Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-20 / 7. szám
8 Könyvjelző A lengőajtó és más történetek Élménynapló az idei budapesti könyvhétről és a városról Buda (a Magyar Kultúra Székhazában), 2006. június 9. 12.25 Az idei, azaz a 77. Ünnepi Könyvhét számomra még Pozsonyban elkezdődött, reggel 7.15-kor, az Amicus gyorsban. Az esztéta Peter Michaloviccsal szálltam föl rá, s miután Rudolf Fila, a kitűnő szlovák festő Vrematty (Átfestések) című sorozata kapcsán megvitattuk a képzőművészet jelrendszeréből az irodaloméba való átjárás (és vice versa) problémáját, eldicsekedtem a jeles szlovák . egyetemi kollégámnak, hogy a könyvhétre megjelenő verskötetem borítóján Albin Brunovsky Háború című táblaképe látható, s ezzel tulajdonképpen ez a kép is „premaíba" lett: a verseim „átfestik” a festmény jelentését. — 14.00-ra várnak a Helikon sátrához, dedikálni. Addig ismerkedem a szálláshelyemmel. A hatalmas, tekintélyes palotáról nem sokat lehet tudni, a bejárat mellett szűkszavú tábla: 1956-ban egyetemi kollégium s a forradalom egyik irányítóközpontja volt itt. Szemben a Mátyástemplom és a Halászbástya. Tele a tér japán és német turistával. Június 10. (Puskin-mozi) 19.50 A Da Viná-kód kezdetére várok. Lássam végre, mi fán terem a világnak ez a nyolcadik csodája. Azt már most látom, hogy itt távolról sem tolongnak annyian, mint amennyien ma az Esterházy Péter dedikáló asztala előtt tolongtak. Esterházy ezúttal futballregényt írt. Címe: Utazás a tizenhatos mélyére. „Egyszerű történet..., futball-díszletezésű. Mondjuk, egy férfi története, akinek az élete a futball. Vagy majd ez kiderül" — mondja a regény narrátora. Az a történet viszont egyáltalán nem egyszerű, hogy honnan ma a magyar irodalomban ez a nagy futballdömping. Egész sor kitűnő magyar írónak volt már hosszabb-rövidebb írásokban témája a labdarúgás (Kukorelly, Garaczi stb.), az idei könyvhétre meg egyenesen két könyvterjedelmű futballpróza is megjelent. (Esterházyé mellett Darvasi Lászlóé a másik: A titokzatos világválogatott.) Kukorelly Endre írja a Népszabadságban: .... a futball háborús helyzet. Csak nem kell meghalni, fogoly lyá se válni. Meghalsz, és a helyzet foglya leszel, majd lezuhanyozol és beülsz a kocsidba". A mai író általában csak lezuhanyozik és beül a kocsijába. A halált elsumákolja. Következésképpen a mai magyar történetekből hiányzik az igazi, a vérre menő dráma. Talán ezt érzik a futballíróink: számukra a futball legalább valódi dráma. Esterházy új könyvében mindenképpen az. 22.50 Itthon, azaz fenn a várban, a szállásomon. Félelmetes egy világ a budapesti éjszaka! A villamosban két félrészeg srác belekapdosott az idegen lányok farába. A Moszkva téren, miután leszálltunk (a két srác is leszállt), egy dühödt, hasonló korú fickó, az egyik megtapogatott lány barátja, nekiesett a főtapogatónak. A heves szóváltás, ordítozás, lökdösődés kimenetelét már nem vártam meg. De a jelenet így is kész dráma volt. - A Da Viná-kód meg kész moslék. Fontoskodó, pazar felvételek, gótikus oszlopok, székesegyház-enteriőrök, a régmúltból feltámadó (itt maradt?), önostorozó szerzetesek, vér, festett dráma — film, amelyben mintha valóban történne valami, de tulajdonképpen csak az üres nagyot akarás műfogsora csattog. A regény történetéből egy mélyebb Dan Brown talán tudott volna afféle A Vendragon legendát, legalább szellemi izgalmat nyújtó pszeudokrimit csinálni, de filmnek biztos, hogy giccs. Június 11. 7.18 Még mindig itt. Azaz Budán, a Magyar Kultúra Alapítvány házában. Olvasom az ES-ben Parti Nagy Lajos könyvheti megnyitóját: ....azt mondom, hogy igen jó állapotban van a magyar irodalom". Hm. - Harsogó napsütésre ébredtem. Kellene is már a jó idő, a sikerélmény. Tegnap többször is esett az eső, I. Éva, a felvidéki kiadók sátrának a főnöke panaszkodott, hogy a látogatók csak nézelődnek, s alig vásárolnak. Ezt, sajnos, magam is tapasztaltam: a verskötetemből tíz-tizenöt példányt ha eladtam, s állítólag az nem is volt olyan rossz eredmény. Az Esterházy asztalát leszámítva sehol sem láttam sorokat kígyózni. Kétségtelen: az idei könyvhétnek az Utazás a tizenhatos mélyére a szenzációja. De ez most valahogyan csendes, meghitt szenzáció: nem a marketing műve, hanem az olvasóké. (A kritikusok nem írták le a könyvről, hogy... beszakad alatta az asztal. Mindössze 148 oldal. De elegáns kötet. S főleg izomorf, önmagával töményen azonos szöveg. S ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a könyvhét kínálatában meglepően sok az alkalmi írásokból összeállított-öszszegereblyézett könyv. Még a nagyok könyvheti könyvei, pl. Oravecz Imre Egy hegy megye is ilyen jellegű. S ilyen, korábbi jegyzetekből, tárcákból, karcolatokból összeszerkesztett mű a már említett Darvasikönyv is.) Ezúttal a Magvető sem ütött dobra senkit. A marketing is elfáradt volna? Valahogy az írók is közönyösen, tanácstalanul ácsorognak, sodródnak a tömegben. Az elpusztíthatatlan kedélyű, örökifjú Lator Lacit a Dorottya utcában láttam. (Könyvheti verseskönyvét, A tér, a tárgyakat mindenkinek melegen ajánlhatom.) Vidoran húzott a Duna-part felé, egy csinos nővel az oldalán. A legszívesebben én is elfelé húztam volna. De nekem nem volt kivel. Húztam hát vissza a Vörösmarty térre. S ácsorogtam, sodródtam a tömegben én is, tanácstalanul. Közben bele-belehallgattam a rádió pódiumán elhangzó, unott, közönség nélkül zajló nyilvános feljátszásokba, író-interjúkba. Gyurkovics Tibor azt dörögte a mikrofonfw'vlock á saw «öv ;*s «.(.«.«.Hon w4«.>-. „ ei - .- w , iwivutust iicUusói) ih Fiowö’L ui 1 ' *■ “fH i ntv e.» wav íttÁ ro \aoF, r*bl>í ? o4
