Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-16 / 1. szám
NAP KIADÓ Tőzsér Árpád Artfalatok Ardamica Ferenc A homokóra nyakában (irodalmi kritikák, (fiatal írók, költők A hetedik (elbeszélések) 40 Sk esszék) 30 Sk antológiája) 40 Sk Bodnár Gyula Tőzsér Árpád Puntigán József Szappanopera a medencében Csuang-ce és a pillangó (publicisztikai írá- Honismereti (telenapló) 40 Sk sok, interjúk) 30 Sk kerékpártúrák 40 Sk Bodnár Gyula Vida Gergely Ardamica Zorán Szavak, színek, színképek Tinta-palinta (versek) 30 Sk Moslékrondó (egy ingázó feljegyzései; válogatott (versek) 30 Sk kulturális publicisztika) 40 Sk PLECTRIM Ardamica Ferenc Krojer Angi G. Kovács László — Ivan Kamenec Az akasztott ember kötele Félig nyitott ablak mögött Jozef Tiso (tanulmányok) 40 Sk (elbeszélések) 60 Sk (versek) 30 Sk Szeberényi Zoltán Ardamica Ferenc Vankó Attila Duba Gyula (monográfia) 40 Sk Kalandor születik (regény) 40 Sk Indigó (versek) 30 Sk Barak László Inzultusok kora (versek) 30 Sk Csáky Károly Jaj, pártám, jaj, pártám (párválasztási, lakodalmi szokások és hiedelmek az Ipoly menti palócoknál) 30 Sk Csenger Erzsébet „Mint tudomány vásárjába” (falu- és iskolatörténet) 30 Sk Kiss László, Dr. Viagra — az ezredvég gyógyszere 30 Sk Soóky László A dzsungel törvényei (elbeszélések) 30 Sk Tóth Károly Leányvári ébredés (cikkek, esszék, tanulmányok) 30 Sk „tántorog a tinta a lapon betűlánc-táncba rántva ahogy felcsöndlik fönn a csönd-lik s pottyan a sok stigma-bomba...” Persze, dehogy feledkezik meg önmagáról, hiszen ég és föld, efőre-hátra dőlve mozgásba hozza magát: a képlékeny matériát próbálgatva önmagát próbálgatja, teszi próbára. S minden elterelő művelete dacára a nyelvhez réved vissza, a jelhez, az íráshoz, a költő anyagához: „csupa-csupa JEL/ mez/-telenség a TÁJ visszahat az ÍRÁSra: papírra veti a PENNÁT.” Ide jut a Tájleírás I. című versben. S a kép, két hintalendület közt néha, egy szemrebbenésnyire egészen összesűrűsödik — mint ugyanebben a versben: „...tájak egyenjogúsága: / rúzsfolt — rizsföld / képeslapok: lapos képek / poros üdvözlet Babilonból / a Tejút alvadt térképén / túró-csillagok...” A Tájleírás II. már egy ilyen (ha nem éppen sűrűbb, meghökkentőbb) képpel kezdődik: „Eső — sárba tiporta a port. A felhők kiázott ujjbegyek. Lassan, mint egy daganat átnő rajtuk a nap.” Kedvencem a Cseresznyeszedés című vers, mely szinte mindenben különbözik a többitől. A ritmusát szeretem: „hajlott az ág súlyom nyomta / lendült a kéz gyümölcsszomja”, az ízét, mert (engem legalábbis) az ártatlanság elvesztésének ízére emlékeztet, a balladát idéző szerkezetét, azt, ahogy igyekszik takarékoskodni a tintával. És kedves, ahogy (például a Mese. játék c. versben) a hinta gyakran ismerős képekbe fordul (például): „s tiszta leszek / vagy katona / vadakat perelő”, amikor azokból (mint a Szójáték címűben) kifordul: „Műtőben orvoskezekközthalnimeg”, amikor önmagán átfordul, s villoni módra az alfelével vigyorog, az arcával meg szellent (Test/ámentűm)-. „Fog-hírtől büdösük tájék / sóhajtva nevezlek-” És így tovább. Egyáltalán: jó az, ha egy vers (A költészet születése) így kezdődik: „miközben a parton földbe gyökereznek a tárgyak az angyalok vízre tették a tengert azonképpen a palackpostákat...” Jó, hogy vannak ezek a versek: az ember elvan, mintha hintáztatnák. Képzeletben megnő a mozgástere. Kicsi kötet, tenyérbe illő. Legláthatóbb tartalmi vezérfonala a beavatódás, a nyelvvel és a költői anyaggal való gyürkőzés. Hangsúlyosan jelenik meg benne a gyermekkor, a Babits- és a Nemes Nagy Ágnes-hagyomány, s egy ezekkel szembeni ironikus, elhatárolódó-távolító szándék. Legkövetkezetesebben a nyelvben való hintázás, a nyelvi eszközök lebegtetése érvényesül benne — s éppen ez teszi érdekessé. Csanda Gábor GD Könyvjelző 1/03
