Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-22 / 9. szám
6 pKtJgrA'VqLZŐ' H. Nagy Péter (1967) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő Érsekújvár Megrendelhető még: H. Nagy Péter Féregjáratok Nap Kiadó Fűzve, 168 old., 12,6x18,5 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk féregjáratok —» H. Nagy Péter Ady-kollázs Kalligram Kötve, 248 old., 12x18 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 169 Sk Vajda Barnabás (1970) tanár, irodalomtörténész Dunaszerdahely SF-variációk A valaha élt egyik legnépszerűbb kozmológus-, Carl Sagan az emberi intelligencia evolúciójáról írott könyvében (1977) alapvetően pozitívan nyilatkozott Freud tanairól. Többek között így írt: „háromnegyed évszázad elteltével, a Dement és más pszichológusok laboratóriumaiban végzett kísérletek Freudot látszanak alátámasztani. (...) Freud számos felismerése (...) bátor, nehezen kivívott, érvényes gondolatnak tetszik.” {Az Éden sárkányai) Az elképesztő észjárású Stanislaw Lem azon írók közé tartozik, akik veszik a fáradságot és megpróbálják követni a tudomány alakulását. Amikor a lengyel mester a neurofiziológia legújabb eredményeivel szembesült (1994), a következőt jegyezte meg: „Freud ebben a kontextusban olyannak tűnik nekem, mint a mesemondó, aki az imént hallotta, hogy harangoznak, de sem azt nem tudja, miért, sem azt, hogy hol.” {Információs sáskajárás) A felvidéki oktatásügy egyik ígéretes személyisége, Vajda Barnabás pedig az alább recenzálandó monográfiájában (2005) ekképpen ítéli meg Freud tudományos pozícióját: „Egy évszázaddal utána, jóval fejlettebb technika birtokában az agy- és álomkutatás azóta sem hozott igazi áttörő eredményeket.” {Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom) Történt valami a ’80-as években, amiről még nem tudhatott Sagan, de később elkápráztatta Lemet? Majd a folyamat a visszájára fordult? A neurológia, a memóriakutatás, a pszichiátria, az antropológia (stb.) vizsgálódásai valójában kudarcba fulladtak? Ha megkérdeznénk egy szakembert, feltehetően a következőképpen válaszolna: „Igen, az utóbbi pár évtizedben hihetetlen eredményeket tudott felmutatni az agykutatás. Például számos biológiai reakció - így az álomjelenségek bizonyos tartománya is - lokalizálható az agy különböző részeiben (R-komplexum, limbikus rendszer, neokortex). Ezek azonban csak részeredményeknek tekinthetők, hiszen igen bonyolult, még megválaszolatlan kérdéseket vet fel az emberi agy evolúciója. Ennek tanulmányozása sok meglepetést tartogat még a következő tudósgenerációk számára. Másfelől kétségtelen, hogy az ide vonatkozó szakirodalomban egyre kevesebbszer fordul elő Freud neve...” A gordiuszi csomót részben átvágva Vajda Barnabás — ügyes húzással — egy fontos kérdésre futtatja ki fentebb idézett gondolatmenetét: „Vajon nem az történt-e, hogy a freudi álomteória nemhogy lehetővé tette a műalkotások új szempontú értelmezését, hanem kizárólag csak azt tette lehetővé?” Kulcskérdés! Két dolgot el kell tehát választanunk egymástól: Freud természettudományos és irodalomtudományi megítélésének mikéntjét. E kettő ugyanis nincs és valószínűleg soha nem is volt egyensúlyban. Freud irodalomelméleti hatása ugyanis szinte felmérhetetlen, és beláthatatlanul szerteágazó. Vajda Barnabás ezért joggal jegyzi meg: „Az elmúlt száz év történései alapján úgy látszik, a freudi szempontú álomteória meghonosodott az irodalomban, nyelvtudományban, etnológiában stb., közben viszont alig hagyott tartós nyomot az orvosi diszciplínákon, az agykutatáson vagy a neurológián.” Kicsit átfordítva: szigorúan tudományos szempontok alapján Freud eredményei nem tekinthetők univerzálisnak, abban az értelemben, ahogyan annak tekinthetők például Darwin vagy Einstein eredményei. (Richard Dawkins: A győzedelmes Darwin) Másrészt viszont a pszichoanalízis olyannyira megkerülhetetlen az irodalomtudomány számára, hogy eredményei alapján újra kellett írni az irodalomtörténetet. (Terry Eagleton: A fenomenológiától a pszichoanalízisig) Ha ez utóbbira - némi joggal - Vajda Barnabás nem is vállalkozik, könyvének elején - többek között — ez áll: manapság „lélektani mozzanatok nélkül csaknem elképzelhetetlen egy irodalmi alkotás hiteles analízise.” Ahelyett, hogy e megállapítás érvényességét vitatnánk, inkább arra terelnénk a figyelmet, hogy a fiatal szerző munkája fontos doku-Vajdu Barnabás Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom nutulmwituik ós a írét üli (»'/.ícittwntitótis líapE«oiwtárrtl L Mt.VUT Vajda Barnabás Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom AB-ART Fűzve, 168 old.,. 15x21 cm bolti ár: 200 Sk kedvezménnyel: 190 Sk S l
