Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-09-25 / 9. szám
Nem a cselekmény, a történés — „csakis egyetlen történetünk van” — a mozgatórugója Vajkai prózájának, hanem az állapotrajzok, a viszonyok, a tárgyak elhelyezkedéseinek, a szerelmi viszonyok, a lélek megannyi rezdülésének részletes leírása. Legtöbbször tömöm datokban. Szavakban. Mándysan. Kinyilatkoztatásként. Helyzetjelentésként. A szavak, kifejezések (hangsúlyosabbakká válnak nagy kezdőbetűs írásmódjukkal: Örök-Berek, a Tenger, az Asszony, Örök-Mag, Örök-Kabát, a nagyléptű Tavasz, a Fekete Tavasz, ősi Sötétség és Fény, Örök-Lyuk. Egyfajta adys szimbólumokként hatnak. S mindehhez hangulatok, helyzetképek, állapotrajzok társulnak. A regény középpontjában K. Steinglin és Borbíró Éva földöntúli szerelmének érzékletes leírása áll. Az emlékezet, az emlékezés élteti a főhőst. „Keresni, szünös-szüntelen keresni önmagunkat Steinglin, abban a reményben, hogy egyszer talán megleljük azt a személyiséget, akik igazából vagyunk.” Az bizonyos, nem az alkoholista Vadamasz Máriában s nem a börtönből szabaduló Fedorka Hovorkovában leli meg K. Steinglin. Talán önmaga és környezete tükrözésében sem. Valahol a nagybetűs Lélek mélyein. A Tengerhez érve, ahol beteljesedhet közte és Borbíró Éva között a szerelem. A főhős követelődző ragaszkodással hívja életre és jeleníti meg szerelmét. Az ő távolléte élteti őt. „És... Fejlődni... HaDögölj | meg időben! Vajkai Miklós Vajkai Miklós Dögölj meg időben! Nap Kiadó Fűzve, 124 old., 10x18,3 cm bolti ár: 159 Sk kedvezménnyel: 139 Sk ladni... A mindenkori, önkéntes kiválás segítségével!” Vajkai tételmondatai próféciákként hatnak, mintha az örök érvényű Igazság és ítélet ki- és megnyilatkozásai lennének: „Az Idő kérlelhetetlenül reánk dönti a különböző tulajdonságú és elemű áldásait! A végtelen tökélyét viselem magamban!” Gyakran felidéződik a főhős háborús éveinek kora, mikor óránként látott ötven-hetven csak lélegezni és közlekedni, de beszélni is tudnak (Halasfogat). A törpe, aki azért akar nagy és erős lenni, hogy messzebbre lásson (A törpe és a bagoly). Az imádkozásra rávehető sakál stb. A mesében persze mindent szabad. De csak egy bizonyos meselogikán belül. A halak például elélhetnek a szárazföldön, de csak valami varázslat segítségével. Márpedig a fabulában nincs keresnivalója varázslatnak, mert nem tündérmese, hanem egy bizonyos negatív emberi tulajdonság vagy .magatartásforma példázata. A talaj ingoványos: nem szabad lelépni a biztos útról, vagyis nem mindegy, melyik állatot választjuk szereplőnek, milyen tulajdonsággal és képességgel ruházzuk fel, milyen biológiai környezetbe helyezzük, milyen további állatszereplőkkel hozzuk öszsze. Szükséges azonkívül pontosan meghatározni, mi az a negatív jelenség, melyre az adott mese rámutat, és hogyan lehet a problémát megoldani (tetten érhető didaktikusság nélkül). A törpe ugyanis nem attól fog meszszebb látni, hogy erős, hanem attól, hogy fölmászik a fára. Hogy mindenáron erős akar lenni, nem vezet eredményre, hisz kicsi és gyenge létére is föl tud mászni a fára. Szerencsésebbek és ötletesebbek azok a történetek, melyekben a sakál mint talpraesett, magát a bajból kivágó lény szerepel. Ezekben a mesékben van csattanó, van feszültség, és a „szereposztás” is megfelel. (Az oroszlán meg a sakál; A beteg oroszlán). A kötet másik részét a tündérmesék kategóriájába sorolható írások alkotják. Az öt történet színvonala változó. A király meg a parasztember szép, tanulságos, mélyen emberi történek több is, más is, mint mese. A bátor kislány alapmotivációja hibás, mert kapzsiságra vagy nagyravágyásra enged következtetni, de története érdekes, szabályos, a mesék egyik alapkövén, a vándorúton és feladatteljesítésen nyugszik. Az aranyat szóró juhászlegény ötletes és jópofa lenne, de logikai bukfencek és következetlenségek teszik tönkre. Ha valaki egy varázslat miatt nem tud beszélni, se mozdulni, hogy mutogathat és hogy inthet óva egy másik szereplőt? Kár volt a meseötletet így elrontani. A vetélytársak meg a szépséges leányzó című írás érdektelen és lapos. A kötet címadó meséje pedig mintha több meséből volna összegyúrva, stilisztikai és tematikai váltások érzékelhetők benne, egységekre különül. A cselekmény lezáratlan, több szereplő sorsa függőben marad, a főszereplő neve melléfogás. A mese egyedüli pozitívuma a líraian stilizált bánat, melynek sajnos nincs igazi karakterformáló ereje. A kötetből éppen az hiányzik, ami a belső címlapon olvasható, tudniillik hogy a meséket válogatta és feldolgozta valaki. A válogatásnak nincs alapelve, ezért a gyűjtemény sem tematikailag, sem műfajilag, de még nyelvi megformálás szempontjából sem egységes. A feldolgozásnak szintén nem látszik nyoma. Aligha válthat ki visszhangot az olvasókban. (Plectrum, Losonc 2002) Kozsár Zsuzsanna embert elpusztulni. A háború mély nyomokat hagyott lelkében. Pusztítás. Korom. Föld. Szétvetett végtagok! Aztán újra visszatérünk a hatvankét esztendős K. Steinglin jelenéhez. 1968. február harmadikához. Ápolja a fiatal leányt, az öt évig börtönben sínylődő Fedorkát. Az élete értelmét elveszítő öreg a nála jóval fiatalabb, de megtört életű leányt istápolja. Két elesett, kitaszított — bár a lány Borbíró Éva „énjének" kiteljesítőjeként lépett színre. Ahogy jeleztem, az egész kötetet az eltávozott Borbíró Éva hiánya, lelki üzenete hatja át „Borbíró Évát úgy szerette, ahogyan Istent szerethet az ember.” A hozzá írt sorok nem a fájdalom, hanem inkább a transzcendens kapcsolat költői hangján szólalnak meg. A Borbíró Évát megjelenítő fejezetek mély szellemi töltetükkel és horderejűkkel teszik vallomásszerűvé, profetikussá a kisregényt. A profetikus regény meghatározott ismérvei (E. M. Forster szerint): megköveteli az alázatot, a humorérzék távoltartását. Visszanyúl a szánalomhoz és a szeretethez. Ez elmondható Vajkai legújabb kötetéről is. A szánalmas öregember eltávozott szerelméhez fűződő örök, égi viszonya mindenképpen megindító. „Az entrópia kísértett. Nem! Még nem hullhatok szét az elemeimre!” Az entrópia a regény kulcsszava, s K. Steinglin szétszabdalt, majdhogynem elemeire bomló élettörténetére utal. Az emberi búvópatak-lét történetére. (Nap Kiadó, Dunaszerdahely 2003) Hajtman Béla Vércse Miklós ANapleáafa Plectrum Csaknem húsz mese — a világ minden tájáról: a távoli afrikai és indiai történeteken kívül olasz és görög, valamint szlovén, luzsicai szerb és szlovák is. A többségükben állatmeséket tartalmazó kötetet Lábikjános egész oldalas, színes rajzai díszítik. Kötve, 64 old., 17,4x24,3 cm bolti ár: 136 Sk kedvezménnyel: 120 Sk Könyvjelző 9/2003
