Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2006-10-19 / 10. szám

6 Könyvjelző A táblázat bűvöletében A vegyészet esetében általáno­san ismert hiedelem, hogy törté­nete az alkímiával kezdődött. Ke­resték a bölcsek kövét, amelynek segítségével végrehajthatják a transzmutációt, egyik anyag átala­kítását a másikba. Érdekes módon mindig higanyból meg ólomból akartak aranyat készíteni, soha nem fordítva. De hát az ember már csak ilyen. Az iskolai oktatás is sokat rontott a helyzeten: fejből kellett tudni az elemek tulajdon­ságait, a Mengyelejévről elneve­zett táblázatot. Hát lehet szeretni egy ilyen tudományágat? Valószí­nűleg mazochistának kell hozzá lennie az embernek. Lacza Tihamér bebizonyította, hogy a kémia története voltakép­pen az emberi civilizáció történe­tének egy nagyon fontos szelete. Bebizonyította, nincs egy perc az életünkben, amikor ne kerülnénk vele kapcsolatba. Hiszen az egész élelmiszeripar, a mosó- és moso­gatószerek, az élvezeti és pipere­cikkek, valamennyi kozmetikum, a gyógyszerek, mind a vegyészet termékei. A Bűvös táblázat című is­meretterjesztő mű elolvasása köz­ben tudatosult bennem, hogy na­ponta elrohanunk azok mellett az értékek mellett, amelyek ismerete szebbé, tartalmasabbá, tudatosab­­bá teszi mindennapjainkat. E könyv nélkül biztosan kimaradt volna az életemből annak felisme­rése, hogy a fizikán túl is van szép, izgalmas, kalandokkal ke­csegtető világ. A könyv első része törvényszerű­en nem a vegyészeiről szól. Kiderül ugyanis, hogy a kémiai tulajdonsá­gok hátterében fizikai részecskék húzódnak meg, amelyek mozgá­sukkal, erőhatásaikkal alakítják ki a mélyben azt, amit a felszínen ve­gyi tulajdonságként érzékelünk. Ráadásul nem is hagyományos mó­don, hanem meghatározott állapo­tokat felvéve, amit a félelmetesen hangzó kvantummechanika néven illetnek a beavatottak. Ahhoz, hogy a szerző igazolja ál­lításait, kénytelen a tudomány nyelvéhez, a matematikához for­dulni. Annak is a legmodernebb ágához. Ne essen kétségbe az olva­só, ha az általa felvonultatott appa­rátus nagy részét nem érti. Annál is kevésbé, mivel olyan Nobel-díjas tudósok is bevallották, hogy szá­mukra ez magas, mint Max Planck, a kvantumelmélet felvetője és Al­bert Einstein, a modern fizika ki­alakítója. Nos, amennyiben túl ne­héznek bizonyul az első száz oldal végigolvasása, ne legyen lelkiisme­­ret-furdalása az olvasónak, nyu­godtan ugorja át, a többi fejezet enélkül is érthető. Amikor azokat elolvasta, vegyen egy mély lélegze­tet, és kezdje a könyvet elölről. Mert a második fejezettől kezd­ve átéli azt, amit Ali baba érzett egy évezreddel korábban, amikor kör­benézett a kincses barlangban. A vegyészet, akárcsak a fizika, egy­idős az emberiséggel: ahogy őseink elkezdték gyűjtögetni fű, fa bokor és ezernyi növény termését, szárát, virágát, levelét, a különféle alakú és nagyságú köveket, kisgyermek­ként szájukba véve mindazt, ami útjukba került, rá kellett jönniük, csodálatos, egyben félelmetes vi­lágba csöppentek: van, ami táplál, más élvezetet jelent, viszont szám­talan anyag akár halált is okozhat. Azt is mondhatnék, akik túlélték ezeket az ősi kísérleteket, átadhat­ták tapasztalataikat, hogy a követ­kező generáció már bizonyos tu­dással felvértezve kikerülhesse a legnagyobb buktatókat. Nem ok­tatták szervezett körülmények kö­zött, de valahol épp a kőkorszak­ban ringott a vegyészek (kő)bölcsője. A könyv második fe­jezete dióhéjban ezt a nagyjából tízezer évet foglalja össze. A következők már igazi cseme­ge: végigkövetjük az alkímia törté­netét, amelynek ugyan legfőbb cél­ja az egyes elemek egymásba való átalakítása volt, de hát már akkor is a hatalmasok adták a pénzt a kí­sérletekhez, így e dicséretes tevé­kenység jóformán teljes egészében az aranycsinálásra korlátozódott. Hogy végül is ez miért nem sike­rült, azt megtudjuk a könyvből, ugyanúgy azt is, hogy a számtalan sikertelennek bizonyult próbálko­zás vezetett el az új tudomány, a kémia kialakulásához. Egy detek­tívregény izgalmát nyújtja ez az át­tekintés. Érdemes ezt a fejezetet figyelme­sen elolvasni. Mert kiderül belőle, hogy nagy álmodozók miként vál­toztatják meg a vüágot. Az is, miért törvényszerűen egy olyan nemzet fia jött rá a megoldásra, amely év­századokon keresztül ontotta magá­ból a szent őrülteket. Mert Mengye­­lejev nemcsak rendszerezni tudta vegyi tulajdonságaik szerint az egyes elemeket (ami tőle függetle­nül Meyernek is sikerült), ő azt is meghatározta, hogy a táblázat hi­ányzó kockáiba milyen tulajdonsá­gú elemek kerülnek. (A két tudós úgy viszonyult egymáshoz, mint a nagyszerű iparos a virtuózhoz.) Ha csak a tömegszámúkat adta volna meg, hagyján. De Mengyelejev meg­jósolta, hogy milyen vegyi kötésekre lesznek képesek, hogyan reagálnak savakkal és lúgokkal, milyen lesz a sóik képlete. Hihetetlen, de olyan elemet is megjósolt, amelyet hetven évvel később fedeztek fel. A könyv harmadik része sorra veszi a periódusos rendszer min­den elemét, beszámol felfedezésé­nek körülményeiről, az adott elem vegyi és fizikai tulajdonságából, előállításának módjáról, arról, hogy miként és miért kapta a ne­vét. Az is kiderül, hogy a legutóbbi másfél évszázadban több új táblá­zat is keletkezett. Ezek némelyike háromszög, rombusz, vagy éppen kör alakú, akár a palacsinta. Persze ezek a táblázatok már tartalmaz­zák azokat a mesterségesen előállí­tott vegyi elemeket is, amelyek csak a pillanat tört részéig élnek, viszont fontos adatokat szolgáltat­nak a világegyetem kialakulásának folyamatáról. A szerző, saját bevallása szerint, abból a megfontolásból fogott munkához, hogy csaknem fél év­százada nem jelent meg összefog­laló mű e témáról, holott a kémia mérföldes léptekkel fejlődött. En­gem meggyőzött. Nemcsak nagyon élveztem ezt az aránylag nagy terje­delmű könyvet, de azt is érzékel­tem, mi minden kimaradt belőle. Érdeklődéssel várom a folytatást. Megírásra vár a méregkeverés, a gyógyszeripar, a kozmetika és még vagy tucatnyi, őskorba visszanyúló résztudomány kultúrtörténete. Ozogány Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents