Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-22 / 4. szám
Filozopterek a klónpiacon - 9. Már több mint két éve annak, hogy egy internetes irodalmi portál vendégeként egy hónapon keresztül hozzám intézett kérdésekre válaszoltam. A kérdezők valamelyike az irodalom oktatásának lehetséges módjairól is kikérte a véleményemet. Ez lehetővé tette, hogy hangot adjak még iskoláskoromban kialakult (s azóta sem meghaladott) rögeszmémnek, miszerint az ismerettárként felfogott „tudás” nem azonos az érzéki-gondolati fogékonyságként elgondolt „műveltséggel”, s hogy az oktatás során csupán az utóbbira alapozható az előbbi. A válaszként megfogalmazott alábbi hevenyészett sorok persze adósak maradtak az axiómából szétágazó számos következtetés akár csak vázlatos kibontásá-1 val is, de talán így is közérdeklődésre tarthatnak számot. íme (kissé átdolgozott formában): A szépirodalom — mint általában a művészetek — a klasszikus értelemben valójában nem tanítható (csupán az értelmezése - de hát a? nem egészen azonos vele). Viszont annyi azért joggal elvárható lenne, hogy irodalomoktatás fedőnév alatt legalább ne próbálják elriasztani a potenciális olvasót. Soha nem olvasok el műelemzést, magvas, irodalomelméleti ismeretanyagot mozgósító kritikát olyan alkotásról, amelyet nem ismerek. Folyóiratokat lapozva a neveket sem figyelem. Ha valami tetszik, végigolvasom, betűzök oda egy könyvjelzőt, ha nem ragad meg az írás, továbblapozok. Szóval nem „tudást” — inspirációkat gyűjtögetek. Más kérdés, hogy idővel azért az adatszerűségekből is ragad valami az emberre, és akinél sok már a könyvjelző, annak például a személyes sorsáról is kialakul bennem valamilyen kép. De nem ez a célom! Úgy vélem, a művelt olvasó (és talán a szépírók többsége is) így közelít az irodalomhóz. Ehhez a (szerintem) természetes és holmi kincstári tudálékosságtól megfertőzeden olvasói magatartáshoz kéne hozzáigazitani az irodalomoktatás didaktikáját. A tantervekben, de különösen a gyakorlatban azonban ennek éppen az ellenkezője történik. Ha föl-föltünedezik is néha egy-egy szemelvény, az csupán az életsztori meg a már védekezésképtelen szerzőbe visszamenőlegesen is belegyömöszölt különböző ideológiák illusztrálására hivatott. így aztán a tanuló ifjúság számára az egész irodalomról való tudás egy hatalmas, érdektelen adathalmaznak, a tájékozottság bizonyítása meg amolyan kvízszerűségnek tűnik. Jobb esetben néhány, összefüggéseiből kiragadott transzparens gondolat ismertetése és (rosszabb esetben: szó szerinti) számonkérése kerülhet még terítékre. No de (ha egyáltalán olykor-néhol terítékre kerül is) mit számít egy-egy konkrét gondolat?! Az oktatásnak a gondolkodásmódfok) megismertetésére, ezek archetípusainak feltérképezésére kéne koncentrálnia, végső soron pedig az individuum hajlamainak, mentális adottságainak érvényes (kultúrakonform, de nem konformista, akkor már inkább nonkonform) gondolkodásmódba történő beágyazódását kéne segítenie. Tehát a gondolkodó, autonóm személyiségek kifejlődését lenne szükséges megkönnyítenie. A mindig is lineáris világlátásnak alárendelt — mégis fokozottan relatív és sohasem foghíjtalan (és ezért neurózisokba, személyiségzavarokba torkolló) — tudás erőltetése helyett a maga viszonylagosságában (kultúraspecifikumos voltában) is kész-egész bölcsességet zászlajára tűznie. A magabiztos kinyilatkoztatások helyett a lamentálást, a kétségek felvetését megbecsülnie. A válaszadás helyett az adekvát kérdezést. (Eddig az idézet.) És, sajnos, szellemi közállapotaink jelenleg olyanok, hogy — pontosan itt kezdődik az utópia. (A diákok ugyanis már nemigen olvasnak. S ha mégis, komoly bajok vannak a szövegértéssel.) Olyan rossz a helyzet, hogy végső elkeseredésükben (mentendő, ami még menthető) már íróink, oktatóink java is a magoltatásra esküszik. Nyomja a gázt a kanyar előtt. Hizsnyai Zoltán ... Könyvjelző, IVámestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Könyvről könyvre Figyelem! Könyvismertető-versenyünk folytatódik! Ha szeret olvasni, s van véleménye az olvasott műről, most könnyen gyarapíthatja házi könyvtára állományát pusztán azáltal, hogy másokkal is megosztja véleményét. Beszámol az elolvasott könyvről, és másik könyvre tesz szert. Elég, ha megírja, miről szól a könyv s miért tetszett, írását a Könyvjelzőben legközelebb viszontláthatja, s jutalmul könyvet választhat. A verseny feltételei nagyon egyszerűek: ismertesse a Könyvjelzőben fellelhető (a melléklet bármelyik számában borítóval és ármegjelöléssel szereplő) kiadványok közül azt, amelyiket volt módja olvasni, s elnyerte tetszését. A könyvismertető terjedelme ne legyen több tíz sornál! Ne felejtse el feltüntetni nevét és a címét, továbbá azoknak a könyveknek a jegyzékét (fontossági sorrendben), amelyek közül nyereményét kiválasztjuk. (A szerk.) ESS YV Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 E-mail cím: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Csehy Zoltán (1973) Sziverijános-díjas költő, műfordító, irodalomtudós (Dunaszerdahely), Cselényi László (1938) József Attila-díjas költő, műfordító (Pozsony), Dusík Anikó (1963) irodalomtörténész, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének vezetője (Pozsony), Hizsnyai Zoltán (1959) József Attila-díjas költő, az Új Szó Kultúra rovatának vezetője (Pozsony), L. Juhász Ilona (1960) könyvtáros-dokumentátor (Komárom), Kocur László (1977) irodalomtörténész, újságíró (Komárom), Korpás Árpád (1974) újságíró, történész (Boldogfa), Mizser Attila (1975) költő (Fülek), Rácz Vince (1976) szerkesztő, újságíró (Nagymegyer) A Könyvjelző legközelebb \ május 27-én, / \ csütörtökön / \ jelenik / \ meg. /
