Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-15 / 12. szám
dékosság nélkül választottam ezt a csillagot megfigyelésre, hiszen a mai világ virtualizálódásának remek gúnyképe és egyben emberi mivoltunk egyre nagyobb mértékű elvesztésének siratóéneke ez az epigrammaízű verscsillag. Idézem a forrongó égi jelenség saját olvasatom szerinti magját: „ahol a honlap ott a haza/a háló közepén vár a pók / kiüzen nektek a hangkártyából / »én csak ámulok hogy e-mailek« / de ti csak költsétek kincseitek”. Nagy László, József Attila üzenete egyszerre eldugva és megmutatva. Igazlátó sámáni tudás és ritka ráérzés kell ahhoz, hogy versíró ember ilyen formában tudja egyszerre felkapni és elejteni a valóság fonákságait. S ha mindezen sorokhoz még a Mondja egy kislány az osztályteremben verset odagörgetjük a fókuszba, akkor egy igazi, a szellemi nyomorúságtól irtózó költői hitvallást kapunk a való világ lenyomatával együtt, amelyen el kell gondolkodni, és aztán cselekedni kell. Tegyék ezt, kedves utazók, figyelmesen átolvasva mindegyik sort! Fénykút — íme, a sivár fekete lyukak közt, vagy már azok túlsó oldalán vagyok, ahol újra fény van?! Ha itt vagyok, akkor mindenképpen meg kell állnom az Egy belső táj pontos leírása című poémánál. Boldognak tűnő táj? Dehogy! Egy olyan hihetetlenül pontos kép, ami szinte mozog, aminek illata, morajlása van. Végtelenül elborzasztó, apokaliptikus táj, ahol minden véget ér, ahol minden elkezdődik. Vagy minden csak lehetséges. Annyi biztos, hogy „Ember nincs sehol: egy ennyire zárt /pillanatban nem élne meg széttörné/szellemével a zárat, s kilökődne innét, // mint idegen anyag. ” Ez a mennybemenetel vagy a pokolra szállás pillanata. Itt elveszett a test, elveszett minden, a kiáltás is hiábavaló. Ez az önmagunkkal való szembenézés iskolája! íme: idegen anyag vagy önmagad számára is, ha tudatosítod, ha nem. Félelmetes, mégis szembekényszerít önmagunkkal a vers! Egy szöveg hétköznapjai - oldásszerű cikluscím, pedig megint csak dehogy, hiszen itt már a materializálódott szövegen túli újra szellemivé válás igen fájdalmas megélésének lehet tanúja a csillagutas, aki még mindig nem szédül ennyi mélység és magasság láttán. Egy pillanatra álljunk meg itt is. Egy érdes csillag vár minket, az Utolsó figyelmeztetés című vers: „ne kívánkozz át abba a dimenzióba”; majd odább pár sorral: „gondosan titkold el minden kétségedet”; ismét alább: „a szöveg előtt ne mutatkozz meztelenül”. Hát ennyi csak, ennyi a költészet Más dimenzióba való kívánkozás, de titkolni kell minden kétségedet, ha csalódsz abban a dimenzióban, hová annyira vágytál. Vigyázz, olvasó, vigyázz, költő, eddig sem babra ment a játék, ezután pedig, hidd el, véresen komoly! Csak annyira, mint az élet. A csillagok fénye itt már inkább szúr, mint világít. Komor és éles fény ez, vakító és fájdalmas, percre, milliméterre kiszámítva minden lépés. Nincs esély bolyongani, lazán elnyúlni a sorok közt egyre nehezebb út várja a felfedezőt. Egy másik poémában, a Kiegészítés egy megíratlan értekezéshez címűben Z. Németh pontosan meghatározza, hol is járunk. „A VERS ITT VISSZAFORDUL / innét már látni az öröklét ajtaja alól / kiszűrődő fényt. ” S mi lehetne unalmasabb, mint az öröklét?! Megpillantani szabad a fényét a többi titok. Oldás. Lágyabb sorokat enged elő, kabátzsebében gyűrt szavak, ahogy azt A 21. század költői-m\ szóló versben olvashatjuk, amely már a Pillanatkém című ciklus része. Tájképek fogadnak ezen a csillagon, nyugodtabb tónusokkal és szenvedélyes életszeretettel kontúrozott vallomások. Békésebb világ, de nem ez a kibékülés, itt is van lázadó él, tőrszúrás, fájdalom. E rendszernek egy bolygóján érdemes leszállni, ez már Komárom, ez itt a honlap nélkül is hazának minősíthető tér. Csak úszóknak — szól a következő cikluscím, itt is már a címben megint benne a játék, a figyelmeztetés, hogy vigyázz, utazó, nem pocsolyába lépsz, ez maga a Mariannaárok is lehet! Két meghatározó mondatot idéznék: „és te nem bizonyíthatod bűnösségedet / mert mindenki hisz ártatlanságodban” (Szempillantás). Nézzük csak, micsoda felütés! Mert a folytatás egy csodálatos feloldozásszerű kinyilvánulás: „amikor Isten a szempillájára emel / s az öröklét hintáit mozdítja meg alattad. ” Az előbb még arról beszéltünk, két csillaggal korábban, hogy csupán az öröklét ajtaja alól kiszűrődő fényt szabad megpillantani. Mégis elérkezik a költő ahhoz a csillaghoz, amelynél mostani útján kikötött, s vele mi is megérkezünk az Öröklét hintáihoz. A kötet záróciklusának címe ez. Dallamos duruzsolás tompítja élét e csillagvilágnak. Mesteri formák közt vergődik az ember, legbelsőbb vallomásainak rabja és felszabadult angyalaként egyszerre. Itt a Jelentés az Emberről a Niopé 673 fedélzetén című poéma. Talán az egész verset idézni kellene, ám csak néhány sort itt és most, a többit ráhagyom a kedves csillagutazó társak kénye-kedvére és idejére. Mit tapasztal meg a Niopé fedélzetén ez Ember? A megváltoztathatatlan tényt, mely szerint „Testvérként csak a végzet imádja, istene elbújt, hiába kívánja. ” Lássuk meg hát kikötésünkkor a Jel a jelben című vers időtlenné növő üzenetét: „Te vagy Mindenem. /Kinyitom szemem, hogy — láss”. Megérkeztünk hát. Magunkba. Csillagutunk elején és végén vagyunk egyszerre. Z. Németh kapitány, akarom mondani, a költő jóvoltából Isten hozta Önöket ismét önmagukban. Utazni pedig bármikor lehet. Fel kell ütni olykor-olykor a Triatlon című könyvet. Laza modern atlétika. Csak csillagrendszernyi távolságot kell leküzdeni minden alkalommal. Szászi Zoltán (Elhangzott 2005. november 10-én Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Kávéházban, a kötet könyvbemutatóján) Figyelmükbe ajánljuk Závada Pál összeáll. Honvágy Szlovákiai magyar szép próza 2005 Lillum Aurum Fűzve, 240 old., 12,5x19 cm bolti ára: 289 Sk kedvezménnyel: 260 Sk Zalán Tibor összeáll. A bámész civil Szlovákiai magyar szép versek 2005 Lilium Aurum Fűzve, 160 old., 12,5x19 cm bolti ára: 229 Sk kedvezménnyel: 206 Sk Feladványunk „Életem java úgy múlt el, hogy begyűjtött szavakat tisztogattam, javítgattam és szelídítgettem. Gyönyörűséget leltem az elrendezésükben és újszerű neveltetésükben. S amikor babusgattam, törődtem a szavaimmal, megértettem, hogy azért állnak szívemhez oly közel, mert értékelem és értem a szótlanság súlyát is.” Kérdésünk: ki az idézett szöveg szerzője? Segítség: A részlet az Egy köteg pénz című kötete Macskaspirál című novellájából származik. (A feladvány beküldője: Méry Júlia.) A feladvány megfejtői közt értékes könyveket sorsolunk ki.
