Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-05-23 / 1. szám
Szűk hely, szabad képzelet Bettes István és Luzsicza Árpád száz-száz haikuja ’ E miniatűr futamok szellemét és küllemét a műfajuk sejteti, haikuk ezek, hajlékony, rendkívül kecses háromsorosok, s nagy bravúrra vall, hogy Bettesnek sikerült bennük kitágítania a roppant szigorú, mert adott teret. A képtelenségig feszítette a szavak és szószerkezetek jelentését, másrészt szóösszevonással, - cserével, szótagelvonással stb. a sűrítés végső határáig ment el. Persze ezek nem a klasszikus japán versmodor és -építkezés modern felújításai vagy átértelmezései, sokkal inkább a zeneiségükben és képi világukban szorosan összefüggő futamok, fantáziák, asszociációk. Valami hasonlót művel — képben — Luzsicza Árpád grafikus, aki száz haiku-rajzot készített a könyvhöz, melynek címe így akár lehetne 200 is. A versek döntő többségéből kitetszik, hogy szerzőjük a hangalakból kinyerhető érzelmi és bölcseleti töltettel nagyon finoman, mesterien bánik. A sorok zeneiségét a számtalan betűrím („hagyd hogyha hívnak”), több betűs alliteráció („összejön ősszel”), belső asszonánc („enyves a nyelve”), olykor éppen betűdal („dalamon alfonz”) alapozza meg, a szerkesztés szintjének nyelvi leleményessége ' meg gyakran ezt az elsődleges élményt is felülmúlja. A kötött hangsúlyeloszlás és az egyedi metaforikusság ötvözése révén így lesz például az üres kőszínpadból „kőüres színpad”, a meszelt magas égből „magasra meszelt ég” és így tovább. A ciklus minden parányi darabja meghökkentően nagy teret biztosít a képzeletnek. A 48. haiku („élorcát öltött/ országa ország határa / van hova menjen”) történelmi, kisebbségtörténeti barangolásra ösztönzi az olvasót; a következő („zárva az árva / kaput kapura dönget / magába zárva”) ennek a barangolásnak a személyes sorsra szűkítését és így tovább. De minden egyes darab számtalan más — az olvasó alkatától, tapasztalataitól stb. — olvasatot is kínálhat Legkonkrétabban az érzékiség, a szexus hangja hallatszik ki, de - még az olyan direkt képekben is, mint amilyen a 40. haiku („szisszenő miss kell / nagy passzió az éva / kígyózó háta”) — úgy, hogy a téma a szavak zeneisége és képi-gondolati megfogalmazása alatt marad. És, maradva a haiku kis területén: függetlenül attól, mit céloz meg a vers: a szerelmet („ne ládd a Teát /Tímea lett ma kedves / izibe ide”) vagy a mesterséget („maga ás verset? / vermet ásít magának / ugyan ki kérte”) — Bettes versciklusának minden darabja azt a triviális bölcsességet ismételgeti, hogy kis (szűk) helyen is lehet nagy, élvezetes dolgokat művelni. Csanda Gábor Dr. KISS LÁSZLÓ —(LUCKA TIHAMÉR - VttHt) GONDOLATOKBÓL ÉPÜLT KATEDRÁLIS Magyar orvosok, mérnökük, tudósok Gondolatokból épült katedrális Közhasznú lexikon A szerzőhármas, Dr. Kiss László, Lacza Tihamér és Ozogány Ernő neve nem ismeretlen az olvasók előtt, hiszen könyveikkel és a tudományos népszerűsítő irodalom tárgykörébe tartozó igényes publicisztikájukkal régóta szerves alakítói a tárgyilagosan szakszerű, ugyanakkor szépirodalmi igényű ismeretterjesztésnek. A csaknem száz hoszszabb-rövidebb tanulmány kitűnő segédkönyv a diákok és tanárok számára, s mindenkinek, akik érdeklődnek a természettudományok iránt. Nyeremény! Az AB-ART megjelentette Monoszlóy Dezső eredetileg Rómában kiadott, Menekülés Szodomából című nagyregényét. Alihoz, hogy a könyvet megszerezze, csak válaszolnia kell az alábbi kérdésre: Mihez hasonlítja a költő a Gutaütöttek balladájában az összekeveredett betűket? Bettes István Luzsicza Árpád vers rajz 100 Madách-Posonium Gutaütöttek balladája Monoszlóy Dezső A milliomos halála című, 1969-ben megjelent regénye, sokak felejthetetlen olvasmányélménye egy temetés leírásával kezdődik. Ferdén veri az ernyőket a zápor, az elbeszélő ott áll a sírnál, a megboldogulthoz a legközelebb, s akkor és ott azon tűnődik, mi lett volna, ha életeik még a születésük pillanatában felcserélődnek. Akkor most a barátja állna az ő koporsója fölött. Monoszlóy tehát elképzeli a halálát, hogy aztán elképzelhessen magának egy élettörténetet, egy megírható életregényt. Mondhatni, kellő távolságtartásra volt szüksége ahhoz, hogy az életéről írjon — s van-e nagyobb távolság az élet és a halál köztinél? Aztán 2001-ben megjelent A halálom utáni napon című regénye, melyben eléggé kajánul elképzeli, mi zajlik majd le a hozzá legközelebb állók fejében akkor, ha meghal. Másrészt ez a máig utolsó regény a költő író korábbi szövegeinek szerves felhasználásával állt össze, mintegy jelképesen átfogva — ha szerencsére le nem is zárva — az életművet. „Többet nem írok” — mondta tavaly. Az élet közbeszólt: Monoszlóy súlyos agyvérzést kapott, s újra kellett tanulnia a betűvetést. Ebből az élményből született meg terjedelmes poémája, a Gutaütöttek balladája. Az irodalmat figyelemmel kísérő olvasók először a Vasárnap hasábjain találkozhattak a vers néhány részletével, majd a Kalligram folyóirat közölte. Most, a 73- Ünnepi Könyvhétre az AB-ART adta ki nagyon szép köntösben, Nagy Zoltán grafikáival. (cs) Könyvjelző 1/02
