Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-08-22 / 4. szám
Hogyan tanuljunk verset, prózát? Verset-prózát tanulni okvetlenül kell. Hiszen az jó dolog. Játszadozni egy szöveggel. Bújócskázni a mondatok között. Beszélgetni magunkkal-magunkról a szövegben. Kimondani magunkat a szövegből, esetleg közönség előtt. Lehetőség bőven akad: rendezvények, ünnepélyek nyitánya általában (még mindig) egy-egy vers. Meg aztán ott van évente a számos vers- és prózamondó verseny. Szép feladat: rajta, pedagógus (mert hát, ugye ez az ő dolga elsősorban), rajta, diák! És már tolakodik is elő a címben felvetett kérdés. A diák csak könnyen hárítja tanárára a dolgot. A tanárnak viszont dolga van vele. Akkor van szerencsés helyzetben, ha diákkorában rendszeresen adott elő szöveget (mondjuk, legjobb esetben szavalóversenyen, hiszen ott mégiscsak volt szakmai visszajelzés). Mert hát a szavalás fortélyait nem tanítják az egyetemen (öreg hiba!), lelkes autodidakták számára meg jóformán nincs versmondó szakirodalom, vagy hozzáférhetetlen, vagy éppen egy-egy erős személyiség sajátos módszerét, stílusát tárja fel (pl. Latinovits Zoltán Verset mondok c. könyve), amit utánozni, másolni erőn felüli és értelmetlen dolog. Ez a hiány vezette Vas Ottót (van-e, ki e nevet nem ismeri versmondó köreinkben?), hogy több évtizedes előadói-felkészítőibírálói tapasztalatait papírra vesse. Kézikönyve (barátságosabb a kézikönyvecske megnevezés, hiszen nem kell több száz oldalnyi száraz szövegen átrágni magunkat) a szövegtanulás, felkészülés, előadás folyamatához ad gyakorlati tanácsokat. Némelyik tanács első olvasásra akár megmosolyogtatóan banálisnak tűnhet (pl. előadásra, versmondásra csak olyan diákot válasszunk, akiben van szereplési vágy), mégis nagyon komoly problémára hívja fel a figyelmét, olyanra, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni (hiszen sokan azért vállalnak szereplést, mert valamilyen - például tanári, szülői - elvárásnak engedelmeskednek). És vannak olyan tanácsok is, melyek a lélek mélyebb rétegeinek szólnak, például: alázattal kell fordulni a szöveghez, illetve tisztelni kell a közönséget, hogy ne váljon öncélúvá, modorossá, hiteltelenné az előadás. Vas Ottó illusztrálja is a tanácsokat ismert versrészletek segítségével — beszédtechnikai, gesztusnyelvi, hangszínbeli ötleteket adva. A kezdő felkészítőknek, előadóknak kitűnő indulás: Vas Ottó kézen fogja, de nem egy végtelen hosszú és sötét folyosón botorkáltatja végig az érdeklődőt, hanem ajtókat nyitogat, a világos szobákba pedig már önállóan lép be mindenki — a szöveggel egyedül kell megdolgoznia, éppen így mutathatja meg egyéni értékeit. („Semmi sem lehet kötelező, egyedül üdvözítő és megcáfolhatatlan tanács!”) A gyakorló felkészítőnek, előadónak pedig viszonyítási lehetőség a kézikönyv: mit hogyan csinált eddig, mennyiben tér el Vas Ottó javaslataitól, ötleteitől a módszere, s bizonyára talál továbbgondolható, továbbgondolandó tanácsot is. A kézikönyvecskében finom kritikát is olvashatunk szavalóversenyeink filozófiájá-Vas Ottó tapasztalatgyűjteménye Vas Ottó Hogyan tanuljunk verset, prózát? Gyurcsó István Alapítvány „Ebben a könyvben azokat a tapasztalataimat próbáltam meg összegezni, amelyeket a színpadi próbákon és szavalok felkészítése közben szereztem meg az évek során... Szavalni már tízéves koromban, 1950-ben kezdtem, amikor szülőfalumban, Köbölkúton megindult a magyar nyelvű oktatás, s 1963-ban, már tanárként alakítottam meg Ipolyságon a József Attila irodalmi színpadot...” Fűzve, 100 old., 14,8x21 cm bolti ár kazettával együtt: 140 Sk kedvezménnyel: 100 Sk □ Igazából azt kéne írnunk Vas Ottó „szavalókönyvéről”, hogy hiánypótló munka. Azonban a rendszerváltást követő — és szerencsére folyamatosnak mondható - könyvkiadási boom során a „hiánypótló” kifejezés rendkívül erősen inflálódott, gyakorlatilag jelentés nélkülivé vált. Hisz a katalógusok szerint minden második reformszakácskönyv, házassági tanácsadó, menedzserkézikönyv „régen várt hiánypótló munka”, s Vas Ottó könyvét nem szeretnénk egy lapon említeni ezekkel. Úgy gondoljuk, a szerzőt nem kell bemutatnunk a verset szerető közönségnek, hisz az ipolysági tanár, s az általa vezetett irodalmi színpad csaknem három évtizeden keresztül a Jókai Napok rendszeres résztvevője volt. De rendezői tevékenysége mellett számos önálló előadói estet is tartott, megszólaltatva irodalmunk nagyjait. A könyv — mely alkotója szerint nem szoros értelemben vett szakmunka, sokkal inkább tapasztalatgyűjtemény, rengeteg gyakorlati tanácscsal - létrejöttét bizonyos fokú hiányérzet motiválta: „szavalóversenyek bizottságaiban ülve úgy látom, hogy műkedvelő mozgalmunkban a szavalóknak és felkészítőknek még ma is szükségük van arra, hogy megtanulják (esetleg felfrissítsék) a felkészítés módjának alapjait.” Ez a kötetet forgatva bizonyosan könnyebben fog menni, Vas Ottó ugyanis részletesen, minden mozzanatra kiterjedően kommentálja a szavaló felkészítését, tizenegy lépésben: az előadó megtalálásától egészen az előadók továbbképzésének megszervezéséig. Ha beülünk egy olyan rendezvényre, ahol szavalatokat hallani, általában azt látjuk, hogy az ifjú titán kiáll, és 3-5 percben előad egy verset, prózarészletet. A nem szakmabeliek közül ki gondolná, hogy egy produkcióhoz ideális esetben négy hónap munkája szükséges: „kettő a mű(vek) kiválasztására és kettő az érlelésre”, de előtte persze meg kell találni a megfelelő előadót, „akiben van szereplési vágy, akiből nem veszett ki a gyermeki magamutogatás természetes készsége, benne rejlik a színészi játék iránti rokonszenv.” Ha megvan az előadó meg a hozzá illő szöveg, kezdődhet a felkészülés, szerzőnk értelemszerűen ennek szenteli a könyv leghosszabb fejezetét, konkrét példákkal illusztrálva az egyes stilisztikai-ritmikai fogásokat. Külön fejezetben szól a beszédtechnikáról az érlelés szakaszában, mégpedig az artikulációról, a szövegmondás tempójáról, hangerejéről, a szünetekről, s a sokak által hanyagolt helyes légzésről. Egy ilyen jellegű könyvből nem hiányozhat a gesztus, a mozgás, a kosztüm kérdése, a tájnyelvi kiejtésben rejlő lehetőségek — ez a fejezet sok tévhitet is megpróbál eloszlatni; a külső segítség igénybevétele, a fellépés feltételei. Az előadók képzése, munkájuk szervezése című fejezetben leírtak beteljesülésében pedig reméljük, a XXXIX. Jókai Napokon megalakult vers- és prózamondó egyesület oroszlánrészt fog vállalni. Különösen szimpatikussá teszi számomra Könyvjelző 4/02
