Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2003 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-10 / 7. szám
Verstartomány kicsiknek Arany Jánosnak igaza lehetett (és volt rá oka), amikor a Szépirodalmi Figyelő 1861. évi 1. számában a következőket írta: „A létező folyóiratok közt egyet sem tudunk, mely feladatául tűzte volna szépirodalmi törekvéseinket folytonos figyelemmel kísérni. Könyv könyv után jelenik meg, nevek tűnnek föl és el anélkül, hogy valaki fáradságot venne amazok becsét, emezek értékét csak egy szóval is méltánylani; kivéve néhol egy banális ajánlatot, mely mi különbséget sem tesz a műremek s a hívaüan együgyűség ragyogása közt. Ez nem maradhat így: művelt irodalomban nem szabad így lennie.” Aranynak e — közel másfél évszázadot átívelő — sorai megsokszorozottan lényegre tapintóak, a mába nyúlnak, ma is érvényesek. Annál is inkább, mert a mai magyar gyermekirodalom legfrissebb termésének kritikai fogadtatása és recepciója szinte a nullával egyenlő. Grendel Lajos sem hiába írja le filozopteri véleményét az ifjúságnak vagy a gyerekeknek szánt opusokkal kapcsolatban: „ezek a versek, mesék, regények mintegy a »nagy« művek árnyékában kénytelenek szerénykedni, holott egyáltalán nem biztos, hogy azok a »nagy« művek tényleg mind olyan nagyok, mint amilyeneknek látni szeretnénk vagy filozopteri elfogultságunkban láttatjuk őket” (Könyvjelző, 2003- 3. sz.). Azért vannak meglepetések is. Ilyen ez a könyv a magyar gyermekvers barátainak: mégpedig az érsekújvári régió Szímő községében élő, alkotó óvópedagógus és helytörténész, Priskin Magdolna Vdgszímői tátikázó című kis kötete (Kacz Mónika színes illusztrációival, 40 oldalon), mely a komáromi KT Kiadó gondozásában látott napvilágot 2002-ben. A szerző, aki korábban a Jedlik Ányos-emlékszoba (KT Kiadó, 1997—98) című helytörténeti munkával, legutóbb pedig a Csillagvári jegenyék (KT Kiadó, 2000) című verseskötetével jelentkezett, most olyan korcsoporttal foglalkozik, amelynek különösen napjainkban csekély figyelmet szentelnek a poéták. Igaz, gyermekversekben tán sosem volt hiány, de vajon ki figyel(t) oda a még olvasni nem tudó óvodások és kisiskolások igényeire? Priskin Magdolna éppen nekik, a legkisebbeknek írta verseit. Könyve előszavában rájuk gondolva, a felnőtteken keresztül őket szólítja meg: „Tudom, sokan még a verseket nem tudjátok elolvasni, de ha a képekre néztek, bizonyosan kitaláljátok, miről és kiről szólnak. Szüléitek és az óvó nénik előadásában megismeritek és könnyedén meg is tanuljátok a fülbemászó rímeket.” Priskin Magdolna 29 hosszabb-rövidebb versikét válogatott be gyermekkönyvébe, az utolsó a kötet hátsó borítójára került. Ezzel a Ki a szódát feltalálta cíművel Szímő nagy szülöttének, a polihisztor Jedlik Ányosnak állít — játékos formában — emléket; utolsó versszaka: „Ki a szódát feltalálta, / Nagy volt annak tudománya: / Jedlik Ányos a neve, / Itt született Szímőbe.” Már a köteteim is árulkodó: alaphangként és vezérfonálként a hely szelleme, a szülőföld- és tájszeretet, a múltfaggatás és a helyismeret párosul benne valami eredendő gyermeki létbizalommal, az évszakok, növények, virágok, állatok, mondókák, csúfolódók, ünnepek hangján. Mivel gyermekeknek író költőről van szó, nyelvezetében, írás- és kifejezésmódjában, érdeklődésében és mondanivalójában sokszínű. Priskin Magdolna versei a naiv költészet modorában kapcsolódnak a gyermekvershagyományhoz, kísérletet sem téve a nagy elődök meg a groteszk, a posztmodern vagy akár a skandináv gyermekvers utánzására. A költő kitűnő ismerője a gyermeki szívnek, elmének és lelkivilágnak, nemcsak látja az őt körülvevő, körülötte történő mikrovilágot, hanem hatékonyan láttatja is azt könynyed befogadásra alkalmas szövegeivel, strófáival, játékos rímeivel, laza humorával. Mi több: úgy képes megfigyelni a gyerekkori helyszínt — esetünkben az egykori vágszímői forrásvidéket —, hogy az újra életre kel, benépesül, lélegzik, vibrál, s ezáltal képes (didaxismentesen!) beépülni a mai kis olvasó leikébe. Ihletetten követve a gyermeki fantáziát, logikát és nyelvet (s noha néhány versének gyengébb rímpáraival talán érdemes lett volna egy kicsit tovább bíbelődni, ézek jelentősen nem csökkentik a kötet egészének minőségét és értékét). A nyelvtani szabályoktól való esetenkénti eltérés ugyanakkor (például a helyragok csonkítása, csupa nagy kezdőbetűs sorok, önkényes központozás) a költő poétikai eszköztárában tudatos eljárás. A kötet legjobb versei (Tulipánok, Kézfogó, Rózsatüske, Pipacs, Vízimalom stb.) egy igényes gyermekvers-antológiában is megállnák helyüket. Egy-két szép vers néhány jó strófája ide kívánkozna, szemléltetésként érjük be a rövid Budli-bicska cíművel: „Nagyapám volt Budli Miska, / Örökségem budli-bicska. / Simogatta kobakom, / Örökségem rád hagyom. // Most az enyém ez a cifra / Vágszimői budlibicska. / Szalonnázom, becsukom, / Csizmám szárába dugom.” Végül még egy megjegyzés: ritkaság, hogy szerző és illusztrátor ennyire egymásra találjanak. A vélhetően fiatal grafikus Kacz Mónika magas színvonalon tett eleget feladatának: érett, elbájoló, színes rajzokat készített a versekhez. Aki szereti a gyermekverset és a szép gyermekkönyvet, nem fog csalódni Priskin Magdolna kötetében. (KTKiadó, Komárom, 2002) Vörös Péter E havi rejtvényünk Augusztusi szamunkban Szászt Zoltán egy verse-sköíetet mutat be. egyebek közt az aiabbi mondattal: .Nemhiába választotta a költő ee szerkesztő a kötet cimado verseitek Az árnyékösvem lovasa omu verset." Kérdés; kj a kötet szer zoje? Segítség lapozza íei a könyvjelző januári szamát! Könyvjelző 7/2003 Priskin Magdolna Vágszímői tátikázó KT Kiadó Vidám gyermekversek kicsiknek. Kacz Mónika színes illusztrációival. Fűzve, 40 old., 15x21 cm bolti ár: 120 Sk kedvezménnyel: 100 Sk
