom képviselőinek színe-java felvonult. A beszélgetésekkel és felolvasásokkal bemutatkozó szerzők közt két magyarországi is szerepelt: Ficsku Pál és Németh Gábor, akinek szlovákra fordított regénye (Sí Zid?, Kalligram, 2006), akárcsak a lengyel Stefan Chwiné [Hanemann, Kalligram, 2006) a helyszínen megvásárolható volt. A hazaiak a szlovák felhozatal legjavát nyújtották: Jaroslava Blazková, Daniela Kapitánová, Karol D. Horváth, Etela Farkasová, Márius Kopcsay, Dusán Mitana, Pavel Vilikovsky, Bállá. Ok egyébként valamennyien bekerültek az idén alapított Anasoft litera nevű, kétszázezer koronás prózadíj döntőjébe. (A nyertest is ezen a fesztiválon hirdették ki. A díjat Pavel Vüikovsky kapta, Carovny papagáj a iné gyce című kisprózakötetéért.) A Könyvjelző, miközben készült ez a száma, még ott lehetett a nyitó napon, s négyszemközt kérhetett elnézést Pavel Vüikovskytól, amiért októberi száma Pavolnak írta a nevét. (Nem tesz semmit, a személyi igazolványomban is így szerepel, legyintett nagyvonalúan a szerző.) Volt rangos műfordítói műhelyek bemutatkozása is — ezen belül két prózaíró egy-egy könyve angol, német, olasz és cseh fordításának jogát-lehetőségét nyerte. Közben (12- én, vasárnap) Koltai Lajos Sorstalanság című filmjét vetítették, s a legutóbb Somorján hallott Triton Pozsonyban is kavarta a dzsesszt, (cs) romboid MHMTfl.M / vmeieckA KOMIHMKACIA 7