Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-03-14 / 11. szám
Haivanharmadik évioir 11. Szombat. W42 márctos 14. P a olitíkaí, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, Varmegyei Tiízoltószövetség, a Vármegyei Dalcskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Állapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: DR. GAÁL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KÁLLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAY JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 28. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissz». A döntő csata küszöbön áll — mondotta Zsindely Ferenc államtitkár a MÉP vasárnapi nagyválasztmányi ülésén A Magyar Élet Pártja komáromi és komárommegyei szervezete vasárnap,. március 8-án, délelőtt i i órakor nagyválasztmányi ülést tartott a Kultúrpalota nagytermében., amelyet a rossz idő-, járás és a kedvezőtlen közlekedési viszonyok ellenére is zsúfolásig megtöltött a vármegye minden részéből öszszegyült közönség. Nagy számban vettek részt az ülésen a tatakömyéki bányászok, akik festői egyenruhájukban díszsorfalat álltak az elnöki ásztal mögött, Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár, Király József és Szabó Gyula dr. országgyűlési képviselők, valamint a város, a vármegye s a különböző hatóságok képviselőinek jelenlétében vitéz Nagy Nándor főispán nyitotta meg az ülést. Beszédében utalt a jelenlegi súlyos időkre s hangsúlyozta, Hogy a közeljövőben még súlyosabb idők . következhetnek. Élet-halálharc folyik s a küzdelemből senki se vonhatja ki magát; Mi magyarok se, bár határainkon kívül esik a háború. Ha részt vállalunk ebben a küzdelemben: nemzetünk fennmaradáházi tűzhely ünkért' ics*..3k. A háborút meg kell nyernünk, hangoztatta a főispán nagyhatású megnyitójában, —-. akár fogcsikorgat 'ü is, áldozatok árán is, mert különben elönt bennünket a vörös áradat. A belső frontnak is erősnek Zsindely Ferenc beszéde — Nem beszédet akarok mondani — kezdte az államtitkár —, hanem úgy akarok szólani, mint testvér a testvérhez, mert tudom, hogy ezekben a komoly időkben egymás szemébe nézve kell erőt merítenünk egymás akaratából. Nehéz tavasz előtt állunk, amikor be kell bizonyítanunk, hogy a magyar nemzet méltó arra a helyre, ahová a Gondviselés ezer esztendővel ezelőtt állította. A most folyó háború az egészj világ háborúja. Gigantikus méretekben folyik a küzdelem] s ennek közepette nekünk inagyaroknak is két kérdés között kell választanunk: a történelem játékszere legyünk-e, vagy pedig felismerve hivatásunkat és kötelességünket részt vegyünk-e a küzdelemben ? Az a nemzet, amely elismeri sorsa másoktól való intézésének jogát, amely azt hiszi, hogy a gesztenyét mások kaparhatják ki számára, az nem formálhat jogot magának az életre. Az államtitkár ezután a szovjet elleni háborúról szólt. — Ez a háború — mondotta — igen kö'zelről érint bennünket, mert csatavesztés esetén mint kisnemzet, a legsötétebb jövő elé néznénk. Ez a háború a mi háborúnk is, még akkor is, ,ha nem a határainkon vívjuk. Magyarországtól sosem lehet elég messze a háború. Örülök, hogy a háború >.L@ kel! omloxiiok Ezután Szabó Gyula dr., a bányaktrület országgyűlési képviselője szólalt fel. A bányászlársadalom problémáiról szólva hangoztatta, hogy az új Magyarország, amelynek kétségkívül új szervezettségen is kell felépülnie, elsősorban a munkásréteg számára tartogat meglepetéseket. A meglepetések örömet fognak okozni, de egyben X® kell omlcm&ok a válaszfalaknak" kell. lennie: lelki összeforradásra, rendre s nyugalomra van szükség az ország határain belül. Ezekben a komoly időkben nem lehet erről eleget beszélni. A főispán ezután megemlékezett a Kormányzó úrról, akit huszonkét évvel ezelőtt, 1920. március i-énL választott meg a nemzetgyűlés Magyarország kormányzójává. ■— Huszonkét év távolából magyar örömmel állapíthatjuk meg, — mondotta, — hogy a Kormányzó úr bölcs kormányzása alatt a felemelkedés nagyszerű, fokozatain ment keresztül az ország. Négyszer bővültek határaink s ez alatt hat millió magyar térhetett vissza Szent István koronája alá. S most, amikor a nemzet sorsdöntő óráit éljük, teljes bizalommal tekintünk a Vezér felé, aki a súlyos idők viharaiban is biztosan kormányozza a nemzet hajóját. A nagyválasztmány szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel ünnepelte a Főméltóságú urat, akinek hódoló táviratot küldött. Üdvözlő táviratot küldött a választmányi ülés vitéz nagybányai Horthy István korinál i/zóhdyertesnek, valamim Bárdossy László volt miniszterelnöknek és vitéz Lukács Bélának, a Magyar Élet Pártja országos elnökének. Ezután Zsindely Ferenc államtitkár emelkedett szólásra. 1400 kilométernyire van tőlünk, de még jobban örülök, ha 2400 kilométernyire lesz. A döntő csata a küszöbön áll és gondosan felfogott magyar érdek, hogy ebből a csatából mi is kivegyük a részünk. Minden csepp magyar vér fájdalmas áldozat a nemzetre, de tudnunk kell, hogy egy nemzet sír felé hajlásúnak legbiztosabb tünete, ha áldozatot nem tud hozni és polgárai «nját arasznyi életük szempontjából nézik sorsukat. Tudom, hogy a magyar nép ennek tudatában megállja a vizsgát. Tudja kötelességét, feladatát, amelyet nem végezhet el más és amelyre elég ereje van.— Totális háború folyik, amelyben nemcsak a légy ver fogható ember harcol, hanem mindenki, aki a nemzet tagjának érzi magát. A totális háborúban egységes erőre és egyirányú törekvésre van szükség. Más álláspontja ma becsületes magyar embernek nem lehet. Eggyé kell forrnunk a magyar akaratban s akár a tíz körmünkkel is ki kell kaparnunk a jövő nemzedék számára azt a boldog országot, amelyet a háború pernyéje elhomályosított. Zsindely Ferenc államtitkár beszédét többször szakította meg az éljenzés és taps, a végén pedig hosszan, lelkesen ünnepelte őt a nagyválasztmányi ülés. Márciusi hangok A komáromi ifjúság holnap ismét megnyilatkozik. A Jókai Egyesület idei, március 15-iki ünnepélyén ő fédja a műsort, ő szólal meg, isméi olyan erővel s hanggal, amelyet nem lehel elnyomni, elcsitítani, mert ezt mx erőt s ezt a hangot jogosulttá s minden viharon átharsogóvá tette a — történelem. Nem szerénytelenség ezt kijelentenünk. De: aki nem tudná még, vegye tudomásul. A komáromi ifjúság hazafias kiállásait, magyar hitvallásait mámon tartja már a történelem is. Ez ■íz ifjúság Jókai Mór személyében ott vált az első március idusán Petőfi, jVasváry meg a többiek mellett. Ez m. ifjúság kilencven év múlva, ugyanazoktól az eszméktől áthatva, amelyeket Jókaíék hagytak rá, megcsinálta a »második«: március idusát — 1938 októberében, a legsivárabb őszben, amikor az elmúlás és vigaszta- Ittn&ág jelei nemcsak a természeten, telem az Idegen igát nyögő magyar telkeken is mutatkozni kezdtek már. feuronyok s gépfegyverek közt csinált Komáromból ez az ifjúság »csoda városát«, ahol márciusi reményvirágok fakadtak az októberi őszben, -amelyektől büszkeségére s önludMéra döbbent nemcsak ez a város, hanem egész elnyomott országrész. Történelmi időkben hallatja hangját megint ez az Ifjúság. A nemzet aorsdöntő óráit éli s ezekben az órákban áz ifjúság megnyilatkozására, állásfoglalására van elsősorban szükség. Természetes is ez, hiszen róla, piagárói van szó, a jövőjéről, az új Magyarországról. A komáromi ifjúság tudatában van ennek s ez a tudata kap hangot holnap a Kultúrpalotákul. Meg kell hallania mindenkinek ezt 11 hangot. Még azoknak is, akik az Ifjúság hangja előtt olyan sokszor bedugják a fülüket. Meg kell végre fértem, hogy ez 4 hang jogos, mert ttszta, közvetlen, őszinte s az örök, márciusi gondolat ölt testet benne, az «zme, amelynek szorosan hozzá kell tartoznia minden igaz magyar lélekbez, a magyar szellemhez, a magyar dlethez, mert ha lemondunk erről az eszméről, annyi, mintha az életünkről mondanánk le. Az ifjúság inegnyifatkozásait múló, gyerekes fellobhanásoknak tartani ina már túlhaladott, «reg, liberális álláspont. Akik tehát lein akarják megérteni s kézlegyintéssel, vagy mosollyal elintézik, akik ceégjyeftuek tanulni ebből a hangból, viagy el akarják fojtani: azok már bem erre a világra valók s különösen nem a jövő magyar éleire, amely már olyan közel van, hogy visszhanggal felei a hozzáillő hangra. A komáromi ifjúság újabb kiállása memen to lesz ezek felé a kézi eg vi illők s folyton csak lenézö-m osolyúak leié. Jókai városában a márciusi gondolatot igen sokan frázisnak, üres vzólamnak tartják. A komáromi lélekkel baj történt. Valahogy megroppant a fájdalom, ez a roppanás éppen a leiszabadulás óta következett be. igen: hazafiasságunk körül támadt baj, éppen azon a ponton, amelyen legerősebbek voltunk az elnyomatás »latt s amely a legnagyobb fegyverünk volt: magyarságunk, magyar érzéseink nyílt megvallásában. A Komáromi lélek közömbös leit a hlazafias alkalmak iránt. Mi ennek w oka? Talán az, hogy a visszacsatolás után hónapokon keresztül folyton csak ünnepeltünk? Igaz: a sok ünnepély, előadás, hazafias beszéd, nóta, émelygőssé eresztett álirredenlizinus (amelynek legnagyobb ezermesterei á zsidók voltak) — egészen megzavart bennünket. Azonban mégse ez a baj. A komáromi lélek kimerüli. Pedig felelősséget is kívánnak majd. Az eljövendő új világban a felelősségteljes munka árán osztogatják az érdemet. Király József országgyűlési képviselő felszólalásában hangsúlyozta, hogy a foglalkozásbeli különbségnek ki kell zárnia magából a meg nem értést. A válaszfalaknak le kell omlaniok magyar és magyar között. a mag-var lélek sokkal mélyebb érzé■ sekkel van telítve, minthogy a külsőség kifáraszthatná. A magyar lélek nem éppen a külsőségben nyilatkozik meg,' hanem abban, hogy hitet tesz a magyar eszme, nemzeti gondolat és cél melleit. A komáromi ifjúság holnapi n.így kiállásával ennek a hit-Utalt Széchenyire: ne a külső ellenségtől féltsük elsősorban a magyart, hanem attól, aki soraink közt lappang. A tőlünk, szellemiségünktől idegen elemnek ki kell pusatulnia az országból, de meg kell szabadulnunk azoktól is, akik hamis jelszavakkal hintik a magyarok soraiban a mételyt. A nagy tapssal fogadott felszólalások Után vitéz Nagy Nándor főispán berekesztett* az ülést, amely a Himnusz eiénekiésével ért' véget. Az ülés után közebéd volt a Központi szálló nagytermében, ahol vitéz N a g jr Nándor főispán a Kormányzó úrra, Gya- 1 ó k a y Kálmán Zsindely Ferencre, m egyik bányász a kormányzóhelyettesre mondott köszöntőt. Zsindely Ferenc államtitkár és Fehérváry Gyula vármegyéi közp. titkár is rövid beszédet mondta]». Ebéd közben a tatai bányászok énekkara elénekelte a bányászindulót. A kormányelnök személyében beállott változás semmiképen sem jelent kormány változási, még ha az egész kormány benyújtotta is lemondását. Minden jel arra mutat, hogy csak a kormányelnök személyében történt változás, a szellem, a kormány küi- és belpolitikai irányvonala azonban szilárdan megmarad a régi vágányokon-, amelyeke! 23 évvel ezelőtt Szegedről kiindulva rakott le a légből csebb előrelátás, aa ország jövő életérdekeinek komoly felismerése és amely napjainkig in# elvezetett a megcsonkított ország területi megkéLszereződéséhez. Sok nehézséggel, sok akadály leküzdésével,, egyéni és faji érdektorlasszal kellet! megbirkózni ezen az úton, amíg eljutottunk idáig; a legfőbb és egybe« legönzetlenebb akarat végrehajtói többször váltották fel egymást a szükségesség szerint, de mindig a kitűzött végcélhoz vezető út töretlenségének a jegyében; áldozatokat, sőt tragédiákat is követelt ez a következetesség; Gömbös, Csáky, Teleki neve a at örök nemzeti dicsőség glóriafényétől övezetien ragyog a megtett út különböző állomásain. E nagy' nevek mellé méltán állíthatjuk most oda Bárdossy Lászlű lelépett kormány elnök nevét is. Nem egészen egy évi utazás után új állomásra futottunk be, amely az ő névéi viseli S ha most az állomási rövid pihenő alatt visszatekintünk az egy év alatt megtett útra, a legnagyobb elismerés és csodálat tekintetével kell meglátnunk, hogy ennek a nemzet életében egyébként rövid útnak aa egyes szakaszai milyen sorsdöntőéiül gazdagok eszközeikben és eredményükben, amelyeknek értékét méginkább emeli az a körülmény, hogy Bárdossy László a belpolitikai élettől meglehetősen elszigetelt diplomáciai élet teréről lépett közvetlenül a belpolitikai élet középpontjába. Teleki Pál tragikus halála pillanatában az ország sorsát irányító legfőbb hatalom csalhatatlan tekintet® reá esett, őt jelölte ló a gazdátlanul maradt súlyos gondok örökösévé, felfedezvén benne a kiváló képességeket, elhivatottságot, okosságot, mértékletességet és önzetlenséget. S a lepergett egy esztendő minden rövidség® v allásnak ad hangot. Hivatásának érzi március idusán s kötelességének tudja, hogy ezt a hangot bel eharsogj« a komáromi közömbösök s Kézlegyüllők fülébe. Hallja meg! tehát mindenki, mert ehhez a hanghoz a tizenkettedik óraöté« 'Szolgáltatja a tered ... (af.) 11 T
