Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-17 / 3. szám
Mesét mondasz, valóságost Ozogány Ernő (1951) villamosmérnök, szakíró, újságíró Tejfalu Megrendelhető kötete: Magyar atomocska Méry Ratio Kötve, 96 old., 20,5x20,5 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 171 Sk Csicsay Alajos (1938) prózaíró, szakíró Párkány Megrendelhető kötete: A tündérek titka AB-ART Kötve, 80 old., 21x30 cm bolti ár: 240 Sk utóbbi másfél évtizedben a magyar könyvpiac drámai átrendeződésének lehettünk szemtanúi. Ez fokozottan érvényes az angolszászok által non fictionnak becézett tényirodalomra, amely a legkönnyebben adaptálható a hazai viszonyokra. Különösen amiatt, mivel a mindent a szemnek elv alapján a színes alányomás gazdag illusztrációinak alapanyagát csak át kell venni az eredeti kiadótól, a különben is takarékos magyarázó szöveget pedig egy gyakorlott fordító napok alatt képes átültetni édes anyanyelvűnkre. Miközben elárasztják a könyvesboltokat a képekkel gazdagon illusztrált, magukat kellető, exkluzív és ennek megfelelő árú külföldi ismeretterjesztő munkák, amelyek nem egy esetben alig nyújtanak igazán használható új ismereteket, könyvkiadóink sziszifuszi igyekezettel próbálják a víz felszínén tartani a hazai ismeretterjesztő műfajt. Szemfülességüket dicséri, hogy nem eredménytelenül. Ehhez viszont az olvasóval való „társadalmi szerződésre” van szükség, amelynek lényege, hogy amit elveszt a látvány révén, az megnyerje a tudás vámján. E kissé nyakatekert jellemzés magyarán azt jelenti, hogy kisebbségi körülmények között egyszerűen lehetetlen versenyre kelni a nagy nyugati kiadók által nyújtott pazar képanyaggal, viszont az elmélyült elemző gondolatok igazi szellemi kalandot nyújthatnak a műfaj szerelmeseinek. Annál is inkább szükség van az olvasó ez irányú megértésére, mivel a hazai vonatkozású ismeretterjesztés aligha várható el az idegen nyelvű szerzőktől. Mint annyi mást, a történelmi ismeretterjesztést is a kényszer szülte tájainkon: évtizedekig szinte bűnnek számított őseink cselekedeteinek iskolai tárgyalása. Az Árpád-házhoz egyébként több szállal kapcsolódó cseh királyokat szinte személyes ismerősként illett ismerni diákjainknak, miközben a magyar történelem sorsfordító alakjairól alig tudtak valamit. A rendszerváltozás ebben a tekintetben gyökeresen új helyzetet teremtett: lehetővé vált a több évtizedes lemaradás pótlása. Ezzel szemben hatott a korábbi könyvpiac látványos összeomlása, ami alig nyújtott lehetőséget arra, hogy egy nagyobb lélegzetű munka napvilágot lásson, így az egyetlen járható útként cikksorozat megjelentetése kínálkozott. Az iskolások lapja, a Tábortűz szerkesztőbizottsága igyekezett a sokéves lemaradás pótlására. így született meg a Királyok, fejedelmek, kormányzók és a Híres családok és neves személyek című százrészes cikksorozat, amelynek elsöprő sikerére jellemző, hogy az alapiskola felső tagozatos diákjai tömegesen ollózták ki a lapból és ragasztották füzeteikbe, mintegy megelőlegezvén a későbbi kötetet. Azt a kötetet, amely a közelmúltban a Lilium Aurum gondozásában látott napvilágot. Minden ismeretterjesztő munka egyedi és a maga módján izgalmas. Annál is inkább, mivel a közvélekedéssel ellentétben ez a műfaj ugyanúgy szubjektív, mint a szépirodalom: a témaválasztás, a feldolgozás módja, a súlypontok elhelyezése mind a szerző szándékát, gondolatvilágát, világlátását tükrözi. Annál érdekesebb, ha egy természettudományos műveltségű szerző, gyakorló tanár foglalkozik történelmünk kulcsfiguráival. Mondhatnék, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. De ki a suszter, és milyen a kaptafa? Számomra már iskolás koromban gyanús és elégé visszataszító volt, hogy történelemtanítás címén az uralkodók rémtetteit ismertették: ki mikor kit ölt meg, gyilkoltatott le, melyik csatában mennyien véreztek el a vágóhídra tereltek közül. Mindezen borzalmakat ráadásul a dicsőség sztanioljába csomagolták. Időnként ugyan felvillant az is, hogy itt-ott született némi műalkotás, sőt valami műszaki találmány is, de ezek teljesen a perifériára szorultak. A történelmi szempontról nem is beszélve: ifjúkoromban a tömegek határozták meg, alakították, formálták az emberiség életét. Az iskolai szadizmus netovábbjaként élte meg az eseményekben logikát kereső ember, hogy ezernyi adat, dátum memorizálása volt a jó érdemjegy feltétele. Pedig az ok-okozat viszony figyelmen kívül hagyása nem épp ildomos még e szubjektív tudományág keretén belül sem. A kilencvenes évek elején a történelemtudomány művelőinek nagy része - a laikusok által olykor nem kis szarkazmussal említett „ezután minden másként volt” elv keretén belül - a tengernyi tévedés, ideológiai jellegű ráhatás torzszüleményeinek kiirtását tűzte ki célul. Ami legfőképp a történelemkönyvek átírását jelentette. A nézőpont változását alig követte szemléletbeli változás: a korábbi hősök és árulók csupán szerepet cseréltek. Annál felemelőbb, üdítőbb volt - a siker alapján a diákok is így gondolták - Csicsay Alajos fent említett két sorozata kitekintést nyújtott eleink életének egyéb fontos mozzanataira is: a sajtó, a tudomány, a technika történetére, a kultúra egyes ágainak fejlődésére is. Az olvasói visszajelzés eleve megelőlegezte, hogy előbb-utóbb kötetben is napvilágot lássanak e kis történelmi novellák. Nem véletlen e műfaji meghatározás: Csicsay Alajos pontosan tudja, hogyan keltse fel olvasója érdeklődését egy hatásos indítással, miként tartsa fenn figyelmét, és gondja van a csattanóra is az írás végén. Csicsay Alajos HÍRES ÉS HÍRHEDT SZEMÉLYEK A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN Csicsay Alajos Híres és hírhedt személyek a magyar történelemben Lilium Aurum Kötve, 128 old., 21,7x30,2 bolti ár: 319 Sk kedvezménnyel: 287 Sk t 4 t-
