Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-21 / 10. szám
LTÉSZET KÖLTÉSZET Emberibb a szellem, mint a test Vida Gergely Sülttel hátrafelé Kalligram Kötve, 72 old., 15x16,2 cm bolti ár: 180 Sk kedvezménnyel: 160 Sk Mintakéve Kalligram Kötve, 72 old., 15x16,2 cm bolti ár: 120 Sk kedvezménnyel: 100 Sk Meg kell vallanom, az első benyomásom az volt, nem tudok én mit kezdeni ezzel a kötettel. Hiányoztak a hasonlatok, a képek, a líraiság, túl prózainak hatott egy-egy sor. Ráadásul a következőképpen indít: „költők kincsei / elcseni / a próza most túl lassú neki / idő nincs pepecselni / csak dühbe gurulni” (A bőr alatt halovány árnyék). Mikor később újra kezembe vettem, észrevétlenül olvastatták velem magukat a sorok. Belopóztak gondolatvilágomba. Csak olvastam, s közben zenét hallgattam. Vagy nem is hallgattam. S ha hallgattam is, nem vettem észre, hogy hátam mögött egy időre kihagy. Mármint a zene. Fantáziám szabadjára engedtem, tán a versek késztettek: mögöttem nyitva állt a zongora, mint az ágy, amelyet szétdúlt az alvó, aki nem mer egészen felébredni, mert fél szembenézni a valósággal. A versek teremtette világgal. Keserűség és élni akarás együttes hatása. Győré Balázs Megszakítottam egy regényt című verseskötetét elolvasva számomra visszatért a költő, telve Isten-felfedezésével és hivatásával. így okoskodom magamban, de ahogy újból végigszaladok azon, amit a kötet olvasása közben kijegyzeteltem, egyszerre heves ellenkezés kel életre bennem: igen, vannak természeti törvények, és van aköltészet, az igaz. De azért van-e az olvasó, egyenként és összesen, hogy gondolkozás nélkül elfogadja és betöltse a poétika természeti törvényeit, amelyek a testé és a testi ösztöné? Ez itt a kérdés. A versről kell (vagy lehet-e) beszélni? Na, és ez is kérdés. „kétezer éve ismerlek / (mondtad) / ezért hiányzóm / ha nem írsz / (mondtad) / nem gondolkodom// (ha) írsz / tehát (csak akkor) gondolkodom // nem mondtam semmit / leírtam” — olvasom a [kétezer éve ismerlek] című költeményben. Bolond vagyok talán, gondolom magamban, hogy még fel is teszem a kérdést. A napnál is világosabb, hogy nem azért van az olvasó, egyenként vagy együttvéve, hogy gondolkodás nélkül elfogadja és betöltse a verseket a fejébe, amelyek egyébként is a testé és a testi ösztöné — persze a versszerető számára. Sőt minél emberibb, annál inkább nem azért van! Mert emberibb a szellem, mint a test. Győré világos, képzavarok nélküli világot teremt maga köré. Átélni lehet azt csupán. S ez éppen elég. Adhat többet költő olvasójának? Nem hiszem. Sorai mindent felkínálnak: életet, halált, színt, érzést. Mit jelent hát Győré verseit olvasni? Felfedezni, végigjárni, megvizsgálni, szemrevételezni, fürkészni. E tekintetben alighanem joggal beszélhetünk a vers olvasatáról. S mi az olvasás, ha nem kapcsolatteremtés a jelek közt, a jeleket szöveggé szervező mondatszövedék vezetésével. Felmerül tehát a kérdés: mi teszi a verset olvasni való szöveggé (vagy a szöveget olvasni való verssé)? Ha azt felelem: mindaz, ami a képmást képkompozícióvá fogja össze, nem azért teszém, hogy egy olyan válasz késztetésének engedjek, amely Győré verseinek merőben formai jegyeire korlátozódik, s amely lehetőséget ad arra, hogy struktúráról beszéljünk. Nem vitás, a leírt benyomásnál minden mennyiségi kapcsolat fontos. E formai, végső soron a költő és olvasói közötti kapcsolatok nem mellékesek, de jelentőségük épp abban áll, hogy összjátékuk másfajta kapcsolatokat eredményez — megítélésem szerint jelentéses kapcsolatokat. Győré versei mozognak, s mindez a sorok bámulatra méltó rejtélyének köszönhető. A vers önmagán kívülre küld jelet. Olykor bennünket néz, máskor befelé fordul, amit nem tehetne meg, ha nem lépne ki a kötetből; van, hogy vándorol és sehol sem állapodik meg; s van, hogy egy másik verssel találkozik, gyöngéden vagy elcsodálkozva... Az olvasó örömest végezne gyakorlatokat, hogy megfejthesse a titkát. Győré pedig emberi. Túlságosan is az. A maga Ottlik-rajongásával együtt. Északról déli irányba nyújtózott szét bennem. Erdős hegyek alatt kezdődött, és lefutott a völgybe. Tandori Dezső írta róla: „Győré minden könyve pokolian jól meg van írva, azaz úgy van, ahogy ezt Győré Balázstól ezt már el is várjuk.” Nem tudok én sem többet mondani. Turczi Árpád Győré Balázs Megszakítottam egy regényt Kalligram Kötve, 136 old., 12x19,5 cm bolti ár: 250 Sk kedvezménnyel: 190 Sk Könyvjelző 10/2004
