Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-21 / 7. szám
14 Promenád a gyönyörbe... B. Mánya Ágnes (1975) tanár Érsekújvár ...a magyarított címe Alan Parker 1907-ben játszódó filmjének, amelynek főhőse, dr. Kellogg az újdonságok híve. Michigani szanatóriumában a vegetáriánus étrendet javallják a betegeknek, akiket rendszeres testmozgással, modern gyógymódokkal — hideg-meleg vizes, valamint soványító- és hizlalókúrával, villanykezelésekkel - próbálnak a lehető legjobb formába hozni. Hasonlóan telhettek a napok „Nagy Víz” másik partján, a valamikor szebb napokat látott európai hírű felvidéki fürdőinkben is. A betegek és álbetegek (merthogy fürdőre nemcsak szükségből, de presztízsből is jártak) szorgalmasan végigcsinálták a kúrákat, hallgatták a hivatásos fürdőzenekarok által játszott legdivatosabb dallamokat, a hölgyek az urak legnagyobb csodálatára (számítva) végiglejtettek vadonatúj ruha- és kalapkölteményeikben a promenádon, vagy éppen a hatékony kúrának (lásd Mankótörő) köszönhetően megifjodott partnerük karján suhantak a Kursalon fényesre suvickolt parkettjén. Ezt a világot idézi meg Nagy Zoltán A Felvidék fürdőinek lexikona című könyve, amely a révkomáromi KT Könyv- és Lapkiadó Kft. és a budapesti Országos Széchényi Könyvtár közös kiadásában jelent meg. Egy alapos összefoglaló után — amely fürdőink fejlődését mutatja be az 1800-as évektől az első világháború kitöréséig — sorra veszi a Felvidék közismert és kevésbé ismert fürdőhelyeit. Előbb közli az egyes fürdőhelyek magyar és szlovák megnevezését, majd meghatározza földrajzi fekvésüket. Maguk a szócikkek a legtöbb esetben a korabeli/fénykorbeli fürdőkalauzokból, bédekkerekből vett szemelvényekből állnak össze, néhány ismertetésben azonban - így a ma is töretlen népszerűségnek örvendő Pöstyén és Bártfafürdő esetében - szólnak a hely mai állapotáról, befogadóképességéről, szolgáltatásairól, forgalmáról is. A könyv számon tartja azon hírességeket is, akik az egyes fürdőhelyeken gyógyulást kerestek, vagy éppen pihenni kívántak: Erzsébet királyné 1895-ben Bártfán járt, Beethoven az Erdődyek meghívására Pöstyénben üdült. Helyenként - a halandó olvasó számára — túlságosan is részletező az egyes gyógyvizek összetevőinek elemzése, érdekes viszont a különböző fürdőtípusok nevének felsorakoztatása (törpefenyő-, sós, láp-, szénsavas, vasas, villanyos, fény- és légfürdő), kár, hogy nem kapunk róluk bővebb információt, igaz, a lexikonnak nem is ez a célja. Az imént felemlegetett fürdőkön kívül forrólég- és gőzkezelések, masszázs, a „villanyozások összes módjai” is szolgálták a betegek felépülését; a fürdőorvosok gyakran írtak elő hizlaló- és soványitókúrákat is. Az 1875-ben alapított Újtátrafüreden (Novy Smokovec) még az erdőben is „fekvőcsarnokok” voltak — a legtöbb kúra kiegészítő részeként szolgált az ott-tartózkodás. Az egyes fürdők a legkülönfélébb nyavalyák kezelésére szakosodtak, illetve az ott fellelhető természeti kincsek (gyógyvizek, iszap stb.) „szakosították” őket. Állítólag sikerrel felvették a harcot - a szokványos betegségeken kívül - a sokak életét megkeserítő nemi bajokkal; de volt például olyan gyógyvíz, amelyet a hisztériás betegek kezelésénél hasznosítottak. A fürdőhelyek iránti kereslet beindításához, a forgalom megsokszorozásához a jó elérhetőség mellett elengedhetetlen volt a vendégcsalogató reklám. Jakab Ödön a szerzője a következő, Iglófüred (Spisská Nová Vés) mellett érvelő meglehetősen bárgyú versikének: „A ki azon búsúl, hogy fásúlt a szive, Utolsó próbára jöjjön ki még ide, S ha még itt se dobban szíve melegebben! Veheti az útját temetőnek egyben.” A lexikonnak és szerkesztőjének legfőbb erénye az, hogy összegyűjtötte a - szinte kivétel nélkül mindegyik itt bemutatott fürdővel/fürdővárossal kapcsolatos, egyébként hozzáférhetetlen - színes és fekete-fehér képeket; ideollózott a korabeli lapokból, útikönyvekből jó néhány ismertető, ajánló szöveget, reklámot, térképet. A kötetben szereplő fényképeket, képeslapokat, metszeteket, plakátokat rangos intézmények (az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum stb.) és magángyűjtők bocsátották a szerző rendelkezésére. Ezeknek köszönhetően megmustrálhatjuk pl. a békebeli női fürdőruhákat, a fenséges fürdőépületeket, az itt bemutatott — az ivókúrákhoz elengedhetetlen - ivópoharakat stb. A lexikonnak és szerkesztőjének legfőbb erénye az, hogy összegyűjtötte a szinte kivétel nélkül mindegyik itt bemutatott fürdővel kapcsolatos színes és fekete-fehér képeket, az útikönyvekből jó néhány ismertető, ajánló szöveget, reklámot, térképet.
