Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-19 / 2. szám
lepülések közül Felfalu, Gice, Nasztraj, Mikolcsány már a 18. században is ilyen bizonytalan. A 19. század közepének forrásai Visnyót is kevert nyelvűnek ítélik. 1880-ra ezek a települések a többihez hasonlóvá, magyar többségűvé váltak, kivéve Kuntapolcát, amely a szlovák vasmunkások betelepülése miatt 1910-re vegyes nyelvűvé vált. A két világháború közötti időben újjáéled az etnikai kevertség (a majdnem homogén magyar Deresk kivételével), sőt Alsófalu, Felfalu, Szkáros és Visnyó esetében ez a vegyesség 1938-ban sem tűnik el. A későbbi statisztikák pontos kategóriái mögött rejlő változásokat — mint az etnikai homogenizáció - a legtöbb esetben konkrét eseményekhez (határmódosítások, lakosságcsere, reszlovakizáció, kollektivizálás, kisajátítás) köthetjük, s a csehszlovák, majd szlovák népszámlálás(ok) felhasználásával a szerző ezeknek az események a hatását szinte napjainkig követi — ha nem térképekkel, akkor táblázatok, tereptapasztalatok szöveges elemzése útján. A településszintű mikrovizsgálatok három fontos tanulsággal szolgálnak. Az anyanyelvi szempontú statisztikák megjelenéséig a vizsgált települések esetében nem lehet pontosan meghatározni azok etnikai jellegét. „Ám a pontos, mérhető számok megjelenésével az etnikai tudományok elvesztették az etnikai kevertség romantikus varázsát.” (139. oldal) Ezen általános érvényűnek is tekinthető tanulságok mellett a települések mélyebb vizsgálata fényt derített a cigányság etnikai szerkezetmódosító szerepére is. Különösen érdekes a cigányság jelenléte ilyen etnikailag egyébként is vegyes területen, ugyanis mind vallási, mind etnikai szempontból igazodást mutatnak a velük egy településen élő másik etnikumhoz. így a magyarszlovák nyelvhatár a cigány etnikumon belül is nyelvhatárként jelentkezik. A könyv 8. fejezete „meglepetés”: témáját egy, a szerző kutatási tervében nem szereplő jelenség adja, mégpedig Jolsva többszöri, „meredek” etnikai arculatváltása. A miért? kérdésére nem kapunk választ, csak a lehetséges okok felsorolását találjuk a fejezetben. Az „etnikai kaméleon” (Keményfi Róbert kifejezése) statisztikai megnyilatkozásainak értelmezhetőségére esetleg egy komplex kutatás adhatna némi esélyt, de meglehet, hogy bizonyosságot az sem. A 9. fejezet summázza a települések etnikai arculatát befolyásoló körülményeket, és megrajzolja a nagy ívű folyamatokat, természetesen figyelembe véve a cigányság statisztikákban rejtőzködő, de nem elhanyagolható szerepét. A 10., záró fejezet megállapítja, hogy az egykori Gömör-Kishont vármegye területén futó etnikai határ mára feldarabolódott, a kontaktzóna fogalmának megfelelően földrajzilag nem lehet éles választóvonalat húzni magyar és szlovák népességű vidékek között, sőt egy-egy települést is nehéz egyértelműen ide vagy oda sorolni, mert „a hivatalos, önbevalláson alapuló etnikai felvétel és a tényleges nemzetiségi kép között a cigányság arányainak eltérése feszül”. (179. oldal) Az egykori megye területén 2001-re csökkent a magyarság száma, és ez összességében az egész ország tekintetében is igaz, ám az okok keresése pontos, komplex települési vizsgálatokat igényel. A kötet végén találunk egy teljes (megyei) magyar-szlovák helységnévszótárt, illetve egy szlovák (Andrea Dubeková munkája) és egy német (a szerző munkája) összegzést. Mindezt — a fejezeteken belül — 26 térkép és szinte megszámlálhatatlan táblázat, ábra, grafikon egészíti ki. A számtalan adatot, forrást használó kötetnek — sok más mellett — két igazán nagy tanulsága van. Az egyik a múltra, a 19. század végéig tartó korszakra vonatkozik, erről az időszakról ugyanis kiderült, hogy teljesen pontos etnikai képet — a források jellege miatt — lehetetlen megrajzolni. Pedig a szóban forgó munkánál jobban erre aligha lehetséges törekedni. A másik fontos tanulság a jelenre vonatkozik. Érdekes módon erről az időszakról is ugyanazt mondhatjuk: egy-egy település etnikai képét, ennélfogva egy nagyobb földrajzi egységét is, lehetetlen pontosan megrajzolni. Ennek oka viszont már nem a források hiányossága, hanem annál súlyosabb: magukat az értelmezhető forrásokat is nehéz létrehozni. Jól érzékelteti ezt a megoldhatatlannak tűnő problémát a gömöri cigányság statisztikai rejtőzködése vagy megmutatkozása, hiszen — amint az ebből a könyvből is kiviláglik — egy-egy település lakói sokkal biztosabban sorolják be önmagukat és a velük egy faluban élőket valamelyik kategóriába addig, míg a gyűjtő, összeíró nem szembesíti őket a kérdéssel: milyen alapon? Már-már félelmetes visszagondolni a könyv első fejezeteinek forráskritikájára, mely szerint a 18. századi országleírók, statisztikusok besorolása nem megbízható, mert vagy nem tudjuk, milyen alapon állították egy-egy településről, hogy magyar, szlovák, német, ruszin, vagy ha munkájuk tisztázza is a minősítés alapját, mi magunk nem tartjuk azt elégségesnek, alaposnak, kellően helytállónak. Ha valaki kezébe veszi Keményfi Róbert könyvét, könnyen meggyőződhet róla: ezt a fajta körültekintő elemzést, szakirodalmi és statisztikai bázist túlszárnyalni nem lehet. Mégsem lehet nem meghallani a kisördög kaján suttogását: ha a tudomány fejlődése 200 év elteltével a kezdetihez hasonló bizonytalansághoz vezet, nem lett volna jobb megállni valahol, útközben... Mi, gömöriek őszintén válaszolunk nemet a kisördög kérdésére, mert annak ellenére, hogy a szerző tudományos problémájához „csupán" alkalmas terepet keresett és talált, mi jártunk jól, hiszen ilyen formában, ilyen szemszögből egykori megyénkkel még senki nem foglalkozott. Gecse Annabella NÉPRAJZ Bodnár Mónika Etnikai és felekezeti viszonyok a Felsö-Bódva völgyében a 20. században Lilium Aurum A szerző a szakirodalom s részben eddig közöletlen levéltári források felhasználásával a Felső-Bódva völgye településekre lebontott etnikai és felekezeti képét nyújtja az utóbbi két évszázad tükrében. A sorozatszerkesztő Liszka József előszavával, szlovák és német utószóval. Fűzve, 136 old., 16,5x23,7 cm bolti ár: 250 Sk kedvezménnyel: 239 Sk Miroslav Sopoliga Ikrajiml m Úo¥«n§lm Lilium Aurum A szlovák—ukrán—lengyel határmenti terület etnokulturális hagyományainak a településformák, a népi építészet és a lakáskultúra szemszögéből történő bemutatása. Az itt élő népcsoport, a lemkek kultúrájának fejlődéstörténete a kezdetektől napjainkig. Fűzre, 176 old., 16,5x23,7 cm bolti ár: 320 Sk kedvezménnyel: 290 Sk Könyvjelző 2/2004
