Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2004-10-21 / 10. szám

Kiónok az irodalom piacán - 5. Szerez szavunk szinonimasorában a gaz­dagodik, gyarapszik értelmű „hozzá­jut” és „szert tesz” éppúgy megtalálha­tó, mint a gazdagít és gyarapít értelmű „létre­hoz” és „alkot”. S bizony, csak semmi kerülge­tés: a sor eleje olyan rokonok társaságától han­gos, mint: kaparint, happol, suvaszt, csen, csór, lop, szajréz, elemei. Látható, fura szerzet a szer­ző, úgy alkot, hogy ehhez-ahhoz, korábbi alko­tásokhoz és alkotásrészekhez hozzájutva teszi hozzá a maga részét, igaz, másként tán nem is lehet; nem lehet a semmiből teremteni. Ehhez képest az irodalomban meglepően nagy a rend a szerzői jogok terén: csaknem minden egyes szerzeményhez tartozik egy szerző is, csaknem mihdegyikhez csak egyetlenegy, botrányra és peres ügyekre a legritkább esetekben kerül csak sor. Persze, ez önmagában még nem mérvadó, sok szerző bizonyára sajnálatból, szeméremből, tapintatból vagy tiszteletből — és így tovább — nem jelenti fel szerzőtársát, aki alkalmasint nem feltétlen ellensége, sőt tán épp barátja, ta­nítványa, tanára, rokona, ismerőse — és így to­vább. Vagy a pereskedésnek nem látja értelmét, mint egyik egészen közeli ismerősöm, aki bizo­nyos helyzetekben azt szokta mondani, hogy „Akasszanak fel, ha értem.” De nemcsak hogy szó szerint ezt mondta, ez az ő mondata, szava­­járása volt — egészen addig (gimnazista koráig), mígnem azzal kellett szembesülnie, hogy Igno­tus is ugyanezt a mondatot használta, sőt töb­bek emlékezetében Ignotus sajnos épp ezzel a tőle kölcsönzött mondattal vált az Ady-iroda­­lomban híressé... Veigelsberg Hugót (ő volt ugyanis felvett nevén Ignotus) perelni — akkor már, 1980 táján — nem látszott célszerűnek, s persze a plágium bizonyításának terhe is isme­rősöm vállát nyomta volna. Nem mintha ez elvi­selhetetlenül nehéz teher lett volna, a szerzői jogokról szóló törvény 8. cikkelye szerint ugyanis „Ha a művet felvett néven hozták nyil­vánosságra, a szerzői jogokat a szerző fellépé­séig az gyakorolja, aki a művet először hozta nyilvánosságra”. Ismerősöm azonban végül is — lévén, ez talán nem mellékes, szintén Ady-rajon­­gó — nagylelkűen eltekintett szerzői jogainak érvényesítésétől, s nem fedte fel, hogy az idé­zett mondatnak ő a szerzője. Mivel kötélhúzásra nem került sor, lényegében szentesítette a fenn­álló helyzetet, hagyta, hadd gyakorolja Ignotus továbbra is a mondat szerzői jogait, s egy másik kedvelt mondatával („Fusson, akinek nincs bo­ra”) tért napirendre az elszerzés felett. A szerző szerzői jogai fölött egyébként a szer­zői jogvédő hivatal őrködik. Itt (Budán, a Mé­száros Sándor utcában) történt meg ugyanazzal az egészen közeli ismerősömmel, hogy első tiszteletdíja felvételekor aláírattak vele egy nyi­latkozatot, mely szerint ő azonos azzal a sze­méllyel, aki a folyóiratban közölt írás alatt szer­zőként tünteti fel magát. Aztán egy következőt is aláírt, mely szerint ha a hivatalban jelentkez­nék egy másik, de ugyanilyen nevű személy ugyanezért a tiszteletdíjért, és ez a másik lenne a valódi szerző, akkor ismerősöm a felvett ösz­­szeget visszafizetni köteles. (Aligha véletlen, hogy a hivatal a rendőr-főkapitányság tőszom­szédságában áll.) Mivel a felvett összeg távolról sem volt akkora pénz, hogy felvethette volna is­merősömet, évekig türelmetlenül és mindhiába várta, ki lesz az a magát az ő írása szerzőjének feltüntető valaki, akivel ily módon (ezen az áron) megismerkedhet: egy kapzsi névrokon, egy titkos hódolója, aki képes volt az ő nevét felvenni, egy új rablója a szónak, maga a Szer­zőfejű Nagyúr — és így tovább. (Persze, Ignotus jutott eszébe elsőként, de a Nyugat 1949-ben el­hunyt főszerkesztője ekkor már, sajnos, nem jö­hetett szóba.) Az olvasó számára szerencsére a mű az elsőd­leges, nem a szerző — hiszen műveket (monda­tokat) Olvasunk, nem szerzőket —, legalábbis ha jó mondatokra és jó művekre gondolunk. És ugyan kinek volna kedve rosszakra akárcsak gondolni is? „A tökéletest keressük mindannyi­an — s nem találván meg a műben, legalább a művészben szeretnénk megtalálni. Shakes­peare darabjainál bezzeg mindegy, hogy Shakespeare írta-e őket vagy Bacon” — írja egy helyütt Karinthy Frigyes (Holnap reggel. Tragi­komédia három felvonásban. Előszó. Nyugat, 1915). Ha ugyan yalóban ő ennek az idézetnek a szerzője. Merthogy a legújabb kutatások fényt derítettek rá, hogy Karinthy műveit nem is Ka­rinthy, hanem egy másik ember írta (akit egyéb­ként szintén Karinthynak hívtak). Csanda Gábor Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Könyvről könyvre Ha szeret olvasni, s van véleménye az olvasott műről, most könnyen gyarapíthatja házi könyvtára állományát pusztán azáltal, hogy másokkal is megosztja véleményét. Beszámol az elolvasott könyv­ről, és másik könyvre tesz szert. Elég, ha megírja, miről szól a könyv s miért tetszett, írását a Könyv­jelzőben legközelebb viszontláthatja, s jutalmul könyvet választhat. A verseny feltételei nagyon egyszerűek: ismertesse a Könyvjelzőben fellelhető (a melléklet bár­melyik számában borítóval és ármegjelöléssel szereplő) kiadványok közül azt, amelyiket volt mód­ja olvasni, s elnyerte tetszését. A könyvismertető terjedelme ne legyen több tíz sornál! Ne felejtse el feltüntetni nevét és a címét, továbbá azoknak a könyveknek a jegyzékét (fontossági sorrendben), amelyek közül nyereményét kiválasztjuk. (A szerk.) Az Új Szó könyvekkel és olyasokkal foglalkozó melléklete www.ujszo.com Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Villanyposta: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Benyovszky Krisztián (1975) Madách-díjas irodalomtörténész (Érsekújvár), Cselényi László (1938) József Attila-díjas költő, műfordító (Pozsony), Dusík Anikó (1963) irodalomtörténész, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének vezetője (Pozsony), Keserű József (1975) irodalomkritikus (Komárom), Kozsár Zsuzsanna (1970) író, szakíró (Kassa), Kulcsár Ferenc (1949) Madách-díjas költő, szerkesztő, műfordító (Dunaszerdahely), Németh Zoltán (1970) Madách-díjas irodalomkritikus, költő (Ipolybalog), Turczi Árpád (1969) költő, szerkesztő (Mad) A Könyvjelző legközelebb , \ november 18-án, / \ csütörtökön / \ jelenik / \ meg- /

Next

/
Thumbnails
Contents