Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-22 / 9. szám
KÖNYV rFF?7»l 15 Menekülés innen ide (Persze Casanova is tudott valamit. Olyan ronda képpel megannyi nőt! Majdnem, mint Zápner) Kezdetben azt hittem, Guy Ritchie új filmet forgat. Persze, ebben semmi különös, ha füstölögsz és ravasz vagy, akár egy jókora blöff is lehet, ami addig kellemes, míg meg is nézem, mert a fagyisnál van banán, amit én benyalok bárhol, bármikor. Mint a könyv', amit bárhogy. Mint Mizser. Sőt a csokit is bírom. Nem tehetek róla, édességpárti vagyok. Jöhet bármi, csak dúsítsa a koleszterinemet. Akár a vér, a gyomor torzszülöttje. Ezt mondjuk nem bírom, de ha jön, most mit csináljak? Ucsásztokék úgysem segítenek. Ha meg igen, akkor minek. Ati, Ati, hiába mondod, ez a lokál akkor is benned van. Meg a patrióta. Miskolc, Tarján ide, oda, de a szülőhely, az igen. Az ott van. A történelme, a jósága, a szennye. A Kertész utca, ahonnan oké, tán jobb a kilátás, mint tőlünk. (Bár ez egyáltalán nem tuti!) Az biztos csak, hogy ötödik emelet. Az erkélyen Szőcs kedvenc piáját is elfogyaszthatnánk. Miközben Zsófi tán megfogja a kezét. A kezed. Aminek én meg a többiek, vazze, nem akárhogy drukkolnánk, szurkolnék. Na ne mondd, ez a Beckham nem is jó focista. Bírnám őt, mert szimpi ez az angolszász futból (legalább ezt ne vegyük el tőlük!), bár a Csank se semmi (mondjuk, egyhetes üdülés Jugoszláviában), de tizenegyest nem mernék vele rúgatni. Esetleg bekötött szemmel. Úgy még Owen is nagyobb sztár lehetne. Bár ő most már nem Real Madrid. De azért ő is szöktet. Zsúfolt terület: Felvidéki regényirodalom. Most ezt hogy tanítsam? Mit mondjak nekik? Hab nélkül Staropramen, szakmai gyakorlat után zsúfolt területen meglepi? Naplóság? Eredetiség? Szemen köpés? Nekem Zápner a kedvenc figurám. Tudod, a nőfektető, a mindenen túlfutó, befutott sprintharcos, bármilyen szadista, gerinctelen, hazug is. Meg pernahajder, szatír és görény. Rossz az ízlésem? Meglehet. Engem mégis jobban vonzanak ezek az alakok. A bőr, mi megmásíthatatlan. Ilyen és kész. Sima. És nem Kék Róka. Arról lemaradtam. Hű, jócskán bejön ez a Zsófi. (Mint ahogy minden nőnemű földlakó!) Elképzelem, felszáll a buszra, észvesztőén dülled a szem, Szőcs barátunk meg áldja a szerencséjét. Alapigazság: mindig a csajok döntenek. Először. Aztán meg Zápner. Úgy, ahogy szokás. Vény szerint. Hormon szerint. „Azt akartad, hogy a részed legyek?” Igen, nem kell még egyszer kimondanod. Hogyne akarnám. Patakban, folyóban, óceánban. Síneken, zakatolás előtt, vagonok után. A lényeg: veszélyes legyen. Adrenalin emelkedjen. Ömöljön bennem szét, vigye az ereket hullámvasútra. Rázza fel végre az életet! És a magány. Az a sikátoros egyedüllét. Önmagunkba merülés. Kihúz a vár alatti playback. Ami most épp „telel fiatal”. A szerelemittas roma fickó. Itt nálunk, azzal a már-már megsajnált romantikus Győzővel. Hát igen, ettől én is plafont fognék. „Az arcom gyöngyözik”. Ez a Mozart valamit tudott. Jó volt a füle, hallhatott Casanováról. (Persze Casanova is tudott valamit. Olyan ronda képpel megannyi nőt! Majdnem, mint Zápner.) Szóval Mozart. Színvonal. Hullámzik a test, szőrszálmagasodás, hideglelés. Bűnügy, hisz szöktetés. A vihar, ami mindent elönt. Semmi nincs ellene. Vákuumtér. Maradék fedél. Nem kell Ariel. Tiszta mosás. Épp annyi, amennyi kell. Mizser Attila: Szöktetés egy zsúfolt területre. Mondom: annyi, amennyi kell. Vankó Attila EGY ZSÚFOLT TERÜLETRE Mizser Attila Szöktetés egy zsúfolt területre Kalligram Kötve, 136 old., 11x18,5 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 170 Sk Vankó Attila (1973) tanár, költő Fülek Mizser Attila (1975) költő, író Fülek
