Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2006 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-20 / 7. szám
Könyvjelző 5 tabb személyiség benyomását kelti, nem izgága, s kedélye sem olyan hullámzó. A leglényegesebb eltérés azonban Watson hiánya. Elbeszélőként-krónikásként és szereplőként egyaránt hiányzik (Az egyik szerep lő kérdőre is vonja Holmest: „Hát a Watsont meg hol hagyta?" - 40.). Csupán említés szintjén jelenik meg: Holmes elmondja, miért vált meg tőle, mi volt egymástól való elhidegülésük oka: „Nem ő volt unalmas, nem is a vele megszokott munka, inkább az, hogy mindig számíthattam rá és arra, hogy mit fog tenni. Most viszont a négy társ mindegyike kiszámíthatatlan volt, még a hihetetlenül szolgálatkész és jószívű Dolittle is" (76.). A hűséges társ hiányának regénypoétikai következményei is vannak. Holmes elbeszélővé lép elő, de rajta kívül hoszszabb-rövidebb ideig a mű többi szereplője is betölti ezt a szerepkört. András Sándor tehát nézőpontváltó elbeszélésformát alkalmaz, ami, ebben a formájában, szintén nem jellemző a Doyle-regényekre. A hasonló és különböző vonások számbavétlével azonban nem merítettük ki a mű intertextuális kapcsolatrendszerének jellemzését. Szólni kell még a szöveg metapoétikus utalásairól. Holmes olvasta nemcsak Doyle róla írott történeteit, hanem például Chandler kemény krimijeit is. Mindkettőről kifejd véleményét, s említést tesz arról is, hogy Philip Marlowe-val személyesen is találkozott... A regény metafikciós jellegét bizonyítja az a jelenet is, amikor egy telefonbeszélgetés alkalmával Holmes kénytelen szembesülni önmaga fiktív mivoltával. Bemutatkozása után azzal fizetik ki, hogy: „Sherlock Holmes regényalak, sohasem élt, és ha élt volna is, már régen halott lenne". (81.) A detektív néhány megjegyzéséből az is kiderül, hogy ismeri a detektívtörténet műfajáról írott elméleti tanulmányokat. EcseAz elváltozás jelei leginkább Drakulán mutatkoznak: egy szerelem hatására leszokott a vérszívásról... teli például a pszichoanalízis és a nyomozás közti hasonlóságokat, s tisztában van a nyomolvasás szemiotikái és hermeneutikai vonatkozásaival is (utalás történik Freud, Lacan, Pierce gondolataira). De a regény részét képező önelemző naplójából az is nyilvánvalóvá válik, hogy nem ismeretlenek előtte azok a Doyle-értelmezések sem, melyek szerint Sherlock Holmes nők iráni közömbössége és szoros barátsága Watsonnal látens homoszexualitásával magyarázható. A regény befejezése nem teljesíti be azok elvárásait, akik a rejtély megoldását várnák el a Nagy Detektívtől. Holmes nem talál megnyugtató magyarázatot a rejtélyes gyilkosságra. Csupán négy lehetséges magyarázatot vázol fel, mind a négy esetben mást nevez meg gyilkosként, s így aztán más lesz a bűnügy motivációja is. Ebből a szempontból tehát a Gyilkosság Alaszkában antidetektívtörténetként olvasódik. A nyomozás mellett a regény másik fontos tematikai összetevőjét képezi annak az alaszkai mikroközösségnek (történelmének, nyelvének és kultúrájának) a bemutatása, ahol a bűntény történt. A szerző megismertet bennünket a tlingitek jelenével és műltjával, s ennek ürügyén általánosabb, egy nép vagy nemzet megmaradásának feltételeire vonatkozó kérdéseket boncolgat: hagyományőrzés vagy újítás, elszakadás vagy beolvadás dilemmája. A krimiszüzsé túlmutat önmagán: „Mintha valóban többről lenne szó, nemcsak egy gyilkosságról. Vagy maga ez a gyilkosság több, mint aminek a maga bizarrsága mellett is tűnik." (280.) A tlingitek világának ábrázolását egy kicsit túlírtnak érzem. A beszélgetésekben ugyanazok a kérdések és válaszok cirkulálnak, s a gazdasági és politikai játszmák ecsetelése nem mindig kötötte le a figyelmemet. Az almabortól támadt halucinatív álom leírása érdekes, izgalmas, a fakitermelés és az olajcégek érdekeinek ecsetelése már kevésbé. Ez persze nem zárja ki, hogy mások számára épp ezek lesznek a regény (legérdekesebb részei. Azért is nehéz az olvasói reakciókat illető bármiféle prognózist megfogalmazni, mert András Sándor különböző elvárásoknak próbál megfelelni. A Gyilkosság Alaszkában mint a Holmes-történetek továbbírása a hagyományos detektívtörténetek vonalát folytatja, a nyitott zárlat viszont a műfajt dekonstruáló gesztusként értelmezhető. A krimiolvasókon kívül azonban olyan befogadókkal is számol a könyv, akik értik és értékelik a szövegben előforduló nyelvjátékokat, irodalmi idézeteket és allúziókat (József Attila, Babits Mihály, Rilke, Mallarmé). Azok is érdeklődéssel olvashatják a regényt, akik a kulturális antropológia kérdésfelvetései iránt érdeklődnek. Végezetül a különböző populáris kalandregények és horrortörténetek emblematikus figuráit (Némó, Drakula) „összegyűjtő” humoros crossover történetek kedvelői is megtalálhatják a számításukat (kár, hogy a szerző nem aknázta ki eléggé az ebben rejlő lehetőségeket). András Sándor könyve a magyar krimiirodalom ígéretes teljesítményeként könyvelhető el. Abban az értelemben is hogy űjabb Holmes-A Gyilkosság Alaszkában mint a Holmes-történetek továbbírása a hagyományos detektívtörténetek vonalát folytatja... történetek előtt nyithatja meg az utat. A regény 2. fejezetében ugyanis Sherlock Holmes egy ismeretlen, mert eleddig még megíratlan esetéről tesz említést (A megvadult borbély). Egy novella tehát szerzőt keres. Táncra fel. Benyovszky Krisztián SZÉPPRÓZA Poós Zoltán Az alkony fokozatai Kalligram Az 1945 és 1947 közötti időszak a felbomló arisztokrácia világa, melyben a könyv főhőse egyszerre kezd nyomozni egy „titokzatos" nő és élete első emlékképei után. Akkor foglalkoztatja a privát emlékezet kérdése, amikor Magyarország fokozatosan elveszti történelmi emlékezetét, amikor kitörlik a tankönyvekből az egykori hősöket. s vxnoK |\ w KÖVETÉS Így nyomozás krónikája Sándor Iván Követés Egy nyomozás krónikája Kalligram A szerző hiteles dokumentumok alapján megírt regénye 1944 decemberének Budapestjén játszódik, a Szálasi-téboly heteiben, amikor az esztelen védőharcokban a város nagy része elpusztul. Kötve, 210 old., 11x18,5 cm bolti ár: 230 Sk kedvezménnyel: 190 Sk Kötve, 256 old., 13,2x20,8 cm bolti ár: 210 Sk kedvezménnyel: 168 Sk
