Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-03-21 / 12. szám

1942. március 21. KOMABOMI LAPOK 3. oldal. Nagy érdeklődés nyilvánul meg a Dalegyesület hangversenye iránt Felvidékiek Bácskában Felejthetetlen emlékekkel tértem vissza a SZMKE bácskai körútjáról. Szeretettel* jes vendégszeretetük közismert, de még a vártat is felülmúlták. Főispán, polgármester, képviselő, közjegyző, gazda, hivatalnok, ipa­ros egyaránt versenyeztek, hogy ottlétünket minél kellemesebbé tegyék. Ami még ennél is kellemesebben meglepett, hogy nem is­merik az osztályellentéteket. Nem emlege­tik a demokráciát, de élik a szó legneme­sebb értelmében. Szabadkán dr. Veréb közjegyző a D. K. M. Sz. elnöke vendégül látott uzsonnán. Szerényen csak az elő­adók és az érsekújvári Bokréta férfi tag­jai jelentünk meg. Valósággal megbotránko­­zott, hogy a bokrétás gazdalányokat és mamáikat nctm hoztuk el. Futárt küldöt­tünk értük, hogy hibánkat jóvátegyük, de így volt mindenütt. Főispán, hivatalnok, iparos, gazda együtt érez, dolgozik min­denütt. Magyarságuk egybefűzi őket. So­kat csodálkoztam, hogy a DKMSZ hogyan érhetett el olyan kiváló eredményeket? Most azonban megtaláltam! a nyitját. Olyan veze­tői vannak, akiket érdemes követni, mert együtt éreznek a paraszti tömegekkel. Ki­tűnő példája ennek agilis igazgatója: dr. Hegedűs László. Oly barátilag bánt az újvári bokrétásokkal, hogy elszakíthatatlan kapcsolat fejlődött közöttük. Ők nem nézik, hogy ki micsoda, csak az "a fontos, hogy magyar legyen. Érsekújvárról magunkkal vittük Géza bácsit, a cigányprímást. Az utolsó este nagyobb muri volt az újvári vendéglőben, ahol muzsikált. Hajnalban egyenesen az állomásra indult, hóna alatt a hegedűvel és vonóval. Csak a vonatban vette észre, hogy a tokot otthon felejtette. A hegedíjtől és a vonótól meg nem vált soha. Budapesten a Nemzeti Színházban megnéztük a Sasfiókot. A kabátját betette a ruhatárba, de a hegedűt és a vonót nem. Hóna alá téve vonult be az első emeleti­­páholyba, a frakkos urak és estélyi ruhás hölgyek nagy csodálkozására. Újvidéken a szállodásné nagyon megtré­­fálta Géza bácsit, tréfából megkérdezte tőle, hogy ki fizeti ki a szállodát? Géza bácsi kegyetlenül megijedt. Lélekszakadva sza­ladt utánunk a vendéglőbe. Baj van tekin­tetes urak, baj van! — mondogatta — a kocsmárosné megkérdezte, hogy ki fizeti a szállodát?! Mondtam neki, hogy majd az elöljáróság! Nagyon pislogott a hege­dűmre, de sikerült valahogy meglógnom. A többiek táskáit azonban nehezen fogja ki­engedni!—t Alig bírtuk Géza bácsit meg­nyugtatni, hogy rendben van a szálloda; ára. Szabadkán a be nem fejezett volt Szokol­­házon kívül semmit sem építettek a szer­­bek. Megkopott, megrongyosodott a város. A gyönyörű régi városházáról talicskaszám­ra hordták ki a piszkot és a poloskát. A hivatalnokok a tintás ujjaikat a falba tö­rölték. Hónapok kellettek rendbehozatalára. Az elnyomott magyarság azonban nagyot müveit. Megépítette a magyar Népkört, ami a magyarság védőbástyája volt, épp úgy, mint az újvidéki — szintén a megszállás alatt magyar fillérekből épült — beltéri Katolikus Kör. Zentán sem épült semmi a Cikta épületén kívül. Befejezetlen maradt a háború alatt megkezdett gyönyörű, hatalmas katolikus templom. Falai omladozva meredeznek az ég .jelé. Sokat beszélnek Zentán az itteni cigányok magyarságáról. Pofozták, verték őket, közibük lőttek, börtönbe csukták, de magyarok maradtak mindig. Még száz pen­gőért sem hajlandók szerb nótát játszani. A jó bácskai ételeket sem felejtjük el soha. Ilyen volt a híres zentai vacsora is. Csak gyengébb vacsorát adnak az előadás előtt, mondogatják. Az első tál étel sonka és felvágott volt. Örültünk, hogy milyen jó a vacsora és alaposan heettünk. Ezután jött a haddel, hadd! Kisült, hogy 'ez csak az előétel volt, most következtek a pecsenyék és tészták. Újvidék a változatosságok városa. Autó­buszunk szűk utcán, régi házak között ha­ladt, majd pedig beértünk a szecessziós vá­rosrészbe. Ettől jobbra terül el a modern Újvidék hatalmas palotáival, de köztük itt­­ott még vadvizek díszlenek. A volt báni palota csodás épület. Belső hatalmas már­ványoszlopait hiába próbálta Szombathy Viktor átölelni, a felét sem sikerült. A báni lakosztály perzsaszőnyegekkel van tele. Az utolsó bán hirtelen távozott, nem teljesí­tette kötelességét. T. i. a lelépő bánok mindig magukkal vitték a perzsaszőnyege­ket is. Az újvidéki bánok néni bánták meg, hogy bánok voltak ... Újvidék magyarsága — sajnos — nem a modern városrészben lakik, hanem kint a Darányi-telepen. Kis házaik melletti né­hány száz öles kertjeikben kertészkednek. Utcáik rossz állapotban vannak, mindenütt feltör á talajvíz s a bűzterjesztő pocso­lyák vize árkokban folyik. Sajnos, minden jónak vége szakad, így a bácskai útunknak is. Hazatértünk, ta­pasztalatokkal gazdagodva, de örömmel is, mert hasonló gondolkozású magyarokkal szoríthattunk kezet és köthettünk örökké­­tartó, el nem múló magyaros barátságot... Féja Tibor. Nagyforgalmú téren épült emeletes hfe eladó. s Bővebb felvilágosítást akiadóhivatal ad Ismét jelentős zenei esemény színhe­lye lesz ma este 8 órakor a Kultúrpalota nagyterme. Mint jelentettük, a Komá­romi Koszorús Dalegyesület rendezi meg ezúttal VI. reprezentatív filharmonikus­­hangversenyét, mintegy méltó befej ezé- , sét az 1941—42. évi, eseményekben dús hangversenyúdénynek. A Dalegyesület rendezéseinek nem kell előzetes hírverés. Komárom város és vár­megye művészetpártoló közönsége tudja, hogy az egyesület minden alkalommal olyan magasszínvonalú, valóban művészi ajándékot nyújt, amelyben nem csalód­­hatik s amely méltóképpen szolgál bi­zonyságául Komárom város és vármegye elismert nagy zenekultúrájának. A Dal­egyesület, mint mindig, ezúttal is kiváló fővárosi szólistákat szerződtetett, min­den áldozatot meghozva azért az önzetlen célért, hogy közönségét olyan élvezetben részesítse, amelyet különben nélkülöznie kellene. A vegyeskar Schmidt Viktor lelkes irányítása mellett fáradságot nem kímélve, hónapokon át készült a szokat­lanul nagy s nehéz műsorra, amelyben a zeneirodalom gyöngyszemei szerepel­nek. Az újjászervezett, kitűnő erőkből álló szimfonikus zenekart a 22. honvéd­­gyalogezred kipróbált zenészeivel egészí­tették ki, míg a zongorakíséretet Sand­lern János zenetanár, karnagy látja el. A műsor a kővetkező: 1. Rossini: A sevillai borbély, (víg­opera nyitány) előadja a zenekar. 2. a) Puccini : Pillangó kisasszony (nagyária), énekli Szalay Eszter opera­énekesnő, Budapest. b) Puccini: Nyugat leánya (nagyária), énekli Benkő Sándor operaénekes, Bu­dapest. 3. a) Saint Sacns: Fantázia, b) Schuécker: Mazurka, előadja Mol­nár Anna hárfaművésznő, Budapest. 4. Mascagni: Részletek a »Parasztbe­csület« című operából. (Szólisták, kórus és zenekar). (Szünet.) 5. Verdi: Részletek a Trubadúr című opera IV. felvonásából. (Szólisták, kó­rus és zenekar.) 6. Harmat: Népdalátirat, énekli a ve­gyeskar. 7. a) Lányi Viktor: Bakonyerdőn, b) Lavotta: Mezei bokréta, énekli Sza­lay Eszter. c) Kacsóh: Késő ősz van, énekli Benkő Sándor. 8. Gounod: Nagykeringő a Faust cít mű opera II. felvonásából. (Kórus és zenekar.) Jegyek elővételben az Unio-ban, elő­adás előtt pedig a kűlturpalotai pénztár­nál válthatók 3.—, 2.— és 1.— pengős valamint 50 filléres árban. HARISNYA Műselyem és hernyóselyexn összes minőségben ss Kérje minden üzletben Vigyázzon a márkára: NOR-COC HANGYÁK André Muurois. A két üveglemez között apró kis ál­latkák sürögtek-forogtak. A kereskedő homokot szórt az átlátszó doboz aljára, amelyen finom folyosókat tapostak ki lázas sietségükben. A középen, majd-t nem mozdulatlanul, eg.y nagyobb han­gya nyújtózkodott. A Királynő volt. El­tartásáról a többiek gondoskodtak. Zú­golódás nélkül, nagy tisztelettel etették. — Semmi különösebb fáradságot sem jelent a gondozásuk! — mondotta az árus. — Havonta egyszer, egy csepp mézet kell becsöppentem ezen a kis nyí­láson! Ennyi az egész. Csak egy csöp­pet ... Az elszállításáról és szétosztásá­ról majd a hangyák gondoskodnak.-T- Havonta egy cseppet ? Hát, elég­séges volna az, ennyi tengernyi élet­nek? — kérdezte a fiatal asszony. Nagyszélű, fehér szalmakalapot hor­dott; átlátszó ruháján ezer Hrág ragyo­gott a napsugárban. Karjai meztelenek voltak. Az árus szomorú szemei azt néz­ték. — Igen, egy csepp elég — válaszolta. — Milyen kedves! — susogta az asz­­szony és kézbevette a kifizetett, átlátszd kis dobozt. * — Kedves, látta már a hangyáimat ? Hófehér ujjaival gyengéden fogta föl a hangyák kis otthonát. Ápolt kezén vér­pirosán ragyogtak a körmök. A férfi mellette ült. Nyakának szép ívelését nézte. — Igen! Milyen más' is az életem, mióta magát ismerem. Uj értelmet ka­pott minden. Tegnap este a Bach-hang­­versenyen .., Most meg ezek a kis han­gyák ... — Nézze csak, kedves.,. — mondta az asszony gyermeki hevességgel. — Látja azt az óriási hangyát ? Az a Ki­rálynő! A dolgozók érte küzdenek. Per­sze, én táplálom őket. Mit gondol, meny­nyit esznek? Egy csepp méz egy egész hónapig elégséges nekik . .. Ügy-e mi­lyen érdekes ? * Egy hét múlva a férj és a szerető­­megúnták már a hangyákat. Az asszony a kandalló mögé rejtette őket. A hónap végén elmaradt az egy csepp méz is. Lassan, csendben éhenhaltak a kis han­gyák. Utoljára még egy kis- maradék mézet hagytak a Királynő részére. így ő pusztult el utoljára ... Fordította: Tárcsán Ottrnár. Üzemképes 1V2 tonnás Schemlet teherautó eladó hátul 32*6, elől 30x5, 70% gumikkal. Ár megegyezés szerint. HETES JÁNOS Komárom, Gazda-u.22. isi Telefon 291. Összes rendszerű írógépek, számológépek részletfizetésre is kaphatók. Bemutatás díjtalen. Használt gépeket becserélek. Használt gépek raktáron 1 BARÁTH MIHÁLY 365 Komárom, Kígyó-utca 7 sz. Dolgoznak az árdrágítók Sose volt olyan forgalom a komáromi kir. törvényszéken, mint mostanában. Máskor csak bizonyos napokon szoktak tárgyalásokat tartani, de most nap-nap után, szüntelenül, a napnak szinte min­den órájában Ítélkeznek a bírák. A tör­vényszék ablakai késő este is világo­sak, mögöttük ilyenkor is folyik a mun­ka. mert az akták feldolgozására, ta­nulmányozására napközben nem jut idő. Szomorú jelenség ez. Az ember elgon­dolkozik s azt kell hinnie: valóban meg­romlott a világ. Nemcsak azért romlott meg, mert gyűlölködés, irigység tobzó-Lesujt a törvény Ezen a napon is tömve vannak a fo­lyosók. A tárgyalótermek előtt nyü­zsögnek az emberek. Vádlottak, tanuk, akik a terembe hívó szóra várnak s ér­deklődők, akik még most is kíváncsiak a — szomorúságra. Előző nap is, mint mondják, olyan ügyet tárgyaltak amely­nek több, mint húsz vádlottja volt. A .láb­belibőrön akartak méggazdagodni hirte­len. El kellett napolni a tárgyalást, nem tudott végezni velük a bíróság. Jövő1 héten ismét égy tömegárdrágítási ügy­ben ítélkeznek: vaggonszámra rejteget­ték s drágították a — szöget. Csodálni kell az érdeklődő közönséget. Hivatásunk követelné, hogy itt legyünk, de nem bírjuk ki. íme, egy-két félóra csak s már ezt jegyezhettük noteszünkbe: Csomó Ferenc mocsai lakos az »Ella«­­burgonyát mázsánként a megállapított 8.68 helyett 13 pengőért árulta. 50 pen­gőre ítélték... Virágh Sándor naszályi lakos a kuko­rica mázsáját 7.60 pengővel drágábban árulta, mint amennyi a maximális ára volt. 60 pengő pénzbüntetést kapott... Fekete Lajos komáromi műszaki ke­reskedő a motorkerékpár hajtóláncát mé­terenként 42 pengő helyett 49 pengőért adta el. 100 pengőre Ítélték... Kehely Aladárné komáromi tejcsar­­noktulajdonos 25 fillérért árusította a dik mindenfelé, mert vér folyik s milliók pusztulnak. Sokkal inkább megromlott azért, mert akadnak, akik ennek a ször­nyű pusztulásnak — vámszedőivé sze­gődtek. A csataterek háta mögött, a »belső fronton« tobzódik a bűn, a testvértelen­­ség, egymás rászedése s a kielégíthetet­len, kapzsi vágy. Árdrágítók... igen, ők is ezeknek a bűnöknek a rabjaivá lettek. Az ember­­milliók pusztulásának, a szabadságért, emberiességért hullatott vérnek gálád s lelketlen vámszedői ők! tojást. 100 pengő pénzbüntetést kapott... S íme, egy »gyöngyszem« a sok közül: Ruyder Dezső komáromi vaskereskedő­segéd egy kerékpár-külsőgumit 15 pen­gőért eladott Beer István villanyszerelő vállalkozónak. Beer úr a gumit 23 pen­gőért eladta egy fiatalkorú kifutónak. Ez nagyot gondolt s a gumit eladta 25 pengőért Rigó Mihálynak. Rigó Mihály viszont szerényebb volt, használat után szintén 25 pengőért továbbadta a gu­mit Sípos István szentpálpusztai lakos­nak. Mire a gumi Síposhoz került, tönkrement, visszavitte tehát egy hét után Rigónak, aki nem vette vissza, ha­nem átküldte Sípost Beerhez, aki végre visszavette a gumit, mert minden Valószí­nűség szerint értesült, hogy a detektívek szemei rajta. Ruyder 100, Beer 20$ pengő pénzbüntetést kapott, a fiatal­korút pedig próbára bocsátották, míg Rigó megbüntetését egyelőre mellőzte a bíróság, mert letagadta, hogy büntetett előéletű. Csak fogházra lesz ítélhető ... A törvény, hálistennek, lesújt a bű­nösökre. Kegyetlenül. Ivanics Pál ko­­< máromi hentes például csak 2 fillérrel számított magasabb árat a kolbászért s 20 pengő büntetést kapott... Árdrágítók... szólaljon meg bennetek a lelkiismeret! (-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents