Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-13 / 11. szám
T. S. Eliottól a rapig irodalom és a művészetek elméleti kérdései iránt érdeklődő szlovákiai magyar olvasók számára különös jelentőséggel bír, hogy az amerikai filozófus, esztéta Richard Shusterman Pragmatista esztétikául viszonylag rövid idő alatt két fordításban is megjelentette a Kalligram Kiadó: először szlovákul, s a napokban várható a magyar változat megjelenése is. Ezt nem azért hangsúlyozom, hogy a két fordítás összevetéséből származó tanulságokra hívjam fel a figyelmet, hanem arra a két eltérő előszóra utalnék, amit a szerző a szlovák és a magyar kiadásokhoz írt. Ezek a paratextusok ugyanis kissé eltérő hagyományokhoz utalják a befogadót a könyv megértése és történeti elhelyezése érdekében mozgósítható teoretikus szövegek tekintetében. Másként „hangozhat” Shusterman pragmatista esztétikája az elsősorban nyugati (angolszász, francia és német), strukturalizmus utáni irányzatok felé tájékozódó magyar olvasók, és a szláv strukturalista hagyományokat, illetve neostrukturalista koncepciókat behatóbban ismerő szlovák (és esetleg szlovákiai magyar) olvasók számára. Shusterman a szlovák előszó második részében a deweyi pragmatista esztétika és Jan Mukafovsky esztétikája közti párhuzamokra hívja fel a figyelmet, miközben hangsúlyozza, milyen fontos ösztönző szerepe is volt a cseh esztéta munkáinak abban, hogy fokozatosan magáévá tudta tenni John Deweynak a művészet funkciójáról és az esztétikai tapasztalat természetéről vallott------;--------------------------—~---------RICHARD SHUSTERMAN PRAGMATISTA ESZTÉTIKA A síépség megélése és « művészet újragondolásé Shusterman, Richard Pragmatista esztétika Kalligram (megjelenés előtt) Fűzve, 450 old., 16x21 cm bolti ár: 320 Sk kedvezménnyel: 289 Sk nézeteit. Shusterman szerint mindkét teoretikus a művészi struktúra dinamikus és dialektikus felfogását vallotta; az esztétikum megjelenését nem korlátozták kizárólag a művészetek szférájára, igyekeztek annak érvényességét kiterjeszteni az élet egyéb területeire is; mindketten irányadónak tekintették a szubjektum egyéni esztétikai tapasztalatát, a parttalan relativizmus csapdáját azonban a művészetek esztétikai normáinak közösségi meghatározottságát hangsúlyozva próbálták elkerülni; az esztétikum antropológiai gyökerét mindketten bizonyos testi tapasztalatokra (fiziológiai folyamatok ritmusa, a testfelépítés szimmetriája) vezették vissza. Ugyancsak a könyv szláv tradíciók felőli olvasatának indokoltságát bizonyítja Eubomír Plesník Frantisek Miko szövegelfogásának és irodalomszemléletének pragmatista jegyeiről írott tanulmánya is (Pragmatická estetika textu, 87-111.), melyben a szerző külön kiemeli a Shusterman által is részletesen tárgyalt Dewey-tanulmány (Art as Experience) és a szlovák irodalomtudós könyvének (Aspekty literárneho textu) előfeltevései közt tapasztalható analógiákat. Mindenekelőtt a művészetek akadémikus, „muzeális” felfogásával szembeni kritikát és a befogadó individuális esztétikai élményére alapozó művészetfilozófiát, mely nem az életvilágtól független, öncélú teoretizálásban, hanem az egyéni lét élményszerű gazdagításában érdekelt. Ezenkívül, Shusterman könyvét olvasva, az eltérő történetiségből adódó nyilvánvaló szemléleti és diszciplináris különbségek ellenére további kapcsolódásokra is felfigyelhetünk az amerikai filozófus és a szlovák filológus munkái között, de ez már egy önálló tanulmány témáját képezhetné. A könyv első fejezetében (25—71.) Shusterman John Dewey esztétikai nézeteinek kiváló összefoglalását adja, mindenekelőtt a szerzőnek A művészet mint tapasztalat (vagy élmény; az ’experience’ kifejezés mindkettőt jelenti) című írására támaszkodva. Dewey esztétikáját az Amerikában oly meghatározónak mondható analitikus művészetfilozófia előfeltevéseivel szemben fejti ki, s közben egyes kontinentális filozófusok (Nietzsche, Foucault, Derrida, Bataille, Merleau-Ponty) nézeteivel való hasonlóságokra mutat rá. Dewey esztétikáját nem a kanti, hanem a hegeli tradíció örökösének tartja (hólizmusa, organicizmusa és historicizmusa okán), egyes nézetei azonban az újabb esztétikai koncepciók irányában mutatkoznak igazán párbeszédképesnek (befogadáselméletek, a test filozófiája és esztétikája). Dewey arra törekszik, hogy a művészetet kiszabadítsa az elitista kritika zárt „rekeszeiből”, hogy a mindennapok részévé tegye — ne csak dísz legyen vagy egy távoli álomvilágként funkcionáljon, hanem a nyújtott élmény révén újabb és újabb impulzusokkal — RICHARD SHUSTERMAN ESTETIKA PRAGMATIZMU Richard Shusterman Estetika pragmatizmu Krása a umenie zivota Kalligram Fűzve, 450 old., 16x21 cm bolti ár: 320 Sk kedvezménnyel: 289 Sk gazdagítsa életvilágunkat. Dewey esztétikájának központi fogalma az élmény, mely értelmezésében életünk olyan különleges jelentőségű eseményét jelenti, mely illanó és törékeny volta ellenére kiválik a többi élmény körül, s hosszú idő után is emlékezetes marad. Ha az ilyen élmények vagy tapasztalatok mibenlétéről és természetéről akarunk bármit is megtudni, a műalkotások nyújtotta, egész lényünket átjáró esztétikai tapasztalathoz kell fordulnunk. A művészet feladata az amerikai filozófus szerint az élettapasztalat egységesítő elrendezése; a létélmény és az esztétikai élmény tehát szétválaszthatatlanul összefonódik, kölcsönösen átjárja egymást. A művészet létformáló erővel bír. Ennek a tapasztalatnak, tehát az esztétikai hatásfolyamatnak kell irányadónak lennie a művek értékelése és teoretikus reflexiója esetén is. Dewey szerint a műalkotás csupán in actu, a befogadás pillanatában létezik, ezért egy jelentésében végérvényesen sohasem lezárt, hanem a további tapasztalatok irányában nyitott, alakuló, alapvetően dinamikus képződményként fogható fel. A művészi gyakorlat és elmélet, a megértés és az interpretáció, illetve az esztétikai érték problémáit tárgyaló fejezetek után következik a monográfia (számomra) legizgalmasabb fejezete, melyben a szerző a populáris művészet esztétikai kihívásaival néz szembe. Shusterman hat pontba foglalja össze a populáris kultúrával kapcsolatban leggyakrabban felmerülő esztétikai kifogásokat. Előbb röviden ismerteti az egyes állításokat, majd felsorakoztatja a velük kapcsolatos elméleti és történeti ellenérveit. Cáfolja azt, hogy a populáris kultúra alkotásai által nyújtott élvezet hamis (felületes és illanó) élvezet volna, Könyvjelző 11/2003
