Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-08-07 / 8. szám

Szerdahelyi könyves helyek

allóközi uti-képek című riportsorozatában Ipolyi Arnold a XIX. század derekán a következőkkel indítja Dunaszerdahelyről készült élménybeszámolóját: „Egy ily kisváros (...) leginkább volna hivatva a szellemi érdekek egyesítésére és központosítására is. Hallottuk is, hogy olvasóegylet vagy csak kaszinó régtől van készülőben, s talán azóta már jótékonyan is táncoltak alapjára. De mindhiában; nálunk az ilyesmi szerte a hazában, valljuk meg csak, igen nehezen tud lábra kapni. Hiányzik még általában a műveltség azon foka nálunk, mely hasonló szellemi érdekeket, az olvasást és egyesülést s általában a magas célokért való lelkesedést életkellékké tenné...” A büszke szerdahelyiek, nem sokkal Ipolyi tudósítása után, ugyanabban a Vasárnapi Újságban adják hírül, hogy igenis megalapítani kívánják a kaszinót; hogy a róluk is hírt adó jeles könyvet minden művelt család figyelmébe ajánlják; és hogy a Komáromban részvétlenség és ármánykodás következtében csaknem feloszlatott színtársulatot a „Csallóköz műveltebb osztályú közönsége” befogadta: a színészek számára a magtárt átalakítva „Thaliának templomot” emeltek. 1888-ban Dunaszerdahelynek már nyomdája is volt, ez ötven évig működött.

2003-ban Dunaszerdahelyen az átutazót gyakran foghatja el irigység; külsőségekből ítélve az embernek az a benyomása támad, hogy művelt emberek lakta, a kultúrának áldozó helységben jár, s hogy a városlakók zöme aligha tudja elképzelni életét irodalom, képzőművészet, színház és zene nélkül. S bár a behatóbb ismeretség valamelyest józanabb képet eredményez, tagadhatatlan, hogy a szerdahelyieknek nem kell a szomszédba menniük némi kultúráért. A csaknem negyedszázezres lélekszám olvasási vágyát és igényeit a Csallóközi Könyvtáron meg az antikváriumon kívül négy könyvesbolt és két kereskedelmi üzletház könyvrészlege szolgálja ki (nyomda is van, nem is egy, meg két magyar könyvkiadó). Az már más kérdés — erről a könyvtárosok és a könyvesbolt vezetői vallhatnának hitelesen —, mennyire élnek a lehetőségekkel a szerdahelyiek; a kultúrának ezeken a helyein sűrű látogatásaim során szinte mindig olyan szent magány ölelt körül, mintha nem is könyvesboltban, könyvek, hanem inkább temetőben, sírok közt járnék. Másrészt a választék meglehetősen szerény, újdonság, friss könyv nem mindig akad, a kínálat nem követi a kortárs irodalom termését, a klasszikusokat is csak rendszertelenül — erről meg a vevőkör adhatna pontosabb tájékoztatást.

Ha Ipolyit követve a Pozsonyból vezető országút felől közelítjük meg Dunaszerdahelyt, nem kerülheti el figyelmünket az Amicus Könyvesbolt hosszú, magát kétnyelvű feliratokkal hirdető kirakata. A Jesensky utcai bolt reggel nyolctól este hatig tart nyitva, szombaton délig. Képeket, ajándéktárgyakat és hanghordozókat is kapni itt könyveken kívül. A könyvek felerészt magyar, felerészt szlovák nyelvűek. A szlovákiai magyar kiadványoknak az ajtóval szembeni sarokpolcon a helyük, nem sok van belőlük, s bár a választék sem nagy, itt beszerezhető a Méry Ratio és a KT Kiadó néhány új kötete is. Viszonylag jó a gyermek- és az ifjúsági irodalom kínálata, sok az ismeretterjesztő könyv, kapható az Irodalmi Szemle is.

A sarkon túl, a Bartók Béla sétány közepe táján, a Jednota- Centrum üzletház épületében található a Családi Könyvklub boltja. Egy kis lépcsőforduló alatt tágas terem várja a vásárlót, bent a könyvek áttekinthetően, szellősen, műfajuk szerint rendezve állnak a polcokon, ellentétben az összes többi könyvesbolttal, melyekben a kötetek egymásra zsúfolva, válogatatlanul, legföljebb csak a gerincüket

Könyvjelző 8/2003