Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-15 / 12. szám
* tudományosság? isztián. Természetes tehát, hogy e tanszékek álló csomópontjai is a tudományos munkának, udományos kisugárzásuk (hála az utóbbi évek dvezőbb változásainak) az ország- és döntő ibségben a nyelvhatárt is átlépi. E tanszéki tumányos műhelyjelleg természetszerűleg nyilvá- 1 meg a hallgatók bevonásában, valamint a PhD- ty PaedDr-képzésben is, ráadásul egy-egy tan■ki műhely tevékenysége olykor tudományos dványokban, hazai és nemzetközi konferenciáit is látványosan demonstrálódik, elég csak pl. a itrai Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Studia iis Grammaticae et litterarum című tudomá- 3s, rezümékkel ellátott szakkiadványára, a Dia;us Könyvekre, a Sam:us Irodalomtudomá- Társaság emblémájájelzett néhány kiadlyra (bemutatkozó anágiájára) vagy épp a zka József által is emleett Mercurius Köny;re gondolni. Talán n célszerű, ha a pocialitásra helyezzük a hangsúlyt ahelyett, hogy dményeket vennénk számba egy-egy műhely ódi profiljából kiindulva. /éleményem szerint a „szlovákiai magyar tudonyosság” mint „tudomány” Liszka által vázolt ícepciója már csak azért is tarthatatlan, mert itatlanul tematikai és módszertani beszűkülés: vezet: ha pl. az irodalomtörténet felségterülenézünk szét, bizony, alig találni olyan szakemt, aki mondjuk a romantika vagy a felvilágoso, esetleg a középkori magyar irodalom kutatója ne. Irodalomtörténész kollégáim bizonyára isrik azt a rettenetes érzést, amikor egy-egy konincián kiderül, hogy nálunk nincs pl. egy Petőfiy József Attila-kutató, aki méltó szellemi társa 2t egy-egy magyarországi vagy külföldi szakemnek, s ha azok a (sajnos, mindig fellelhető) nemesség vagy az ismeretterjesztés határait súromjelölt előadók ne járatnák le a szakmát, s a feléki vagy „szlovákiai magyar tudományosságot”, t magyarországi kollégáink korántsem érzik n szűknek ezt a kategóriát, s a minőségi engednyeket sem tűrik meg, vagy ha igen, az még ;zabb, hiszen a lekezelő, sajnálaton alapuló, ám szén más látszatot keltő, megtűrő támogatásnál izabb aligha következhet be. Ami elkeserítő, y az 1918 előtti irodalom és az összmagyar, ile a világirodalom kutatására irányuló törekvést az egyetemi tanszékeken kívül más hazai mar intézmények nem hajlandók felkarolni, s válásié hamis, szeparatív ideológiák nem is mindig atos sugalmazásával a szlovákiai magyar irodalvagy épp tudományosságot le akarják válasza magyar tudományosság egészéről. Ez az amáció elképesztően ambivalens anomáliákat tet tudományos önértékelésünkben, s látható, y pl. a régi magyar irodalom vagy a magyaror;i neolatin irodalom, romantika vagy felvilágosodás kutatóit ez az öncsonkoló rendszer eltaszítja magától. Az irodalmi folyóiratokkal kapcsolatos információk elnagyoltak: ha a Szőrös Kő nem számít is különösebben meghatározó folyóiratnak (bár közölte már pl. egy nyelvészkonferencia kiváló anyagát is), de mégiscsak háromra emeli a szlovákiai magyar irodalmi folyóiratok számát. A Kalligrammal kapcsolatban nem teljesen helytálló azt állítani, hogy „ad(ott) közre időről időre a szűkebb értelemben vett szépirodalmon túlmutató dolgozatokat is (pl. Erdélyi Zsuzsanna emlékszám)”. A Kalligram felvállaltan közöl mind irodalomtudományi, mind irodalomtörténeti, mind pedig bölcseleti írásokat, sőt olykor kifejezetten alapműveket, noha ezek a szűkített „szlovákiai magyar tudományosság” kategóriájába nem mindig sorolhatók be. Ha csupán saját főszerkesztőségem idejéből indulok ki, a tavalyi évben is közöltünk csak a primer irodalmon túlmutató összeállításokat, pl. egy közel egy számnyi terjedelmű tanulmánycsokrot a régi magyar irodalom nőképéről (2004/2), cseh poétikai szaktanulmányokat (2004/4), egy teológiai öszszeállítást Nők a bibliában címmel (2004/5), irodalom- és kultúrszociológiai összeállítást a queer elmélet kulcsszövegeiből (2004/7-8), válogatást a cseh prózapoétikák alapszövegeiből (2004/9), öszszeállítást Szenei Molnár Albert munkásságáról (2004/11), Gombrowicz szellemi örökségéről (2004/12). Olyan kisebbségi kérdéskört radikálisan érintő kulcsszöveg is itt látott napvilágot, mint Gilles Deleuze és Félix Guattari tanulmánya az ún. minor irodalomról. Az idei évre már ki sem térek, de nem tévedek, ha úgy vélem, hogy hasznosítható lenne az ún. „szlovákiai magyar tudományosság” számára is a legutóbbi Foucault-blokk. Ezekről mind mondjon le ^ „szlovákiai magyar tudományosság?” Gubózzon be önmagába? Ezt, persze, Liszka József sem gondolja, s tiszteletre méltóan hadakozik is ez ellen, de az a fajta radikális csonkolás, melyet tanácstalanságában mégis módszeréül választ, előbb-utóbb ide vezet, s olyan beidegződést hoz létre, mely önkéntelenül is hierarchizálja a tudományos megnyilvánulásokat az ún. „szlovákiai magyar tudományosságnak" nevezett tudomány nem teljesen világos szempontjából. Célszerűbb lett volna talán az intézményrendszerből kiindulva összpontosítani egy-egy műhelyre, jelenségre vagy pedig a kiadványok és szakterületek felől közelíteni meg a kérdést. Végezetül pár szó a „válogatott” bibliográfiáról. A bibliográfia akkor jó, ha nem válogatott, markoljon bár keveset (egy-egy témát, folyóiratot, évet), de a maga területén legyen teljes, hiszen csak így tehet eleget rendeltetésének, egyéb esetben csak pl. az egyetemi kurzusok olvasmánylistáinak részeként tölti be szerepét. A kötetben közölt „válogatott” bibliográfiák esetében eldönthetetlen, milyen szempontok irányították a válogatást. Ha pl. Az Irodalomtudomány és nyelvészet alcím alá besorolt munkákat nézzük, a feltüntetett munkák feltüntetését és a fel nem tüntetettek hiányát nem indokolja semmi. Benyovszky Krisztiánnak miért épp detektívtörténeti monográfiája szerepel csak, miért nincs ott Rácsmustra című könyve? Németh Zoltán könyvei közül miért csak egy szerepel, hiszen monografikus igénnyel dolgozta fel a kortárs fiatal magyar irodalmat (A széttartás alakzatai) vagy külön monográfiát írt Tálamon Alfonzról a Kalligram Tegnap és Ma, Szegedy-Maszák Mihály főszerkesztésében megjelenő, összmagyar szempontból is kiemelkedően fontos irodalomtudományi sorozatába, melyről a cikkben szó sem esik. Miért csak egy-egy Lanstyák-, Mészáros-, Sándor Anna-monográfia került be? Miért nincs ott pl. Grendel Mészöly-monográfiája vagy Szeberényi Zoltán szlovákiai magyar irodalomtörténete? E kötetet lapozgatva célszerű elgondolkodni nemcsak a „szlovákiai magyar tudományosság” fogalmának létjogosultságáról vagy esetleges tartalmáról, hanem a tudománytervező és tudományszervező munkáról is. Ha nem lépünk túl az öncsonkolás gyakorlatán, lelkiekben is elszegényedünk, s oly mértékben záródunk be önmagunk köldöknéző fürkészésébe, hogy ember legyen a talpán, aki ilyen gyanús konstrukciókat komolyan véve mégis képes tudományosan sikeres, nemzetközileg elismert munkát produkálni. Csehy Zoltán Simon Attila összeáll. A határon túli magyar tudományos könyvkiadás Fórum Kisebbségkutató Intézet— Lilium Aurum Kötve, 144 old., 17,2x24 cm bolti ár: 210 Sk kedvezménnyel: 190 Sk Célszerűbb lett volna talán az intézményrendszerből kiindulva összpontosítani egy-egy műhelyre, jelenségre •••
