Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-21 / 7. szám
m»iwWUKLZŐi 9 „péniszt” és „vaginát” mond, elmerészkedik a „kurvamód”-ig, és á kötet darabjainak szerzőjét - talán a szerző egyik vetülete saját magát? - is megszólítja: „ám a ciklus hőseinek így lettél egyike mindenestül”. Ebben persze az a turpisság, hogy ezt is Barak írta-mondja, ezt a szerepet is ő játssza, aki, a bámész civil első két sorában azt mondja: „önmagamat mutogattam / önmagámnak”, utolsó két sora szerint pedig így búcsúzjk: „ölellek / Orfeusz”, vagyis aki - ha Tolnai Ottó Vidéki Orpheuszára gondolunk — nem vidéki, hanem alvilági, az alvilág Orfeusza. A Villonutód beszéde, a negyedik fajta beszéd megint másféle, például az Epilógus előtti apokrif, vagy az azt megelőző tanulhattuk volna a halált című versekben. Meg kell ismételni: a beszédmód fejezi ki az életmódot,-nem a szavak, nem a töredezett mondatok, hanem az, amire a szavak kifelé és befelé vonatkoznak. Még akkor is, ha a beszéd szövege jelzi mindkettőt, és akkor is, ha csak hozzávetőlegesen, csak sejthetően teszi. A többféle beszédmód többféle perspektívát érzékeltet, perspektívákat ugyanarra, mert van más-másként jelentkező ugyanaz: hullák a padlón kint, érzett érzések bent, és ezek végül is emberiek. Ez ugye a legrosszabb az egészben. A durva szövegek érzékletesen döbbentik az olvasót, elevenen-élesen ébresztenek egy, a maga kegyetlenségében és ürességében, a szó külső és belső jelentése szerint mocskos - vérmocskos, húgy-mocskos, káromlás-mocskos, viszonylat-mocskos - és mégiscsak emberi létformára. Emberi, hiszen mi más lenne. Emberekről van szó, emberszájakból — persze szájmaszkokból — ered a szó, az alapviszonylatok és érzések és a legdurvább indulatok között és mögött, sőt olykor közben, és a szózuhatagokon át-áttörő szelíd vágyak, ha mégoly kisszerűek is, mint egy tengerparti nyaralás vágya - mi mást is mondhatnánk? —, emberiek. A szózuhatag persze elhangzik. Amikor a versek véget érnek, a beszéd is véget ér, a sokféle szerepzsivaj. És csend lesz. Előfordul ebben a kötetben két sor: „a csend lombját / hangzavar növeszti” (45.), amelyik már előrezgett az 1981-es kötet Csend című versében, így: „hangzavar növeszti lombját” és a 2002-es hazakép című versének első és utolsó szakaszában így: Ez a mostani, igencsak megkomponált kötet nekem azt bizonyítja, hogy akár volt kedve, akár nem volt, ez a Sancho itt maradt, és maradt valamiképp a habákos gáré emlékéből is, nélküle nem jött volna össze ez a kötet. ÍRETUR Á POKOLBA kaüigram Barak László Retúr a pokolba Kalligram Kötve, 64 old., 16,4x19 cm bolti ár: 130 Sk kedvezménnyel: 110 Sk „egyre kevesebbszer riaszt fel a csend amit hangzavar teremt s növeszti lombját... egyre kevesebbszer riadsz fel s a csend amit hangzavar teremt növeszti lombját...” És hadd idézzem Sanchót ebből a korábbi kötetből is: „a habókos góré nélkül / mégsincs kedved ittmaradni”. Egy még korábbiban mondja szintén Sancho: „hideg van / összébb húzom magamon a világot”. Ez a mostani, igencsak megkomponált kötet nekem azt bizonyítja, hogy akár volt kedve, akár nem volt, ez a Sancho itt maradt, és maradt valamiképp a habókos góré emlékéből is, nélküle nem jött volna össze ez a kötet. Ezért húzta össze magán Sancho a világot úgy, hogy az, amiről a Retúr a pokolba tesz jelentést, belekerüljön, és úgy kerüljön bele, hogy közben mégiscsak sajogjon most is a habókos góré hiánya. András Sándor (Elhangzott 2005. május 25-én Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében, a könyv bemutatóján.) Barak László (1953) költő, újságíró Dunaszerdahely Megrendelhető még: Barak László Miféle szerzet vagy te? Válogatott versek Kalligram Kötve, 176 old., 16x24 cm bolti ár: 280 Sk kedvezménnyel: 249 Sk
