Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-10-10 / 6. szám
Postaláda, verses verseny Tisztelt olvasói a Könyvjelzőnek, e helyt köszönöm meg a sok-sok levelet, javaslatot és hozzászólást, mellyel az utóbbi hetekben elárasztanak. A megvalósítható kéréseket a melléklet lehetőségei és keretei közt teljesítem. Ami a nyereményeket illeti: ajándékként továbbra is csak annak a levélírónak áll módomban könyvet küldeni, aki a laphoz való aktív visíonyulását a legcsekélyebb módon jelzi (beküldi az általa felállított sikerlistát, esedeg véleményt mond a mellékletről, a könyvekről vagy az olvasásról, rejtvényt küld, vagy éppenséggel megfejti a rejtvényt s így kerül be a sorsolásba stb.). Akad kivétel is: októberi számunkkal például minden különösebb teketória nélkül folyóirathoz lehet ingyen hozzájutni. Szeptemberi mellékletünk négysoros versidézetéhez nem adtam fogódzót, sem pedig segítséget — talán ezért is nagyon sok téves megfejtés érkezett. Azt hittem (belátom, tévedtem), a vers első szavából is könnyen kitalálható a gyermekirodalom ismert és népszerű képviselőjének, Tóth Elemérnek a neve, hiszen az ismert vers címe (Csillagménes) megegyezik a költő egyik nagy sikerkönyvének címével — ez a Salamon Zoltán és René Murat grafikusok kézjegyét viselő szép kötet még 1976-ban jelent meg a Madách kiadásában; bizonyára sokak polcán ott lapul. Itt közlöm a költemény második versszakát: „Tereli jobbra, tereli balra / tűzlovait, / Farkas-felhő les rájuk, éhes, / felfelvonít.” A vers utolsó, harmadik versszakát beküldők közt értékes gyermekkönyveket sorsolunk ki (határidő: október 25.) Utólag úgy gondolom, már csak ezért, Tóth Elemér versének és könyvének felidézéséért jól jártunk ezzel a feladvánnyal. Különösén Nagy Andrea, aki a helyes megfejtők köréből került ki, neki küldöm Felbárra Csicsay Alajos és Balázsy Géza Apáink öröksége című könyvét (a Liláim Aurum ajándékát), Kövesdi Károly Verses ábécéjét (a Méry Ratio ajándékát) és a Csodalámpás című, szlovákiai magyar költők gyermekverseit tartalmazó gyűjteményes. kötetet (a Kalligram ajándékát). Méry Júliának, a rejtvény feladójának jutalma: Ardamica Ferenc Szerelem nélkül című novelláskötete (az AB-ART ajándéka). Köszönöm figyelmüket, bizalmukat! A szerkesztő azóta minden ország jogrendjében szerepelnek. Más kérdés, hogy nem a szemet szemért, fogat fogért elv értelmében, hiszen ha ezt az ő korában érvényesítik, lehet, hogy neki sem lett volna alkalma e pompás remekmű megírására. Sokkal hálátlanabb szerep) jut Erasmusnak: minden lehetséges érvvel azt kellene bizonyítania, hogy az orvosok földre szállt angyalok, akik éjt nappallá téve csak betegeik jobbulásán fáradoznak. E tény igazságtartalma bármekkora lehet, de egyetlen kivétel is romba döntheti mesterien felépített érvelését. Csak nagyszerű stiláris képességeinek köszönheti, hogy sikerül elkerülnie a téma megközelítésében rejlő bukatókat. A középkori szemlélet jellemző, szép kifejeződése érveinek egyik sarkpontja, amely szerint az orvos a pap legközelebbi szövetségese, mivel az egyik a lelket, a másik a testet gyógyítja; a pap eléri, hogy az ember bűneiből észre térjen, az orvos azt biztosítja, hogy legyen, aki észre térhessen. Bár igazán eredetiben lehetne élvezni e két szerző stílusát (ha jó fél évszázaddal ezelőtt a gimnáziumokból nem száműzték volna a latin nyelvet), a remek magyar fordításnak köszönhetően képet kaphatunk arról, hogy miért tekintjük a reneszánsz kalandos életű alkimistáját és a humanizmus megalapítóját az emberi kultúrtörténet és gondolkodás meghatározó alakjainak. A témában kevésbé járatos olvasók tájékoztatására a fordító, Magyar László András gazdag jegyzetanyaggal ellátott remek tanulmányt közöl a két szerzőről, koráról, munkásságáról és a kötetben szereplő vitairataik születésének körülményeiről. Ozogány Ernő csoportnak, mely feltárta az úgynevezett szlovák burzsoá nacionalisták, vagyis Gustáv Husák és társai elleni koholmányokat: ezek alapján a nacionalizmus vádja nemcsak ideológia elhajlásnak, hanem szervezett kártevő csoport államellenes aknamunkájának minősült. S a belőlük feltáruló hatalmi önkény ördögi elvetemültsége kiváltotta személyes megdöbbenés, majd iszonyat lidércnyomásának kivetülé^ se az, ami roppant kifejező erőt kölcsönöz a szerző emlékvizsgálatának. Mindezt átszövik az egykori vezető politikusokról felvillantott jellemvonások, s ez együtt jár az egyéni felelősség és a politikai kényszer közötti kapcsolat összefüggésein tépelődő magyarázatkereséssel. Végül is a szerző a hatalommal való visszaélésnek gátat szabó egyéni önmegőrző tartás kapaszkodóját abban látja, hogy nem enged az egyszer már felismert manipuláció csápjainak, avagy szirénhangjainak. Ez a követelmény alighanem mára sem vesztett időszerűségéből. Ő maga ezt az utat követte, amikor a hatvanas évek Gustáv Husákjának híveként — akinek rehabilitálásához ő is hozzájárult — nem követte őt a szovjet megszállás utáni konszolidációs henger elszabadításában és emberi, erkölcsi-társadalmi értékrombolásában. Ezért két évtizeden át kirekedt a közéletből, és az érdemleges tudományos ,munka lehetőségei sem adattak meg neki. Egyébként a hatalmi gépezet lélektorzító hatásán töprengve Ján Uher társadalom- és személyiség-lélektani észrevételeiben - önmagába is tekintve - az esendő ember iránti humanizmus munkál. Talán ennek tudható be, hogy a csehszlovákiai magyarság háború utáni üldöztetését indokló korabeli érvelést ostobaságnak nevezi, s néhány mondat erejéig védelmébe veszi a magyar kisebbséget. A könyv már ennélfogva is rászolgál a magyar olvasó érdeklődő figyelmére. Gustáv Husákék rehabilitálása ugyanis együtt járt a szlovákiai magyarsággal szembeni kollektív felelősség — igaz, felemás — elítélésével, ami utat nyitott a kisebbségi közösségi létre ráébresztő szellemi-politikai erjedésnek és végül az 1968-as nemzetiségi alkotmánytörvényben kicsúcsosodó jogbővülésnek. Husákék ugyanis felelősséget viseltek a szlovákiai magyarság elleni intézkedések végrehajtásáért, miközben az értelmi szerzők szerepe Klement Gottwaldot is beleértve homályban maradt. Viliam Siroky a felelősséget teljes mértékben Husákékra és főleg Dániel Okálira hárította, s az úgynevezett burzsoá nacionalizmusnak a politikai számonkérésen túlmenő, a fizikai megsemmisítést is kilátásba helyező koncepciós vádjába ez is bekerült. Gustáv Husák ezért is kereste a kapcsolatot a hatvanas évek közepén a szlovákiai magyar értelmiség reformok iránt nyitott személyiségeivel, amiről később ugyancsak hamar megfeledkezett. Kár, hogy a szerző bővebben nem tér ki a periratok ez irányú vonatkozásaira. A Kalligram Kiadó Ján Uher könyvét a szlovákiai magyarság számára is közhasznúnak tekintve talán fontolóra vehetné annak magyar nyelvű kiadását, oly módon, hogy magyarázó jegyzetekkel és történetkutatói tanulmánnyal egészülne ki, mely megvilágítaná az 1963-as rehabilitáció magyarsággal kapcsolatos, mindmáig alig ismert elemeit. Kiss József Könyvjelző 6/02 11
