Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2004 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-15 / 7. szám
Kiónok az irodalom piacán - 2. A legendát, mely szerint Grendel Lajos Vonnegut-plagizátor, valamikor a nyolcvanas években apámtól hallottam. Hogy ő kitől hallotta, nem tudom, Kurt Vonneguttól bizonyosan nem, s történetesen Kurt Vonneguttól még csak könyvünk sem volt. így megy ez. Danilo Kis egyik novellájának zárlatával szólva: „A történelmet a győztesek írják. A legendákat a nép szövi. Az írástudók fantáziáinak. Bizonyos csak a halál.’’ Máig nem tudom, van-e említésre méltó öszszefüggés a Grendel- meg a Vonnegut-próza között, mivel e konkrét szájhagyománynak az érintettek szövegeire visszavezethető alapjára akkor, sajnos, nem kérdeztem rá, később pedig könyveikben ilyesmire nem akadtam. így hát csak továbbadom a történetet. A megismételhetetlen, az egyszeri, az egyedi illúziója eredendően persze nem az irodalom sajátsága, hanem a művészetek, így az irodalom létrehozójáé, az emberé. Az olvasó ember, a mindörökké újra kíváncsi, soha fel nem növő gyermek az, akiben ott kísért a vágy a példátlanul eredeti iránt. S benne munkál a kisajátító ragaszkodás is. Az irodalom is ezt a vágyat, ezt a ragaszkodást fogalmazza meg. Például A kis hercegben, a múlt század egyik legkedveltebb irodalmi meséjében. „Ha én tudok egy virágot, egy egyetlen virágot az egész világon, olyat, amilyen sehol másutt nem létezik, egyedül csak az én bolygómon... - mondja durcásan Saint- Exupéry hőse, majd így folytatja: — Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. »Ott van valahol az én virágom« — gondolja magában." Világlátó vándorlása során aztán a kis herceget a Föld nevű bolygón, az emberekhez vezető utakon éri a legnagyobb csalódás, mégpedig egy virágzó rózsakert előtt állva: „A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja. — Kik vagytok? - kérdezte meghökkenten. - Rózsák vagyunk — felelték a rózsák, t- Ó — mondta a kis herceg. És nagyon boldogtalan volt. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!” Az olvasó ember, ez a soha fel nem növő gyermek az, akiben ott kísért az olvasottak felismerésének vágya is. Az irodalom ezt a vágyat, ezt az ismerthez való kötődést és ragaszkodást táplálja és variálja. Az írástudók fantáziáinak. Ők a képzelet fürkészői. Azt mondják: bizonyos csak a feltámadás, és magukévá teszik az előttük járókat. Amiként a kitűnő novellista Tálamon Alfonzzal teszi ezt Gazdag József egy kitűnő novellájában (Az árnyak kifürkészése). A filozopter azt mondaná: rekontextualizálja. Nem is olyan rég olvastam egy tanulmányt, mely a közelmúltban elhunyt Gion Nándort a magyar Vonnegutnak nevezi. Mindenesetre Grendel és Gion szövegvilága közt azért akad átfedés, erről azok az irodalomtörténészek (N. Tóth Anikó és Elek Tibor például) tudnának többet mondani, akik mindkét szerzővel behatóan foglalkoztak. Grendel egyébként épp Elek Tibornak fejtegeti egy interjúban, hogy ha egy író átírja egy másik író művét, az még nem plágium. A magám részéről semmit sem tartok kizártnak. Ha Gion Nándor volt a magyar Vonnegut, akkor azt sem, hogy Vonnegut az amerikai Grendel Lajos. Annyi bizonyos, hogy a fent idézett Danilo Kis-szöveg — és nem csak ez a rész, hanem a teljes novella — megjelent az Esterházy-életműben is (Mily dicső a hazáért halni címmel). Magyarán: Esterházy Péter írt egy novellát, mely szó szerint megegyezik Danilo Kis novellájával. Pontosabban: Esterházy Péter magyarul írta meg ugyanazt a Danilo Kisnovellát. így megy ez, mondaná Kurt Vonnegut. Ó, mondaná a kis herceg. Csanda Gábor Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Feladvány Szemfüles és játékos kedvű olvasóinknak szól e havi feladványunk, melyhez Kukorelly Endre egyik, a Kalligram nyári összevont (júliusi-augusztusi) számában megjelent versét közöljük: „Nagyon egyszerű dolog, az ember mozog, igen egyszerű eset, az ember szeret, ennél is egyszerűbb esetnél az ember nevetgél, de a legegyszerűbb esetben mindenki........” A feladat is nagyon egyszerű: fejezzék be a verset! A helyes megfejtést (egy szó, három szótag) beküldők közül hárman értékes könyvet nyernek. További három könyvet sorsolunk ki azok közt az ötletes rímelők közt, akik az eredetitől eltérően fejezik be a verset. KÖNYVI ELZŐ Az Új Szó könyvekkel és olvasókkal foglalkozó melléklete www.ujszo.com Megjelenik havonta egyszer Készül a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Könyvjelző, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Villanyposta: konyvjelzo@poetic.com E számunk szerzői: Baráth András (1933) - vegyész professzor, a tudományok kandidátusa, a nyitrai Konstantin Egyetem oktatója (Nyitra) Bodnár Gyula (1948) — Nyitott Európáért díjas újságíró, szerkesztő, a Katedra főszerkesztője (Nagymegyer), Csuka Gyula (1940) — genetikus, a tudományok doktora, a nyitrai Konstantin Egyetem oktatója (Szene), Dusík Anikó (1963) — irodalomtörténész, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének vezetője (Pozsony), Haraszti Mária (1959)— szerkesztő, író, műfordító, az AB-ART Könyvkiadó művészeti vezetője, a Szőrös Kő főszerkesztője, Kozsár Zsuzsanna (1970) — író, szakíró (Kassa)
