Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-01-17 / 3. szám
-1912. ■ január 17. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Mire gondol a hó alatt a füzespusztai kisemberek búzája ? Nehéz Ferenc riportja Csallóköz, január eleji. Megállt a hóesés. A felhők ólmát felolvasztotta kissé a napsugár, s úgy érezzük, sose volt még aranyabb Mátyás király' kertje, mint most, ezen a' januáreleji délutánon, amelyiken szánkóval repülünk a belseje felé. Aranypor a hó ... szinte vakítóan csillog-szikrázik a verőfényben. Vontszemü János két csikója nagyokat prüszköl a szán előtt, látszik rajtuk azonban, hogy ezt is örömükben teszik. Mint a pille: úgy repülünk utánuk. Csiiizradvány határában varjúsereg gubbaszt a fehér tengerben. János bácsi feléjük bök az ostorával s azt mondja: — Olyanok ezek a rusnyák itt a hóban, mint a feketeszeplők a menytaszszony orcáján! Kitűnő ember ez a Vontszemü János. Olyan gyönyörűeket mond: öröm hallani. Például mikor a füzespusztai útkeresztezésnél egy álldogáló embert pillantunk meg, így fordul hozzánk: — Ezt is csak a jó Isten állíthatta ide ilyenkor ■— madárijesztőnek... i Az ember, valóban, nem sokban különbözik a madárijesztőtől. Kopott a dolmánya, foltos a nadrágja s nem sok híjjá annak sem, hogy ormótlan kucsmájából kikandikáljon a haja. De megszólal, mikor hozzáérünk: . — Hová mennek ? ' — Megyeire. — Hát én is. — Szóval felülne, — állítja meg Vontszemű János a csikókat, — hát kászolódjék, atyafi. Az ember fellép a szánra s helyetfoglal mellettünk. Szűkszavú ember: rögtön tapasztaljuk. Arra is csak ímmel-ámmal felel, mi járatban van Megyerre. De nem azért Vontszemü János a szánkósunlc, hogy ne ő segítsen megint a helyzeten.- No, — mondja, — nem tudom, mire gondolhat a füzespusztai búza most a hó alatt ? — Aligha valami jóra, — mozdul meg az emberünk. — Miért ? —- Hát... mert tán tudja máiig, hogy nem. igen érdemes kikelnie néki. — Hogyan? Az ember nyelve most már elered. S mialatt a hó megint hulldogálni kezd s lassan elveszti aranyát: Nagymegyerig friegtudjuk, hogy a füzespusztai búzának, sajnos, valóban nem igen érdemes kikelnie az idén... ió;tos \s'%&?***j fe .'»Ä> >ti m \v>, i* >' '00&1 \ EBWTiKI &~r* 2100 hold visszatér. Merthát igen... a Csiiizradvány határában fekvő Füzespusztához 2100 hold föld tartozott már a boldogult cseh világban is. Ám egyszer csak jött a nagyszerű csehszlovák földbirtokreform. S voltak, akik ezt kitűnő érzékkel előre megérezték. Ezek közé tartozott a szóbanforgó birtok tulajdonosa is, aki a reform végrehajtása előtt egy briinni telepítőszövetkezetilek szabadkézből eladta a 2100 holdat, amelyre ennekfolytán, természetesen, hamarosan rátelepedtek a jó morva telepesek. A telepesek; azután szép lakóházakat, gazdasági épületeket, sőt egy gyönyörű iskolát is építettek a pusztán. Dehát, utóvégre, bei kellett teljesedni a végzetüknek: jött a visszacsatolás. A 2100 kőid visszatért... A telepesek, fájó szívvel bár, de távoztak. Lett is örönl erre Csilizradványon. Miért ott bizony kellett a föld, a rög, a rögből fakadó áldás, — a kenyér. Meg is kapták a földeket a rászorulók 3—6 holdas bérletben. A bérlet csak egy évre szólt, de az új gazdák szívük ügyének tekintették a magyar rög sorsát: kitünően ápolták, javították, mert bizonyosak voltak abban, hogy a rög — régre mégis a saját tulajdonuk lesz. Okos beosztással, tervszerűen gazdálkodtak, a gazdasági épületekben lassanlisssan szaporodni kezdtek az állatok. S »mi a fő: nemcsak az állatok szaporodtak, hanem a gyermekek is. A puszta 250 lakosának 60 tanköteles gyereke *fln! Ám mi történt ? 1941 őszén a birtokból a régi tulajdonos, a*ki az anyaországban vészelte át a cseh elnyomatást, 1000 holdat visszakapott hirtelen. A legjobb minőségű ezer holdat. Bérbekapta ugyan, de ebből 500 holdat, az elsőrendűt, azonnal maga is bérbe adta egy zalamegyei földbirtokosnak, akinek már úgyis volt 600 holdja. A másik 500 holdat —- a harmadrendűt — felajánlotta a csilizradványi kismagyaroknak — 6 évi bérletre. A kismagyarok tehát két részre szakadtak. Egyik részük az alig hasznosítható 1100 holdon gazdálkodott, amely továbbra is megmaradhatott bérletében, egy évre mindig, s bér fejében fizetett az államnak 35 kg búzát és 4 pengő kezelési költséget. A kismagyarok másik része pedig — mit tehetett volna mást ? — kibérelte a felajánlott 500 harmadrendű holdat. Nem egyévi, hanem hat évi bérletben. S most jön a nagy panasz teteje. Mert azért a jóidért, amelyért a tulajdonos holdanként 40 kg búzát és 4 pengő kezelési költséget fizet a kincstárnak, a szegény, rászoruló kisemberektől évenként s holdanként 75 kiló búzát és 5,50 pengőt szed be bér gyanánt! » * * — A búzát elvetettük, — mereng mel-Komárom szab. kir. város nyilvános közkönyvtárának 1941. évi forgalmáról, gyarapodásáról és működéséről az alábbiakban számol be a könyvtár vezetősége a polgármesteri hivatalnak: Komárom város közkönyvtárát ezelőtt 55 évvel, 1887-ben létesítették és a félszázadot meghaladó működésével, különösen a 20 éves cseh megszállás alatt, mindig erőssége volt a magyar kultúrának és haladásnak, a közművelődés megerősödésének. Ma már a komáromi közkönyvtár kultúrbüszkesége a városnak, amelyről nemcsak a budapesti rádióban hallottunk elismerő szavakat, de a vidéki és a fővárosi, sajtóban és a tudományos folyóiratokban is gyakran olvasunk méltató sorokat. így például a magyar közkönyvtárak közlöny© a Síagyar Könyvszemle, Supka Ervin tollából közöl cikiad a komáromi könyvtárról, dr. Kertész Jániop a Kisebbségvédelem című folyóiratban és a Magyar Közigazgatás című szaklapban, a Városok Lapjában, Féja Géza a Híd című képes hetilapban, Zilahy Lajos lapjában, Szitnyay Zoltán az Újság című napilapban, Lakatos Vince a Nemzeti lettünk a kopott-kucsmás ember, — de vájjon mi hasznunk lesz belőle, ha kikéi ? Mehet bérbe a gazdának ... — S miért fogadták el ezt a feltételt ? —- Kénytelenek voltunk vele. A házakba már beköltöztünk, megszerettük azt a kis kuckót. Nehéz volna otthagyni megint... Nagymegyer felé járunk már. Egyre sűrűbben hull a hó s lassan alkonyodik. Vontszemü János csikói is lelassítottak s mintha nehezebbnek tűnnék számukra a szánkó. Talán azért, mert nemcsak mi magunk ülünk rajta, hanem a gond is ,.. Az árokból egy varjú röppen fel, nehézkesen, lomhán. A fejünk felett száll már, mikor megszólal: — Kár! könyvtárról, nagy forgalmáról, gyarapodásáról és példás kezelési módjáról. De e cikkeken kívül a személyesen megjeleni szakemberek élő szóval is elismerő nyilatkozatokat tettek könyvtárunkról. így Pasfeiner Iván, a közgyűjtemények országos főfelügyelője, dr. Vargha László a főfelügyelőség országos előadója, Csánky Dénes a budapesti Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Kőszeghy Elemér a budapesti Iparművészeti Múzeum igazgatója, Pongrácz József a pápai főiskola könyvtárigazgatója és még sokan mások, amikor megtekintették könyvtárunkat, meleg szavakkal nyilatkoztak a látottak fölött. Könyvtárunk a vidéki könyvtárak között első helyre került már csak azért is, mert már eddig kilenc nyomtatott könyvtári címjegyzéke jelent meg nyomtatásban és ezzel a könyvtár használata felette megkönnyült. A könyvtár olvasóinak életbeosztása leginkább olyan, hogy este van idejük az olvasásra, tehát arra, hogy a könyvtár házi katalógusában keresgéljenek, nem igen tudnak időt áldozni, a nyomtatott katalógusokból azonban otthon, nyugodtan kikeresheti mindenki a neki legmegfelelőbb könyvet. A kilenc katalógus közül az elsőt A 1 a p y Gyula dr., a többi nyolcat pedig B a r a - n y a y József dr. szerkesztette és rendezte sajtó alá. E katalógusok egymást kiegészítők, folytatólagosak és mindig a legújabb gyarapodást ölelik föl. A komáromi városi közkönyvtár gazdag anyaga révén is az első vidéki könyvtárak között foglal helyet. Különösen nagyjelentőségű az elmúlt év hatalmas gyarapodása. Az 1941, év elején a könyvtár 14.942 kötetet számlált, az 1941 év gvaiapodása különösen nagy volt: 3477 kötet. Ezt a bét tételt ha összeadjuk, az 1942. év elejéin a várost könyvtár anyaga 17.689 kötet. Ezt a hatalmas könyvanyagot az elmúlt évben 1295 olvasó használ'H, akik 51.672 kötetet olvastak. Egy olvasóra 47 kötet esik. Ezek a magas számok szintén az első helyek, közé, kiizdötték föl könyvtárunkat. A húszezer felé közelgő kötet között képviselve van a gazdag szépirodalmon kívül a tudománynak majd minden ága úgy. hogy mindegyik olvasó, a napszámostól föl egészen a tábornokig, megtalálja a maga; oktató vagy szórakoztató olvasmányát. A közép- és főiskolás tanulók különösen nagy hasznát veszik könyvtárunknak, de sok esetben a tanítói és tanári kar is igénybe veszi könyvtárunkat, amelynek olvasói közt a társadalom minden rétege megtalálható, A könyvek beszerzésénél nemcsak a most divatos, fölkapott írók müveire vagyunk tekintettel, hanem a régi irodalom termékeit is beszerezzük, mert azok is vannak olyan értékesek és becsesek. Tudjuk és ismerjük Komárom város nehéz anyagi helyzetét, de azért kérjük a város bölcs vezetőségét, hogy a városi könyvtárra, amely Komáromnak valósággal kultúrhüszkesége, ne sajnáljon áldozatokat hozni. Kérjük, hogy a megszokott évi könyvbeezerzési segély: az 1109 pengő, ne rodukáltassék, mert különben igazán nem lehet a könyvtárat a szokott mértékben fejleszteni. Komáromnak, mint a Jókaink, Beöthyek, Péczeliek, Czuczorok, Szinnyeiek városának nem szabad az áldozatok elől kitérni, amikor a magyar kultúráról van szó. Erősen kiszsziik, hogy a város bölcs vezetősége ezt »zemelőtt is tartja. A könyvtár vezetősége két fiók-könyvtárat is létesített: Partosújtelepen és Koppánmonostoron. Mindegyik fiók-könyvtár száz kötetből áll és a partosújtelepi könyvtárt tavaly felfrissítettük, új köteteket juttattunk ki. Az idehelyezett új tisztviselők és katonatisztek körében jutott nagy népszerűségre! könyvtárunk. Ezek az új olvasók elismerőleg nyilatkoznak erről a kultúrális intézményről, amelyhez hasonlót nem igen ismernek más városokban. Az olvasók között legtöbbet olvasott az elmúlt évben Dózsa Lászlóné, aki hatszáz és Merle Jenő, aki háromszáz kötetet kölcsönzött ki könyvtárunkból. A városi közkönyvtár vezetője dr. Bara n y a y József, akit a könyvtártanácsi könyvtárigazgatói címmel ruházott föl. Hivatásos könyvtáros, aki már 35 éve, 1907 óta működik ezen a pályán és vezeti a városi közkönyvtárat. Eredményes működéséért a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa díszoklevéllel tüntette ki. Nagy irodalmi tevékenységet fejt ki, a hírlapokban és folyóiratokban megjelent cikkein kívül 12 önálló munkája jelent meg. Szerkeszt és szerkesztett hírlapokat, folyóiratokat, naptárakat. Az eddigi könyvtári kisegítő: Ipovitz Teréz, aki 13 évig inzgólkodott a könyvtárban, férjhez ment és megvált a könyvtár kötelékéből. Helyette Dob is Ilona most a könyvtári kisegítő. A cseh megszállás alatt, hogy, a könyvtárosnak minél több kellemetlenséget okozzanak, a könyvtári kisegítőt nem fizette a város, azt dr. Baranyay József 3 sajátjából honorálta. A város vezetősége a felszabadulás után vállalta a kisegítő fizetését. A magyar kultúrának nagy szolgálatot tesz még Czike Julianna és Szórá® Hona, akik csaknem állandóan segítenek a közkönyvtárban a nagy forgalom lebonyolításában. Á forgalom könnyebb lebonyolítása érdekében a könyvtárigazgató újításokat vezetett be, amelyeket sok vidéki könyvtár, így a lévai, érsekújvári' is igénybe vesz. Amit Komárom város a közkönyvtárra áldoz, az, bőven megtérül a magyar kultúr* terén elért gazdag eredményekben. Éppen ezért kérjük a város vezetőségét, hogy könyvtárunkat továbbra is támogassa. Komárom, 1942. január 15. A városi könyvtártanát». Uisfehan írt elismerő cikket a komáromi Komárom város közkönyvtárának I94L évi működése Hatalmas eredmények — A keletek »ima közel jár a húszezerhez — Az olvasók, a kíolvasoll kötelek nagy száma Elismerő serok a lóvárosi sajtóban — A könyvtár kél fiókkönyvtárát is fenntart - Kik olvaslak legtöbbet ?
