Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-11-16 / 11. szám

Könyvjelző 7 Sokszereplős komédia Annak idején, az újságíró-iskolá­ban azt tanították nekünk, hogy a publicisztika műfaji jellegzetessége az asszociativitás. Ez egyáltalán nem azt jelentette, hogy a publicis­tának írás közben mindenféle érde­kes jutna eszébe a témáról, hanem ellenkezőleg. Hogy a valóság hírla­pokban elemezhető szegmense a tö­mény, dögletes unalom, és az újság­író kénytelen valami egészen más­ról beszélni; a művészet abban áll, hogy ez a másvalami öt percig elszó­rakoztassa az olvasót (ami az esetek 98 százalékában nem történt meg). Aztán jött a rendszer le- és felváltá­sa, melyről boldog emlékezetű mi­niszterelnökünk nem az őrség-, ha­nem a gatyaváltásra asszociált, és itt elváltak az addig unalomsorban tar­tott országok útjai. Magyarország­nak egy sokféleképpen cifrázott, de alapjában véve kétoldalú törzsi el­lentét továbbélése jutott, annak eredményeként, hogy a fent említett miniszterelnökön és szűk körén kí­vül szinte senki sem képviselte a középosztályban lehorgonyzott konzervativizmus eszméjét. A jobb­­oldaliságot máskülönben égő sze­mű, vásott öltönyű értelmiségiek és kasszakulcsot pörgető népi fiak-lá­­nyok igyekeztek eljátszani, mérsé­kelt sikerrel. A másik oldalon pedig a történelem cinikus tréfájából igen népszerűvé vált baloldali diktatúra túlélő epizodistái találtak egymásra ugyanezen diktatúra lebontóival az égő szeműek és kasszakulcspörge­­tők fenyegetésének hatására. Sokan és sokféleképpen próbáltak és pró­bálnak kiszabadulni e kétszereplős játékból, mostanra leszögezhetjük: csekély eredménnyel. A játék izgal­mas, de szabályaiból következően túlságosan komoly, félelemmel ter­helt. Saját oldala képviselőinek mindenki reflexből túl sok észt és erkölcsöt, az ellenoldal fő- és mel­lékalakjainak tói sok butaságot és démoni erkölcstelenséget tulajdo­nít. A nyűt, középkorias téboly csak néha tör át, mintha egy másik uni­verzumból jönne, de olyankor hatal­mas meglepetést kelt, mert minden­ki megpróbálja elfelejteni, hogy léte­zik. Mindez feltétlenül túlzott illem­tudásra, de legalábbis önfegyelemre szoktatja a publicistát. Bezzeg Barak. Nála a közélet olyan, akár egy re­neszánsz kori vásári komédia: „A legprimitívebb cirkusz maga a poli­tika. Lévén, hogy a legnagyobb arányban uralják botcsinálta bo­hócok..." Az ember sejti, hogy Szlo­vákiában bohócfelhozatal szem­pontjából nem lehet lényegesen rosszabb a helyzet, mint a határtól délre, de akkor is a szabadság üde fuvallata csap meg, ha gondtalan szarkazmusának virányai között an­­dalgunk. A francba. Ezek a publi­­cisztikus írások rettentően asszocia­tívak, de rettentően életszagúak is. Gengszterek, szajhák, elmeápoltak, okostónik, kicsit hülye üstökösök, nárcisztikus ripacsok, zsigeri fasisz­ták, sekrestyeszagúak, bohócok, zsonglőrök és egyéb mutatványosok — hát itt senki sem szent? Nem. Mintha a Retúr a pokolba obszcén maffiavilágával találkoznánk itt is, csak politikában elbeszélve. Irigylem Barakot, mert a magyar­­országinál őszintébb, vulgárisabb és őszintébben vulgáris politikai forga­tagról mesélhet, ahol a sajtót sem fe­szélyezi az oldalfegyelem, bűnözőről le lehet írni, hogy bűnöző, a bolond­ról, hogy bolond, az alakoskodóról, hogy alakoskodó. Ezt a sokszereplős komédiát nem úja át a nemzeti kér­dés — bár a kisebbségi helyzettel járó felelősség és tét mégiscsak méltósá­got ad annak, aki nem feledkezik meg róla. A farce közepén adódnak komolyabb pillanatok. Ahogy a szösszenetek írójának Mikszáth és Rejtő utáni humora is olyan pozíciót sejtet, amelyre tisztelettel tekinthe­tünk: úgy látszik, a demokrácia, ha napi működése gyakran viszolyogta­­tó is, létrehozza azokat a magaslati pontokat, ahonnan bajai tisztán lát­hatók. És úgy rémlik, demokráciá­ban kisebb gond, ha túl sok a hülye, mint ha tül sok a félelem. SzékyJános Romboid Az évi tíz számmal (plusz egy ráadásszámmal) megjelenő Romboid legfrissebb darabja több (három) magyar irodalmi vonatkozásban is ér­dekeltté teheti olvasóit, amint ezt a derűlátásra okot adó tényt a címol­dal is meglehetős rózsásan kiemeli: BORBÉLY, TŐZSÉR, GRENDEL — olvasható a fedéllapon. Belelapozva a folyóiratba, kiderül, hogy Borbély Szilárd Halotti pompa (Kalligram, legutóbbi kiadása: 2006) című köteté­ből fordított egy csokomyi verset az ő költészetéhez tapasztalhatóan közelálló poétikájú Ján Buzássy, Zuzana Hegedűsová segédletével. Egy tucatnyi Borbély-szekvenciával lett így gazdagabb a szlovák fordításiro­dalom, meg egy nem akármilyen ráadással: a tizenharmadik szonettet ugyanis Tőzsér Árpád átültetésében olvashatjuk. Tőzsérnek a fordítá­sokhoz készült kisesszéje a lapban forgalomba hozott Borbély-motívu­mok stílusos lezárásaként olvastatja magát. És mindezek után Grendel Lajos Tömegsír című regényéből olvashatunk egy hosszabb részletet Juliana Szolnokiová fordításában. (A teljes regény%dromadny hrob pri New Honte címmel most jelent meg a Kalligramnál Karol Wlachovsky fordításában.) íme, e Romboid-belinek egy párbeszéd-szekvenciája: „A ako vás otec vedel, ze ti partizáni boli falosní, a nie praví?" spytal som sa, ked' sa Almási zacal zberaf na odchod. „Tak, ze boli ako ti praví.” „Ako sa potom dali odlísif praví od nepravych?” „Tak, ze falosní partizáni sú navlas podobní pravym. Dokonale sa maskujú. Keby sa nemaskovali, kazdy by hned vedel, ze sú to falosní partizáni." „No ked sa tak dobre maskujú, potom ich nemoz­­no odlísif od ostatnych!" „Pravdaze nemozno! To je ten fígel." ars litera Ezzel a címmel rendezték meg Pozsonyban november 7. és 15. kö­zött azt a nemzetközi prózafesztivált, melyen a kortárs európai próza­­irodalom képviselőinek színe-java felvonult. A beszélgetésekkel és fel­olvasásokkal bemutatkozó szerzők közt két magyarországi is szere­pelt: Ficsku Pál és Németh Gábor, akinek szlovákra fordított regénye (Sí Zid?, Kalligram, 2006), akárcsak a lengyel Stefan Chwiné [Hanemann, Kalligram, 2006) a helyszínen megvásárolható volt. A ha­zaiak a szlovák felhozatal legjavát nyújtották: Jaroslava Blazková, Daniela Kapitánová, Karol D. Horváth, Etela Farkasová, Márius Kopcsay, Dusán Mitana, Pavel Vilikovsky, Bállá. Ok egyébként vala­mennyien bekerültek az idén alapított Anasoft litera nevű, kétszáz­ezer koronás prózadíj döntőjébe. (A nyertest is ezen a fesztiválon hir­dették ki. A díjat Pavel Vüikovsky kapta, Carovny papagáj a iné gyce című kisprózakötetéért.) A Könyvjelző, miközben készült ez a száma, még ott lehetett a nyitó napon, s négyszemközt kérhetett elnézést Pavel Vüikovskytól, amiért októberi száma Pavolnak írta a nevét. (Nem tesz semmit, a személyi igazolványomban is így szerepel, le­gyintett nagyvonalúan a szerző.) Volt rangos műfordítói műhelyek be­mutatkozása is — ezen belül két prózaíró egy-egy könyve angol, né­met, olasz és cseh fordításának jogát-lehetőségét nyerte. Közben (12- én, vasárnap) Koltai Lajos Sorstalanság című filmjét vetítették, s a leg­utóbb Somorján hallott Triton Pozsonyban is kavarta a dzsesszt, (cs) romboid MHMTfl.M / vmeieckA KOMIHMKACIA 7

Next

/
Thumbnails
Contents