Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-18 / 11. szám
I Kiónok az irodalom piacán - 6. A plágium egészen különös válfajának tekinthető, amikor a szerző kísérletet sem tesz egy másik szerző művének vagy műve egy részletének olyan értelmű kisajátítására, hogy azt saját neve alatt közöltetné, hanem magától a másolás aktusától is eltekintve csak kinyilatkoztatja, hogy a szóban forgó műnek ő a szerzője. Ilyen esetekben érthető az olvasó nyilvánosság meghökkenése és általános tanácstalansága, hiszen sunyi trónbitorlókkal szemben még kínálkoznék valamiféle jogorvoslat, a tényleges szerző szerepébe egyszerűen belehelyezkedő szerző, az önjelölt Napóleon azonban nyilvánvalóan vagy közveszélyes, vagy nem beszámítható. Laikusnak semmiképp nem tanácsos vele kötekedni. Ellenkezőleg, a legcélszerűbb ráhagyni mindent — magát az ellopott művet mindenekelőtt. Veszélyes volta nem szorul bővebb magyarázatra, elég, ha csak a biológiai oldalát nézzük: a szerzőbe belehelyezkedő szerző, ez a gusztustalan féreg a ragadozó plagizátorok fajából való parazita. Míg ugyanis a halandó, tehát az átlagplagizátor teremt, még ha másol is, hiszen valamit (klórit) létrehoz, többletet termel, matematikailag is mérhetően: a két összetevő, az egy szerző és az egy mű egy további szerzővel bővül, ezzel szemben a magát Napóleonnak (halhatatlannak) képzelő maga a nyolcadik utas a halál (szakszóval: auktorfág), aki felfalja az eredeti szerzőt, kivonja őt a számításból, matematikailag: két szerző egy mű helyett egy szerző egy mű marad. Ennek a képtelen, de nagyon kényelmes lopáseljárásnak a szétírását nyújtja az alábbi mondattal indító szöveg: „írói pályámat nagy koncepciókkal kezdtem: Homérosz álnév alatt megírtam Odiszszea című époszomat...” Ilyen felütés után a gyanútlan olvasó talán nem is számol a téma ennél mélyebb kiaknázásával, holott mi sem természetesebb, hogy a plágium veszélyének éppen az auktográf szerző van leginkább kitéve. A szöveg a következő mondatokkal folytatódik: „Ezután prózában írt époszt terveztem: az éposz hősét Jézus Krisztusnak neveztem el és a róla írott könyvet Új Testamentomnak. A könyvnek igen nagy sikere volt, de nekem abszolúte semmi; az a furcsa dolog történt meg, hogy az époszt valamelyik magyarázóm, egy történetíró, egyszerűen ellopta...” A történetnek persze nincs vége, az elbeszélő, aki nagy vonalakban bemutatja irodalmi munkásságát, közli. hogy Dante álnév alatt megírta az Isteni színjátékot, továbbá Shakespeare álnév alatt - itt már a művet nem is tartja fontosnak megnevezni — „néhány drámát” és így tovább. Mindezek dacára egy életmű ilyen értelmű rekonstruálása lehet irodalmilag teljességgel érvényes. Elsősorban a szöveg műfaja (humoreszk) okán, továbbá az ezt támogató címének (Viccelnek velem) köszönhetően, s nem utolsósorban számításba veendő a szerző neve (Karinthy Frigyes). Ismét ott vagyunk a szerzőség kérdésénél. Ez az elsődleges céltáblája a Karinthy-szöveg gúnyának is. Azzal, hogy megírja a szerzőfaló szerző szakmai önéletrajzát, eljátszik a szerzői név behelyettesíthetőségével, s parodizálja a plágiumot. A Viccelnek velem című Karinthy-szöveg azonban a folytatásában átértelmezi a komolyság—játék ellentétet. A történet szerint ugyanis plagizátor szerzőnk semmilyen hatást nem ér el. Hasztalan a jelentős életmű, a számtalan kapitális trófea, megtoldva még a Schopenhauer és Kant álneveken írtakkal, szerzőnkre mindössze egy bogárgyűjtő figyel fel. Igazi hírnévre valószínűleg sosem tett volna szert, ha hiba nem került volna a plagizálás gépezetébe: Az akarat sokfélesége című írása a szedő mulasztásából Vakaródzik a feleségem címmel jelent meg, s „azonkívül belül is volt néhány sajtóhiba.” Ez a halmozott nyomdai mulasztás kívül-belül egy csapásra ismertté teszi az addig nevesítetlen szerzőnket: „Az utcán kezdtek mutogatni az emberek, meglökték egymást: Ni, mondták, ez a Kovácsik...” Nevéhez és valójában most kezdődő életművéhez határozott arcéi jár: ő az „egészen újszerű”, a „hallatlanul mulatságos” humorista, az, aki „mindent megfordít és eltorzít.” (Az már más kérdés, nem a szerzőségé, hogy ettől kezdve Kovácsikot senki sem veszi komolyan; „Humorista alatt nem azt az embert értik, aki viccel, hanem inkább azt, akivel lehet, sőt muszáj viccelni” — fanyalog egy hasonló Karinthy-humoreszk elbeszélője.) A Viccelnek velem az eltérőt, a különösséget tünteti fel a siker titkának a behelyettesíthetővel, a parazitizmussal szemben. A Karinthy-életműben kiemelt helyet elfoglaló paródiák sikerét is nyilván ez biztosítja, a másolat hibássága, a jól elszabotált plágium. Persze, plágium és paródia épp a parazitizmusban találkoznak: mindkettő két szerzőt feltételez, egy „eredetit” meg egy „élősködőt”. Csanda Gábor Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Könyvről könyvre Ha szeret olvasni, s van véleménye az olvasott műről, most könnyen gyarapíthatja házi könyvtára állományát pusztán azáltal, hogy másokkal is megosztja véleményét. Beszámol az elolvasott könyvről, és másik könyvre tesz szert. Elég, ha megírja, miről szól a könyv s miért tetszett. írását a Könyvjelzőben legközelebb viszontláthatja, s jutalmul könyvet választhat. A verseny feltételei nagyon egyszerűek: ismertesse a Könyvjelzőben fellelhető (a melléklet bármelyik számában borítóval és ármegjelöléssel szereplő) kiadványok közül azt, amelyiket volt módja olvasni, s elnyerte tetszését. A könyvismertető terjedelme ne legyen több tíz sornál! Ne felejtse el feltüntetni nevét és a címét, továbbá azoknak a könyveknek a jegyzékét (fontossági sorrendben), amelyek közül nyereményét kiválasztjuk. (A szerk.) Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete www.ujszo.com Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Villámposta: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Benyovszky Krisztián (1975) Madách-díjas irodalomtörténész (Érsekújvár), György Norbert (1972) író (Fülek), Keserű József (1975) irodalomkritikus (Komárom), Kozsár Zsuzsanna (1970) író, szakíró (Kassa), Molnár Norbert (1969) szerkesztő (Pozsony), Vajda Barnabás (1970) tanár, irodalomtörténész (Dunaszerdahely) A Könyvjelző legközelebb , \ december 9-én. / \ csütörtökön / \ jelenik / \ meg. /
