Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2005 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-25 / 8. szám

IMlLWllELZŐ IS

Figyelmükbe ajánljuk

SZIRÁK PÉTER

KERTÉSZ

ff ml*lm I !■ wím

Szirák Péter Kertész Imre

Kalligram Fűzve, 224 old.,

12,5x18 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel 169 Sk

Kulcsár Szabó Ernő Esterházy Péter

Kalligram Fűzve, 288 old., 12,5x18 cm bolti ár: 120 Sk kedvezménnyel 89 Sk

Balassa Péter Nádas Péter

Kalligram Fűzve, 544 old.,

12,5x18 cm bolti ár: 199 Sk kedvezménnyel 169 Sk

Farkas Zsolt Kukorelly Endre

Kalligram Fűzve, 224 old., 12,5x18 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel 89 Sk

szethez: a kortárs magyar lírát én tehát bizonyos Erdély Miklós-i szemszögből látom. Az ő művészi üzenetének perspektívájából fogadom vagy utasítom el a jelenkori írók alkotásait. S ezen belül, mondhatni az erdélyi perspektívát magamra szabva, a fiatalok verseiben az érdekel, milyen mértékben képesek ellenállni a kukorellys maníroknak. Most ugyanis ez a fajta írás a divat, és sokan Kukorellyt utánozva könnyítik meg maguknak a dolgot, s technikai baklövéseiket kultivált reflexiónak nevezik. Bár írókkal meg könyvekkel Dunát lehetne rekeszteni — olykor az az érzésem, hogy csak Magyarországon van az irodalomnak ekkora kultusza, ellentétben a környező országokkal, bár lehet, hogy tévedek az utóbbi években felbukkant néhány igazi tehetség is. Lackfi Jánosra gondolok, Jónás Tamásra, Tóth Krisztinára, Lövétei Lázár Lászlóra... Őket szívesen olvasom, de a legszívesebben a kedvenc szerzőimhez térek vissza — az ő hangjuk valahol a zajos budapesti irodalmi történések perifériájára szorult: Koppány Mártont említhetem, a minimalista-redukcionista dolgait vagy Keszthelyi Rezsőt, a roppant összetett, kecses és mégis egyenes vonalú, megingathatatlan (ön> reflexív líráját. Na, eleget fecsegtem öszsze?

Pillanat, megnézem. Még van hely. Azt hiszem, itt az ideje, hogy kérdéseket tegyek fel. A legszívesebben kifakadnék: Van értelme a költészetnek? De megkérdezhetem ugyanezt kevésbé kiélezetten is: Nem fél költőként a jövőtől? Úgy gondolja, hogy a jövőnek szüksége lesz önre? Lesz egyáltalán a jövőben szükség költőkre?

— Ezek lehangoló kérdések. Előbb vagy utóbb minden irodalmár felteszi őket magának. Nézze, ezek a kérdések vagy kínozhatnak, vagy nem is kell velük foglalkoznom - egyre megy. Szeretek verset írni, és derűsebb pillanatokban azt hiszem, hogy megy ez nekem, hogy értek hozzá. Ezek életem legderűsebb pillanatai. Minden egyéb: tapogatózás, szenvedés, letörtség, tanácstalanság, félelem. S most akkor képzelje el, hogy az egyetlen dolognak, ami örömet okoz, nincs jövője. Ilyenkor az ember úgy dönt, nem baj, próbáljunk valami mást is. És próbálkozik. és sok területen megtapasztalja, hogy igazából semmi máshoz nem ért, egyedül írni tud, de még az se biztos, hogy jól, másrészt ez mindegy is, ha öröme telik benne. S annak, amihez ért vagy ami örömet okoz — épp annak nincs jövője. Milyen érzés ez? Néhányszor már magával