Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-03-28 / 13. szám
4. oldal KOMÁROMI LAPOK 1942. március 28. EZREDÉV TAVASZÁN Most bontogatom ki szárnyamat. Amott Már csillan vize a csöndes Dunának, S míg a győztes jövő felé haladok, Foszlani kezd a szívemről a bánat... Megérzi ezt a tavaszváró tájék, A télnek málló hava fénybe cseppen, Úgy érzem, mintha ifjú szívvel járnék, Szilaj, sudár test, vén, öreg bekecsben... Szent koszorúját Élet meséjének Igyekvő kézzel fontam ezer éve, Ma ismét felzúgott a harci ének, S a koszorúhoz, ím, új virágkéve ... Elmúlt az ősz. A tél is lassan átmegy Fejem felett! — Vártam ezt, hej, mióta!' Azóta régen magyar lett a Svábhegy És porrá váltak Koppány, Thonuzóba! Vérem csapolták komor ütközetben, A jogot, jussot Ázsiában hagytam, A bará-dákért újra megfizettem. De Európa űzött szakadatlan!... Ha kint béke volt, lelkem forrott, erjedt, És önmagámmal csatáztam, vitáztam, De őriztem a Duna menti telket, Néha fehérben, néha talpig gyászban!... Ezer év után most tavasz van újra, örök harcosok dicső útját róva Fellendülök a napba vivő útra S hozzád érkezem, ifjú Európa!... Vért Vince. MÁRCIUSI NOTESZ Hóvirág | A Szent András-templom torony a blakain ki-beszállnak a galambok. Egyszeresek az egyik kapja magát: lesurran a Jókai-szoborra. “Odaszáll a Mesemondó bronzvállára s mintha súgna valamit a fülébe. Nézem a galambot. ■ Most veszem, észre, hogy más is nézi. Egy köpcös, csizmás falusi ember. Ott áll a szobor előtt. Mosolyog. Aztán lehajol hirtelen, letesz valamit a szobor elé. Ott termek mellette. — Hóvirág! — csap ki belőlem az öröm. — Hát az, — mondja az ember s tovább mosolyog. — Honnan hozta? — Gellérröl. Megismerem az öreget: Vendégh Lajosnak hívják, a gelléri SzMKE elnöke. Mikor a csehek alatt felépítették a get-, tériek a kulturházat, Vendégh Lajosnak első dolga volt, hogy a falu őstehetségű festőjével, Simon Istvánnal megfestesse a nagyterem számára Jókai képét. An-* nakidéjén pedig, mikor a szoborra gyüj-HSRNEVES ZONGORATERME VILMOS CSÁSZÁR ÚT6á GoLkÓA dokám lőttek, gyalog ballagott be Vendégh Lajos a komáromi vásárra, csakhogy a vonatköltséget odaadhassa a szobor-alapra. Lám: az első csallóközi hóvirággal az idén is Jókaira gondolt. Gyerek A borbélyom habbal maszatolja a képemet. De egyszeresük abbahagyja, odaugrik az ablakhoz. — Ejnye, de helyre kislány! mondja. Megbotránkozom : — Kutyafáját magának, mindjárt szólok a feleségének! A mester nem mozdul az ablaktól. Kitágult szemmel, nekipirosodott arccal bámul ki az utcára. Az orrával majd kiböki az üveget. Nem szenvedhetem már. Kitekintek én is. öklömnyi gyerek tipeg a kirakat előtt4 Szőkehajú kis leánycsemete. ■ Mi lelte magát? — bököm oldalba a borbélyt. Röstelkedve fordul meg. De nem kell felelnie. A felesége éppen — begurul az üzletbe. Gurul, a szó szoros értelmében. Fiatal arcán rózsabimbók himbálóznak s olyan boldogan cipeli a legsúlyosabb s legislegszentebb terhet, mint Krisztus Urunk a keresztfát, amelyben testet öltött az élet értelme... Kiscserkészek Szín: a Kultúrpalota művész-szobája. A nagyteremben folyik a hangverseny. Éppen a hárfaművésznő játszik. Halálos csend. Molnár Anna csöppnyi ujjai lelket-virágoztatóan pengetik Schuecker Mazurkáját. A szoba ajtajában két kiscserkész áll. Talán elsős, vagy másodikos gimnazisták. Nézik a művésznőt, átszellemülten, boldogan. S hallgatják a zenét. Néha összenéznek. Komolyan bólintanak. Mikor aztán vége a számyipk s a kicsi, törékeny, mindig mosolygó művésznő feláll, a két kiscserkész az első, aki összecsapja 1a tenyerét. S az utolsó is, aki abbahagyja a tapsot. Schmidt Viktor megszólal: —• Na, fiúk!... A két kiscserkész repül. Fel a dobogóra. Fogják a hárfát, hozzák a művészszobába. A művésznőnek, nincs több száma, leül a fotölyre. A két kiscserkész mellételepsZik s ettőlfogva a világ minden kincséérffl nem mozdulna mellőle. Estélyiruhás hölgyek, szmokingos urak szeretnének hozzáférkőzni, de lehetetlen. A két ■kiscserkész ott áll a művésznő előtt, hol az egyik tartja szóval, hol a másik. Határozottan, a szó legnemesebb értelmében - udvarolnak Molnár Annának. S a művésznő boldog. Látom az arcán. Mosolyogva, sőt sokszor kacagva fogadja. a két kiscserkész egy-egy szép mondását. Nem. igen hallom, mit beszélnek, csak halványan veszem ki a szavukból, hogy a csicsói erdőről van szó, amelyben a sárgarigó hangja kismiska volt a művésznő zseniális játékához képest... A hangverseny után mindjárt utazni akar a művésznő. — Ejnye, — mondja ijedten, —hogy eljárt az idő. Már csak taxival mehetek az állomásra. — Egy pillanat! —• ugrik az egyik kiscserkész s már rohanni akar. A másik utána iramodik. Az ajtóban csípi el. Ezt súgja neki: — Ida visszajössz, mondd azt, hogy nincs taxi. Legalább lekési a vonatot!... (nf) Írás a káromkodásról Sárgult betűk a város levéltárából Régi, régi sárgult papírok halvánnyá -.ált betűi, szútáblás, elnyűtt könyvek! rongyolódott írásai, febetéllő kutyabőrre, foszladozó pergamentre vetett hagyományok mind-mind bizonyítják, hogy az elmúlt évszázadok népének léte a tiszta vallásos erkölcs «.lapján épült fel és mindenben mindig a meggyőző Iáit és Isten akaratában való megnyugvás vezette őket. Ez magyarázza azt, hogy vá-i fosunkat ért oly sok, súlyos sorscsapást is béketűréssel, türelemmel, a jövő bizodalmában való hittel tudták elviselni. A múlt embere bármely társadalmi osztályhoz tartozó volt is, létkérdése kezdet ténél Istenhez fordult, kérve annak segítségét. * Városunk közéletének legnagyobb eseménye mindig a főbíró és senator választása volt. Az ezerötszázas évek elejéig kettős státussal bírván a főbíró mellé £gy; majd az ezerhatszázas években hármas státussá alakulva, két senátort választott. Ezerhétszáznegyvenötben pedig Mária Terézia szabad királyi jogot adván neki, hatvan-személyekké alakult át, választván tagjait a városban; levő hitéletet élő honorátorok közül. A megválasztottak első útja mindig a templom volt, hol esküjüket letéve) léptek csak tulajdonképpeni tisztségükbe. Avult, cifraveretű bőrkötésű könyv őrzi esküjük formáját, mit az oltár előtt tettek. Ugyanez állt a kereskedőkre. Komárom kereskedelme az ezerhatszázas évek elejével a görögök, majd a rácok betelepülésével lendült fel, mindkettőmély vallásos érzelmű faj, kik önállósításukkor templomukban tettek esküt hitükre s további tiszta erkölcsükre. Úgyszintén a polgárok, is. A város polgárai1 közé felvett egyén esküt tett az Atya, Fiú és Szentlélek Isten s annak minden szentjeire, hogy további életét a város közjavának szentelvén, példaadó keresztény életet él. És a ezéhek létalapja is a vallásosságban gyökeredzett. Közöttük már protestánsok is voltak, épp ezért ezéhszabályaikat is úgy alkották, hogy a különböző vallásúak közt súrlódást ne keltsen s féltve ellenőrizték minden egyes tagúk lelkigyakorlatának betartását. Ebből következtethető aztán az is, hogy nagy szigorral büntették a káromkodást és ezek közt az Isten káromlását. A város vértörvényszékének idején (Pallós jogát Szent István király adta) az Istent) káromlók büntetése a nyelv kitépése voll, a káromkodót pedig a hóhér korbáts-’ ütése alá Ítélve 5—25 korbáts-ütést szenvedett el. Vésztörvényszéke idején, mikor már halálos Ítéleten kívül más testi fenyítést is adtak, az Istent-káromlásra még fennállt a nyelvkitépés, a káromkodókra pedig szégyenketrec várt. Később pénzbüntetés sújtotta az Istennel elégedetlenkedőket vagy káromkodókat, büntetlenül senki se kerülhette el sorsát. És ime, a ma embere e kort szégyenteljesnek bélyegzi, Ítéleteit bar-, bárnak mondja csak azért, hogy ezzel eltakarja kora legnagyobb bűnét: a káromkodást. * Komárom lakói mindenkitől elhagyatva, sokszor voltak egyedül csak a jó Isten kezében. Alakulásától kezdve a sorscsapások özöne zúdult rájuk | és a mai generáció is Isten megpróbáltatását láthatta a húszéves idegen igában szenvedett rabságában. És épp ezért, most, midőn apáink, testvéreink, fiaink küzdenek egy szebb magyar jövő eléréséért, ne bélyegezzük meg a múltat, ne mondjuk azt barbárnak, hanem úgy mint ők, forduljunk hittel az Egek Urához, ki mindig velünk volt, s ki őseinket is megsegítette. Ne káromoljuk nevét, hisz most járjuk őseink oly sok megpróbáltatáson keresztülment útját, most van segítségére legnagyobb szükség, bízzunk tehát Bennie s (■) velünk lesz és betakar szeretetének védő palástjával. Farkas Péter. Ezertonnás uszályt bocsátottak vízre Komáromban A magyar munka, a magyar élniakarás ünnepe volt csütörtökön a komáromi MFTR hajógyárban, ahol ismét hatalmas, ezertonnás uszályt bocsátottak vízre. Ez a hatalmas vizijármű teljesen a komáromi hajógyárban készült, magyar anyagból, a magyar szorgos munkáskezek alkották, bizonyságául annak, hogy a magyar munkás, a magyar zseni, a magyar szorgalom tud és akar alkotni. Az uszály vízrebocsátása minden nagyobb ünnepély elkerülésével, szűk családi körben történt. A vízrebocsátás alkalmából a budapesti központot dr. Thamm István igazgató képviselte és fejezte ki elismerését a szorgalmas, törekvő munka © szép eredménye felett. Itt említjük meg, hogy pár hónappal előbb szintén vízre bocsátottak a komáromi hajógyárban egy hasonló méretű ezertonnás uszályt. Koppánymonostoron (196) egy kai. hold gyümölcsül és kél szobás verandás ház mellékhelyiséggel, saját kúiial eladó. Cím: Szilágyi Fartnc Komárom, Koppánymoiostor. Diák- és turistaszálló épül Tatán A m. klr. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium a belső idegenforgalom fellendítése érdekében az ország több helyén turista és diákszállókat létesít és ez intézményeket az országot járó diákok, leventék és turisták olcsó és tiszta szálláshelyéül szánja. Tata község is kérte egy turista és diákszálló létesítését. A kereskedelemügyi minisztérium idegenforgalmi hivatalának kiküldöttjei több ízben jártak Tatán és legutóbbi látogatásuk alkalmával kiszemelték a szálló helyét az angolkertí kristálytiszta patak mentén, a tatai Nagytó partján. A kiszemelt épületet gróf Estery házy Ferencné nagy megértéssel bocsátotta rendelkezésre. Tata község vette bérbe az épületet, melyet az Idegenforgalmi Hivatal tervei szerint a kereskedelemügyi minisztérium átépíttet. Az átépítés költségeit a minisztérium viseli, de jelentős hozzájárulást biztosított gróf Esterházy Ferencné és így rövidesen igen értékes és páratlan fekvésű intézménnyel gazdagszik Tata község. A szálló 30 ágyas turista jellegű szálloda lesz, felügyelő tanárok részére külön szobákkal. A szállóból.pompás kilátás nyílik inaid a páratlan, fekvésű tatai Nagytóra. Ha az építkezési anyagok beszerzése sikerül, már az idei évben megnyílik az új diák és turista szálló, melyet bizonyára nagy számban keresnek majd fel a kiránduló diákok, turisták és leventék. Az új szálló bizonyára nagyot lendít a szép fekvésű Tata idegenforgalmán. — A Donaueuropa márciusi száma. Magyarország németnyelvű dunavölgyi folyóiratában O. Dietrich birodalmi sajtófőnök az új Európa sajtójáról, Pukánszky Béla a hazai németségről, F. Ronneberger az európai u jjarendezésröl, E. Scheer Szlovákia három évéről, Németh Andor a magyar mezőgazdaság fejlesztéséről, F. Wintersberger az állami gazdaság-irányításról, E. Görlich a dunai népek német megítéléséről, .T. Horvath a száborról, Gyóni Mátyás a magyar bizantinológiáról ír. Sokoldalú nemzetiségi, gazdasági és irodalmi szemle egészíti ki az új számot. A Donaueuropa ára 1.50 P, kapható mindenütt. „HQRMOCITH B“ krém egyetlen nap alatt megszünteti az arcbőr kellemetlen húzódását! „HORMOCITH B“ krém megakadályozza az időelőtti ráncok keletkezését és visszaadja az arcbőr fiatalos rugalmasságát! Még ma vegye meg illctfszer- és lotoszGkűzleiéfcen KOMÁROM, VÁRMEGYE-UTCA 9. TELEFON 210. DOBOS
