Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-21 / 10. szám
HELYTÖRTÉNET Szénássy Árpád Felvidéki Árpád-kori templomok lexikona II. KT Kiadó Kötve, 94 old., 15,2x21,6 cm egyezményes ára: 257 Sk SA'\i:iviy Zíjltíft Szénássy Zoltán Komáromi Krónikás KT Kiadó Fűzve, 328 old., 14,6x21 cm egyezményes ára: 201 Sk A Klára nyelve örgy Norbert első (és remélhető- I T \ / leg nem utolsó) regénye minj denekelőtt azok számára igazán élvezetes olvasmány, akik az irodalom nyelvét nem okvetlenül a Nyelvművelő kéziszótár irányelvei alapján képzelik el. Vaj(b igaz, a nyelvrontás manapság poétikai kategóriává . nőtte ki magát, s aki olvasott már Parti Nagyot vagyKukorellyt, az efféléken már nem is lepődik meg igazán. A „hibás” szórend, egy idegen nyelv nyelvtani szabályaihoz igazodó szerkezet vagy a direkt szókölcsönzés éppúgy a kortárs irodalom „lentebb” stíljének jellemzői, mint a trágárságok és az egyéb beszélt nyelvi fordulatok. Persze önmagukban ezek még nem képviselnek értéket, s valójában nagyon is értenie kell a mesterséghez annak, aki megkísérli kiaknázni a bennük rejlő költői potenciált. Elsősorban ez alapján merem állítani, hogy a pályakezdő regényíró talán legnehezebb feladatát — hogy megtaláljon vagy inkább létrehozzon egy autentikus nyelvet — György Norbert sikerrel oldotta meg. Mi több, mindezt olyan természetességgel tette, hogy kétségessé válik vele kapcsolatban a „pályakezdő” jelző emlegetése. Érdemes hát megnézni közelebbről, milyen is az általa működtetett nyelv. Az igazat megvallva, Parti Nagy és Kukorelly nevének felidézése György regényével kapcsolatban némiképp félrevezető lehet. Nem kizárt ugyan, hogy művészetük hatással lehetett a Klára írójára, előképek gyanánt én mégis inkább másokat említenék. Mindenekelőtt Grendel Lajost, Czakó Józsefet és Győry Attilát. Természetesen szó sincs arról, hogy György prózája ezeknek valamilyen szintű utánzata lenne, hiszen — ahogy mondtam - szuverén írói nyelvet és világot teremtett. Mi értelme hát az efféle névsoroknak? Elismerem, hogy listám ellenőrizhetetlen, de úgy vélem, mégsem teljesen önkényes, sőt nagyon is szükségszerű. Jól ismert tapasztalat, hogy az olvasó aktuális olvasmányát óhatatlanul hasonlítja korábban olvasott (és a memóriában tárolt) szövegekhez. György Norbert lendületes írásmódja sokban emlékeztetett a Czakóéra, témaválasztása Győry legutóbbi regényére (szerelmi háromszög, Pozsony stb.), egyes részei pedig Grendel ironikus kiszólásaira („Tudom, komám, sóhajtotta az Ikrek, csak a lobbi mindenütt, csak a seggnyalás [bocsáss meg, komám, nem akartalak megbántani, semmi baj, komám]...”). Nyilván az sem véletlen, hogy mindhárom író valamilyen módon kötődik a — mondjuk így — Felvidékhez mint irodalmi tájhoz. Ez a kötődés György regényében már a legelemibb, nyelvi szinten tetten érhető. A történet „Bratislavában” játszódik, a főszereplőről megtudjuk, hogy „Fil’akovóról” származik, a narrátor pedig olykor podnyikokról és bufetyákokról beszél. Mégsem lehet azt állítani, hogy a regény nyelve „szlovákiai magyar” nyelv. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, Norbert György Klára Nap Kiadó A regény főszereplője egy vidékről Pozsonyba került fiatalember, aki revizorként keresi kenyerét, s munkája végzése közben ismeri meg későbbi végzetes szerelmét. György Norbert dinamikusan pergő, humoros, nyelvében is leleményes prózája a legszerteágazóbb olvasói elvárásoknak is eleget tesz. Kötve, 256 old., 13x18 cm bolti ár: 230 Sk kedvezménnyel: 210 Sk hogy a Klára nyelve sehol másutt nem létezik, csupán a Klárában. Bizonyos tekintetben ugyan hasonlít a szlovákiai magyarok (egy része) által beszélt nyelvhez (olyanokra gondolok, mint: „El kéne menni enni venni valamit”, „nálam az oszt nem oszt, nem szoroz”), alapjában véve azonban mégis más. A Klára nem egy régió regénye, és még csak nem is egy városé. Lapjain nem a valóságos Pozsony jelenik meg, hanem egy idegen nyelvi tájék: Bratislava. Persze könnyen meglehet, hogy a Galerka, Vrakuna stb. nevek sokaknál nem az idegenség, hanem — éppen ellenkezőleg — az ismerősség tapasztalatát hívják majd elő. Mint ahogy olvasói ízlés függvénye az is, hogy az olyan írói lelemények közül, mint a „(kyrie)leiszom magam”, „halszagúan vérszegény” vagy „mellei (...) mint két ringó sztár” melyik minősül frappánsnak, és melyik fárasztónak. Remélem, az elmondottak nem keltik az olvasóban azt a téves benyomást, hogy a Klára nyelve csakis önmagáról és önmagának szól, s hogy a recenzens csak azért fókuszált erre, mert a regény többi összetevője kevésbé érdekes. Az időkezelés és a szöveg narratív felépítése ugyancsak megérne egy misét. Az ismétlések, az előre- és visszautalások vagy a szabad függő beszéd alkalmazása legalább annyira érdekfeszítő kérdéseket vet fel, mint maga a téma, amit a regényt idézve ekképp foglalhatunk össze: „szerelmesnek lenni egy Klárába, Bratislavában.” Keserű József Könyvjelző 10/2004
