Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-05-27 / 5. szám
Filozopterek a klónpiacon -10. Végezetül pedig — merthogy ennek a kis cikksorozatomnak ez az utolsó darabja — egy olyan témát érintenék, amelyről talán a legelején illett volna kifejteni a véleményemet. Nevezetesen, hogy mi az irodalom haszna. Ottlik Gézánál ezzel kapcsolatban a következő szellemes citátumot találom: „G. H. Hardy szerint a matematikának az a létjogosultsága, hogy nincs semmi haszna.” Ottlik többek között a következőket fűzi még hozzá a fönti idézethez: „Talán inkább úgy áll a helyzet, hogy ez teljesen irreleváns szempont: a matematika messze fölötte áll minden evilági és túlvilági hasznossági kritériumnak, akárcsak a művészet. Ettől még véletlenül hasznuk is lehet, mind a kettőnek: szerintem csakugyan, véletlenül mind a ketten az emberiség létét, életben maradását biztosítják.” De nézzük talán konkrétabban. Ilyen alapon mi a haszna például a számítógépnek? Először is: ezeket a sorokat - mint évek óta minden irományomat — a számítógép billentyűzetén babrálva, kettes számrendszerben kódolom az örökkévalóságnak. Igen ám, csakhogy tollal (még lúdtollal) is írhatnék, mint ezernyi elődöm. A lényegen semmit sem változtatna. Nem hiszem, hogy szövegem érvrendszerének logikai szövedékére vagy érzékletességére feltétlenül jótékony hatást gyakorolna a komputer. Az persze meglehet, hogy a szövegszerkesztő a forma tekintetében új lehetőségekkel kecsegtet, mély meggyőződésem azonban, hogy semmilyen alaki hozadék nincs közvetlen összefüggésben a minőséggel. A számítógép természetesen nem csupán szövegszerkesztőként „hasznosítható”. Villámgyorsan végzi el a számításokat, felgyorsítja az információcserét és a tervezés folyamatát. Hasznos eszköz, mondhatnánk. Hasznos, de csupán eszköz. Valójában csak akkor van haszna, ha a segítségével végzett tevékenység is hasznos. És ez a tevékenység is hasznos cél felé irányul. És így tovább. Végső soron tehát az a kérdés, van-e az emberi civilizációnak egyetemes, önmaga folytonos újragenerálásán, szellemi és anyagi terjeszkedésén túlmutató célja? Szóval, hogy egyáltalán van-e értelme a létnek? Vagy csupáncsak: „a küzdés maga”. A létjogosultság más kérdés. (Másképp irreleváns.) Ami van, minden létjogosult, hiszen ha nem lenne az, nem is lenne. A lét, úgy tűnik, nem haszonelvű. Vannak dolgok ugyanis, mégpedig szép számmal, amelyeknek a maguk „haszontalanságában” rejlik a létjogosultságuk. Nem lenne ember az ember, ha minden tevékenységét valamilyen (és nem csupán földhözragadt!) haszonra spekulálva végezné. Az irodalom és a művészetek létjogosultságát haszonnélküliségük bizonygatásával megkérdőjelezők egy pillanatig sem kételkednek egy álomautó, egy jacht vagy egy kacsalábon forgó palota hasznosságában. Pedig hát ezeknek a javaknak (és különösen halmozásuknak) sem lélekhigiéniai, sem kozmikus szempontból, sem a legelemibb ösztönök (pl. az élet- és fajfenntartási ösztön) felől szemlélve nincs az égvilágon semmi hasznuk. Sőt! (Gondoljunk csak bele...) És mi a haszna annak, hogy egy megsárgult nyárfalevél, amikor saját instabilis aerodinamikai tulajdonságaira, valamint a tömegvonzás és a lengedező szellő hatásegyüttesére bízva magát elereszti a gallyat, és tétova imbolyogással a földre vitorlázik, pontosan egy kiszáradt éticsiga-ház, egy kupac lócitrom és egy rozsdás konzervdoboz háromszögében landol, és nem öt centiméterrel arrébb? És mi a haszna annak, hogy egy rendezett életű ötvenes bérszámfejtő (megtörtént eset) úgy követ el öngyilkosságot, hogy százas szeget kalapál a saját fejébe, amikor (szintén megtörtént eset) a sivítva száguldó körfűrészre is ráhajthatná a koponyáját? És mi haszna a viszonzatlan szerelemnek, a learatatlan bájnak, mi haszna a szeszélynek, az ábrándozásnak, mi haszna a borszeszlángként ellobbanó divatoknak és a cizellált, mégis oly változékony ízlésnek — mi haszna a létezésnek, ha úgyis nemlét vagy más (maradandóbb) létnem követi? Az irodalom, a művészet luxus. A lélek fényűzése. Vagy inkább: általa követjük, űzzük a fényt. Persze haszontalanul — de talán nem hasztalanul. Hizsnyai Zoltán Nyerteseink Áprilisi számunk helyes megfejtése: Németh Ilona. A megfejtések beküldői közt a Méry Ratio ajándékát, Kövesdi Károly Fókakönyv c. gyermekverskötetét soroltuk ki. A szerencsés nyertesek: Barusz Nóra (Köbölkút), Csala Kornélia (Nyékvárkony), Lelkes Ágnes (Diósförgepatony), Palásti Aranka (Léva) és Rácz Anna (Madar). Jó olvasást! Várjuk új slágerlistáikat: szavazzanak a Könyvjelző legutóbbi számaiban bemutatott kötetekre, s könyvet nyerhetnek. A könyvkiadók jóvoltából az Önök által kiválasztott könyvet is ajándékba kaphatják, ha bekapcsolódnak a Könyvről könyvre könyvismertető-versenybe. E havi feladványunk: Prágai születésű prózaíró, 80 évvel ezelőtt, június 3-án hunyt el, regényei: Amerika, A per, A kastély. Ki ő? Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete www.ujszo.com Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Villanyposta: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Beke Zsolt (1973) irodalomtörténész, szerkesztő (Dunaszerdahely), Hizsnyai Zoltán (1959) József Attila-díjas költő, az Új Szó kultúra rovatának vezetője (Pozsony), H. Nagy Péter (1967) irodalomtörténész, kritikus, a JAK-füzetek szerkesztője (Érsekújvár), Szilvássy József (1946) újságíró, az Új Szó főszerkesztője (Somorja), Vajda Barnabás (1970) tanár, irodalomtörténész (Dunaszerdahely)
