Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-20 / 7. szám
14 Szép versek és Szép próza A közönségszolgálatot biztosító rangos hármas fogat: Csapiár Vilmos, Kukorelly Endre és Hizsnyai Zoltán Jószerével még véget sem ért az idei könyvhét, amikor Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Kávéházban bemutatták a Szlovákiai Magyar írók Társaságának két könyvheti kiadványát, a Szlovákiai magyar szép versek 2006 és a Szlovákiai magyar szép próza 2006 című antológiákat. A szlovákiai magyar könyvek iránt érdeklődők figyelmét talán nem kerülte el, hogy az írószövetség immár harmadik éve jelenteti meg a szlovákiai magyar illetőségű szerzők vers- és prózatermésének legjavát, mindig az előző évi folyóiratbeli közléseket véve alapul. A válogatást, tehát hogy a megjelent szövegek közül melyek kerüljenek be a szép kivitelezésű kötetekbe, ezúttal is jó nevű — nemcsak ismert, hanem szakmai körökben elismert és nagyra értékelt — magyarországi szerzők végezték: a verseket Kukorelly Endre, a prózát Csapiár Vilmos. Azon a bizonyos június 15-i csütörtökön mindkét válogató jelen volt a könyvek bemutatóján, ráadásul a kávéház sem szűkölködött érdeklődőkben és érintett költőkbenírókban, így Hizsnyai Zoltánnak mint szerkesztőnek és az idei ikerkönyv körül bábáskodó írószövetségi titkárnak igazán könnyű dolga volt: csak beszéltetnie kellett a két magyarországi meghívott vendéget, s hamar kiderültek a válogatás legfontosabb ismérvei és szempontjai. Mind Kukorelly, mind Csapiár a kötetek címében szereplő „szlovákiai magyar" kifejezést jelölték meg az ötlet és kivitelezésének egyedüli (de nem lényegi) problematikus-neuralgikus pontjaként, elismerve természetesen, hogy a regionális irodalmi körkép is lehet esztétikailag hiteles. És innentől kezdve hízhatott a jelenlevők mája, dagadhatott a keble, hiszen mindketten hosszasan fejtegették, hogy az összes, Magyarország határain kívül születő magyar irodalmak közül épp a szlovákiai magyar a legkevésbé befelé forduló. Ebben — mondta Kukorelly — a legnagyobb érdeme a Kalligram Kiadónak van, melynek jó példáját, tehát hogy magyarországi szerzők műveit is felkarolja, a többi kisebb is igyekszik a maga lehetőségei közt követni. Kukorelly ezt úgy fogalmazta meg, hogy Szigeti László lebontotta a trianoni határt. A továbbiakban az antológiák hasznáról és válfajairól esett szó, bemutatkoztak a kötetek jelen levő szerzői, köztük számos eddig kevésbé ismert pályakezdő, majd Kulcsár Ferenc tolmácsolásában elhangzott Tőzsér Árpád költői episztolája, az Utómodern fanyalgás a szlovákiai magyar irodalom tárgyában (ez az Alföld tavaly novemberi számában jelent meg), végül az egész társaság maga mögött hagyta a szlovákiai magyar irodalom regionális voltáról újrakezdett vitát és a kávéházi helyiséget is, s kivonulva az udvarra, az árnyékban folyt tovább a kötetlen társalgás. Kukorelly és Csapiár az idén (a Kalligramnál és az AB-ART-nál) megjelent köteteit dedikálta, de számos további könyv is gazdát cserélt. Csapiár Vilmos a terasz legelőnyösebb helyét foglalta el: Görözdi Judit és Dömény Andrea között (Cs. G. - a szerző felvételei)
