Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-10-19 / 10. szám

dig a fölsorolt kutatók elméleti és módszertani ki­indulópontjai korántsem biztos, hogy konvergál­nak. De éppen ez a változatosság mutat rá, hogy a kánonképző szándékkal is föllépő tudomá­­nyos/kritikai publikációk milyen mértékben és mennyire reflexíven alapoznak saját előfelte­véseikre és a kánonok interakciójára. Vagy, amint H. Nagy Péter egyik kritikája fogalmaz: „A ma­gyar irodalomtudomány diszkurzusát meghatá­rozó, azt artikuláló nyelvjátékok értelmezhetősé­ge számos olyan kérdést vet fel, mely az appliká­ciók mikéntjében tetten érhető előfeltevések ref­­lektáltsága mentén konstituálódik. Annak feltárá­sa tehát, hogy az egyes interpretációk milyen ho­rizontot nyitnak az őket »megelőző« elméleti ösz­­szefüggések komponenseire, egyben azt is jelen­ti, hogy az elemzés perspektíváját ugyancsak kondicionálja az önkorrekció igénye. Vagyis ko­rántsem tekinthető mellékes tényezőnek a refle­xió számonkérése akkor, ha maguk az értelme­zett szövegek is hangsúlyozottan teoretikus pozí­ciókról adnak számot." (128.) E szempontrend­szer nagyjában a Paraziták szövegeire is jellemző, „[kjétségtelen ugyanis, hogy a kánonok létmódját érintő, nem pusztán retorikai kérdések elválaszt­hatatlanok bármely, az irodalmat bármilyen szem­pontból közelítő (időnek kitett) értelmezői straté­giától, interpretációs gyakorlattól". (59.) E kötet értelmezői stratégiái és interpretációs gyakorlatai pedig a hermeneutika és a de­­konstrukció belátásaitól a peremműfajok nyel­vének affirmativ, értekező újrahasznosításán át az elméleti biológia és az ehhez kapcsolódó ter­mészettudományok tapasztalatainak népszerű­sítő, az irodalomértés számára is érdekfeszítő hozadékkal rendelkező közléséig terjednek. Úgy, hogy egyes szövegek a terjedelmes, átfogó teoretikus reflexiókat, míg mások az élőbeszé­det, az előadás stílusát imitáló eszközöket alkal­maznak. Éppen ezért egy olyan, diszciplináris és diszkurzív értelemben szertágazó labirintus­ba kerülünk, amelyet legfeljebb a szelektív olva-Könyvielző H. Nagy Péter paraziták rí 41 kaleidoszkóp könyvek sás ellensúlyoz. Mert a Paraziták nem kínál line­áris befogadást. Sőt, szoros értelemben vett ösz­­szefüggéseket sem. Amit hangsúlyoz, az a beve­zető metaforájából kibontható tudományközi pár­beszéd, műfajok és koncepciók egymás mellett történő fölsorakoztatása, diszciplínák és be­szédmódok dialogikus kapcsolata. Nem kerül­hető meg ugyanakkor a megfigyelés: a „komoly" szakkritika műfajonként változó beszédmódja és a dialogikus kapcsolat választás, kérdése. Hogy H. Nagy Péter kötete egymástól látszólag távol eső kontextusok közelhelyezését és a konstruktív kritika gesztusát végzi, önmagában véve nagy fegyvertény, tekintettel a hazai iroda­lomtudomány interdiszciplináris alakulásának fejleményeire, valamint az ezekre vonatkozó kérdésekre és dilemmákra. A dialogikus kap­csolat választáshoz kötött jellege alatt pedig azt értem, ami metaforikusán a tudományok egy­máshoz közelítő lépéseire is utal: a diskurzusok áttekinthetőbbé tételét. Könnyen fölfedezhető ugyanis, hogy H. Nagy szövegeinek „szigorúbbi­­ka", más felütésű szólamok térnyerésével, a be­szédmód „nyíltabbá válásával" mozognak a „tu­dománynépszerűsítő" retorika irányába. Jó pél­da összehasonlítani egy-egy irodalomtörténeti vagy -tudományos munkáról írott kritika nyel­vét és megközelítését az utóbbi időkben szüle­tett némely szöveggel, mondjuk az SF- variációkkal, amely Vajda Barnabás Sigmund Fre­ud és a XX. századi magyar irodalom című kötetét tárgyalja, vagy éppen a Gudrun Schury Éltető nedvét bemutató, Folyam a vérrendszerről című írással. E két szöveg a Paraziták utolsó negyedé­ben kapott helyet, sőt az utóbbi zárja a könyvet, ily módon is visszacsatolva a biológiai/evolúci­­ós, illetve genetikai (!) megközelítéseknek a csak látszólag idegen kontextusaihoz, melyet az előszó kimerítően mutat föl. Nem járunk messze az igazságtól, ha arra uta­lunk, hogy H. Nagy Péter „élősködői" az elméleti és interpretációs reflexiókon túl kritikatörténeti hozadékkal is rendelkeznek. Az irodalomtörté­nész kritikusi munkásságának keresztmetszete ugyanis sokatmondó mind a kilencvenes évek, mind a jelenkori irodalom tudomány és -kritika helyzetéről, nyelvéről, gyakorlatáról, de a tágabb értelemben vett humán- és társadalomtudomá­nyok mozgásának s beszédmódjainak „öröklődé­séről" is. Hogy ki és mit termékenyít meg, s az, ami a folyamatok eredményeképp létrejön, pon­tosan milyen tulajdonságokat és kvalitásokat örököl fölmenőitől (és ad tovább leszármazottai­­nak), manapság is ugyanolyan fontos és megke­rülhetetlen kérdés mind az irodalomtudományra, mind a tudományok „keveredésére" nézvést álta­lában. Ehhez nyújtanak szempontokat és bepil­lantást H. Nagy Péter „parazitái". L. Varga Péter KALEIDOSZKÓP KÖNYVEK // í 1 (l\ 1 .n M \\\----- * . .a. V Tóth László lapszél $ kaleidoszkóp könyvek Tóth László Lapszél Nap Kiadó A könyv alcíme szerint Esszék, vallo­mások, feljegyzések gyűjteménye. A kötet kritikai-publicisztikai írásai a közelmúlt és a jelenkor magyar iro­dalmának egy-egy jelentős képvise­lőjét vagy alkotását vizsgáljá. A Kale­idoszkóp Könyvek sorozat 3. darabja. Grendel Lajos # kaleidoszkóp könyvek NAP Kiadó Grendel Lajos A kutya fája Nap Kiadó A szerző három publicisztikai soro­zatban közölt esszéinek, jegyzetei­nek, naplóinak gyűjteménye iroda­lomról és kultúráról, közéletről és napi politikáról, hagyományról és fejlődésről, nemzetről és egyetemes­ségről. A Káládoszkóp Könyvek soro­zat 4. darabja. Fűzve, 248 old., 12,5x18,5 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk Fűzve, 208 old., 12,5x18,5 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk

Next

/
Thumbnails
Contents