Könyvjelző - Az Új Szó melléklete, 2002 (1. évfolyam, 1-8. szám)
2002-05-23 / 1. szám
Az írószövetség az írókért és az olvasókért Szeretnénk, ha műveink minél több kortárs olvasónkhoz eljutnának Tavaly ősszel, amikor a honi írótársadalom Roncsol László személyében új elnököt választott magának, minden bizonnyal arra voksolt, hogy a sokoldalú tudós költő az egyetlen személy, aki a pártatlanság záloga lehet. Sokan nyilván azt is sejtették, hogy az írószövetség szorgos és folyamatos munkával, feledett vagy elhanyagolt hagyományok újraélesztésével, azaz alkotó szellemiséggel, tehát szabadsággal telik meg. A tavalyi tisztújító közgyűlés után már az is látszik, ami sosem volt kétséges, mégsem volt mindig biztos: hogy az irodalom, az olvasás és a könyvekkel való foglalkozás nem az írók kiváltsága, belügye. Megkértem Koncsol Lászlót, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnökét, a népszerű Kiadói kora estek szervező vezetőjét, vázolja röviden, mit tesz, mit tehet a szervezet az írók, az olvasók és az író-olvasó találkozók ügyéért. — Miután egy éve beláttam, hogy nem háríthatom el írószervezetünk elnöki tisztét, átgondoltam helyzetünket. Többszörösen nehéz a dolgom, hiszen szerkesztő és kritikus koromban sem lelkesültem a szövetségesdiért, nem láttam értelmét, ideológiai kényszertömörülés volt, a hatalmat szolgálta, 1985-től pedig csak annyi közöm volt hozzá, hogy befizettem a tagdíjat. A rendszerváltás után még kevesebbe néztem, de ebben nem vagyok egyedül, társaságunk egész tagsága közönyössé vált, valószínű, hogy a korábbi gyűlések dühös vitái, veszekedései, ideológiai és esztétikai csetepatéi vették el az emberek kedvét a szervezeti élettől. Ha mégis van egy szlovákiai magyar írószervezet, gondoltam tavaly ősszel, akkor mégis meg kell őriznünk, de úgy, hogy értelmes, tartalmas új küldetést keresünk neki. Az író nem a szövetség falai közt ír, szövegei magányban születnek meg, eljöhet viszont az idő, amikor szükség lesz Társaságunkra, s akár politikai szerepet is vállalnia kell. Azt látom célravezetőnek, ha Társaságunk életéből kizárjuk a politikai, ideológiai, esztétikai, nemzedéki vitákat. Ahány író, annyi irányultság, Isten mindnyájunknak másként, testre és lélekre szabottan súg, s csak az tart együtt bennünket, hogy szlovákiai magyar írók vagyunk, remekműveket akarunk írni, és szeretnénk, ha műveink minél több kortárs olvasónkhoz eljutnának. Szerintem Társaságunknak ebben kell szerepet vállalnia, most ez a küldetése. Januártól havi negyedévi rendszerességgel alkalmakat teremtünk olvasóink részére, hogy találkozzanak kiadóinkkal s az általuk pártfogolt írókkal. Programunk több vágányon fut. Hálával tartozunk mindenekelőtt a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének, személy szerint igazgatójának, Czimbalmosné Molnár Évának, hogy teret biztosít a Kiadói kora estek részére s más bemutatkozásokra, főleg magyarországi irodalmi folyóiratok pozsonyi prezentációjára is. Az MKKI-nak kell továbbá megköszönnünk, hogy vállalta három-négy írónk három-háromnapos bemutatkozó körútját az ország négy távolabbi magyar régiójába, ahova az ismert gondok miatt a jórészt Délnyugat-Szlovákiában élő írók aligha jutnának el. Az előbbi sorozat már fut, a másikat most, május utolsó napjaiban indítjuk el. Hasonló szerepet vállalt a Pozsonyi Casino, ahol a ház tulajdonosának, Frideczky Jánosnak kell köszönetét nyilvánítanunk, mert falai közt szintén havi rendszerességgel mutathatunk be egy-egy frissen megjelent értékes könyvet vagy kiadót. Legutóbb a Madách-Posoniumnak örülhetett a Casino Tagsága. Egyéb terveink is vannak. Folytatjuk a múltból örökölt rendezvényeinket, próbáljuk komolyabban venni karitatív szerepeinket, kapcsolatot tartunk, amennyire nagyon szerény eszközeinktől telik, betegeinkkel, s ha időnk és módunk lesz rá, valamikor szeptemberben egy kötetlen szabadtéri találkozót, egy őszi majálist - szeptembrálist, autumnálist - is öszszehozunk a Társaság örömére. Más találkozóink is voltak már: rendeztünk összejövetelt néhány idős írónk tiszteletére a Madách-Posonium székházában, az írószövetség tanácstermében, s ha úgy hozza a szükség, a Csemadok pozsonyi dísztermében is szervezhetünk egy-egy reprezentatív alkalmat. Emléktáblák kirakását tervezzük Szakolcára (Gvadányi, Juhász Gyula) és Pozsonyba. Az utóbbiról már folytattunk is megbeszéléseket a kiszemelt ház tulajdonosával, aki pártfogolja a gondolatot. Kevés pénzből gazdálkodunk, de eddig sikerült rátalálnunk azokra a nagyszerű emberekre, akik értik, miről van szó, és önzetlenül támogatják céljainkat. Elsősorban nekik köszönhetjük, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága éledezni kezdett, s betöltheti korszerű küldetését. Őszi közgyűlésünktől új ötleteket és ösztönzéseket várok. Úrit Élőszó Zempléni-ungi író-olvasó találkozók az MKKI szervezésében májusban Cselényi Lászlóval, Koncsol Lászlóval, Mács Józseffel és Tóth Elemérrel Deregnyő Református Tanulmányi Központ, május 29-, 18 óra Királyhelmec Gimnázium, május 30.. 10 óra Városi Művelődési Központ, 19 óra Nagykapos Gimnázium, május 31., 10 óra Panzió, 17 óra Duba Gyula új regénye A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének termében a beharangozott Kiadói kora estek műsorára úgy megtelik a terem Védcölöp utcára néző, a közönség számára fenntartott része, hogy a pontosan érkezők már csak a nyitott ajtó körül gyakorolhatják a sok jó ember kis helyen is megfér kényszerű elvét. Szemben velük a ház gazdáján, az Intézet igazgatónőjén kívül általában a három főszereplő ül: a rendezvénysorozat házigazdája, Koncsol László, valamint a meghívott írót bemutató, vele beszélgető felkért szakértő, s végül maga az író. Ők hárman, háttal az utcának, szemben a beszélgetésüket kérdéssel, felkiáltással, nevetéssel vagy éppen felhorkanással meg-megszakító néző-hallgatóság. így volt ez Duba Gyula új könyvének, a Halódó parasztvilág című regénynek a bemutatásakor is - az eddigi utolsó összejövetelről, melyen a szerzővel Kocur László beszélgetett, az Új Szóban Mislay Edit készített összefoglalót (ÚSZ, május 2., csütörtök, 14. o.), a Pátria Rádióban pedig Lacza Éva (Téka, május 11., szombat, 13-00). Balról jobbra: Koncsol László, Duba Gyula, Kocur László. Fénykép: az MKKI archívumából Könyvjelző 1/02
